Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 4. szám - Dr. Petzné Dr. Stifter Mária: A biotechnológiai tárgyú találmányok megvalósíthatóságáról
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 99. évfolyam IV. 1994. augusztus DR. PETZNÉ DR. STIFTER MÁRIA A biotechnológiai tárgyú találmányok megvalósíthatóságáról A biotechnológiai tárgyú bejelentések vizsgálatánál a találmány tárgyának a leírás alapján történő megvalósíthatóságát érintő egy-két tipikus problémát szeretnék ismertetni. A biotechnológia születését a 70-es évekre teszik, amikor az első génsebészettel kapcsolatos cikkek megjelentek. 1972-ben a genetika új korszakát nyitotta meg Paul Berg akkor, amikor két gént sikerült biokémiai módszerrel összekapcsolnia. Ennek során a géneket hordozó DNS-t enzimatikusan darabokra hasította, majd e darabokat a szükséges kombinációban ismét összekapcsolta. A technika az „in vitro DNS-rekombináció” elnevezést kapta. Ezt az eljárást szokás a génsebészet, illetve a genetic engineering megnevezéssel is jelölni. A módszer tudományos jelentőségén túl új távlatokat nyitott a fehérjék ipari méretekben történő előállítására. A szabadalmi joggyakorlatban biotechnológiai tárgyú találmányokon elsősorban a mikrobiológia, biokémia, genetika területére eső találmányokat értjük. Áttérve a hivatali joggyakorlatra, elmondható, hogy az Országos Találmányi Hivatal a szabadalmi bejelentéseket a szabadalmazási eljárás során alaki és érdemi szempontból vizsgálja. Ennek részét képezi az is, hogy a leírás és az igénypontok érdemben is megfelelnek-e a törvényes követelményeknek (Szt. 45. § c) pont). Az egyik feladat annak megállapítása, hogy megvalósíthatja-e szakember a találmány tárgyát a leírásban foglaltak alapján (Szt. 41. § (1) bekezdés). Mint tudjuk, a biotechnológiai tárgyú eljárásoknál a reprodukálhatóság miatt nagy szerepe van a részletes leírásnak. A biológiai (biotechnológiai) találmányoknál ugyanis többnyire az eljárás statisztikusan valósítható meg, ennek következtében különösen fontos a kiindulási anyagok pontos megnevezése és az eljárási lépések részletes ismertetése. Ebben a vonatkozásban a bejelentések gyakran mutatnak hiányosságokat, a bejelentőket a Hivatal hiánypótlásra szólítja fel. A biotechnológiai, tehát mikroorganizmus törzs felhasználásán alapuló találmányok esetén, az érdemi vizsgálathoz tartozó követelménynek számít a mikroorganizmus törzs hozzáférhetősége. A szabadalmi joggyakorlatban a mikroorganizmus fogalmába tartoznak a vírusokon, baktériumokon, gombákon és kékmoszatokon kívül például a sejtvonalak és plazmidok is. Amennyiben a mikroorganizmus törzs a köz számára nem hozzáférhető (tehát nincs kereskedelmi forgalomban, vagy egy korábbi, a bejelentés napja előtt nyilvánosságra jutott szabadalomban vagy egyéb, a bejelentés napját megelőző irodalmi helyen az előállítását még nem írták le), azaz a mikroorganizmus törzs új, akkor két eset lehetséges. A deponálástól el lehet tekinteni, ha a leírás részletesen ismerteti a mikroorganizmus törzs előállítását olyan mértékben, hogy a leírás alapján azt a szakterületen jártas szakember előállíthassa. Ha a leírás erre nézve nem ad elegendő kitanítást, akkor a letétbehelyezés tényét igazoló deponálási iratot kell a Hivatalhoz benyújtani, vagy meg kell adni a letétbehelyezés számát (ami utal a letétbehelyezési intézményre is), a letétbehelyezés időpontjával. A letétbehelyezés időpontjának a megadása azért nagy jelentőségű, mert annak meg kell előznie a bejelentés napját. Ellenkező esetben, ha ez későbbi, mint a bejelentés napja, akkor bejelentési napként csak a deponálás napját tudja a Hivatal elfogadni. (Az Európai Szabadalmi Hivatalnál a letétbehelyezés időpontjának az elsőbbség napját kell megelőznie. Problémát jelent az amerikai egyesült államokbeli bejelentések megítélése, ahol csak a megadás napján kell a deponálási iratnak biztosítottnak lennie, ami nyilván kapcsolatban áll azzal, hogy ott a szabadalmi oltalom is a megadással kezdődik. Az amerikai egyesült államokbeli bejelentéseket érintő deponálással kapcsolatos kérdésekben az Európai Hivatal még nem döntött.) Ehhez kapcsolódva szeretnék egy esetet említeni, amikor a Hivatal az előzőekben elmondottaknak megfelelően a bejelentőt felhívásában - sok egyéb más mellett - a deponálással kapcsolatos hiányok pótlására is felszólította. Japán bejelentés lévén a bejelentő két darab japán deponálási iratot nyújtott be, melyekből, mivel a japán időszámításnak megfelelően és japánul íródtak, a deponálási időpont nem volt kiolvasható (érthető). Ezért a Hivatalnak a bejelentőt ismét fel kellett a hiánypótlásra szólítania.
