Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 4. szám - Dr. Jakabné Molnár Judit: „Így írtok Ti” – képviselői munka elbírálói szemmel
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 99. évfolyam IV. 1994. augusztus DR. JAKAB NÉ MOLNÁR JUDIT „így írtok Ti”képviselői munka elbírálói szemmel Először is szeretnék elnézést kérni mindenkitől, akivel szemben a tegezés nem illet meg, de klasszikusokat csak szó szerint szabad idézni és Karinthy nem írt arról, hogy Önök hogyan írnak. A másik gondolat, amiért előre is szeretnék elnézést kérni, hogy ebben a nagyon komoly szakmában, ezekről a komoly kérdésekről egy kicsit könynyedébben, oldottabb formában beszélek. Igazán nem akarok senkit sem megsérteni és meggyőződésem, hogy a mosolyogva, némi iróniával, sőt öniróniával elmondottakat sokkal könnyebb elfogadni. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében szeretném a tapasztalataimat három témakörbe csoportosítva elmondani:- először néhány észrevétel a tavaly elhangzott kritikákkal kapcsolatban,- néhány további észrevétel a hivatali gyakorlatból, és végül- néhány példa annak alátámasztására, hogy talán mi sem vagyunk tévedhetetlenek, mi sem vagyunk angyalok. Az elmúlt évben a hivatali, elbírálói gyakorlattal kapcsolatban hangzottak el észrevételek. Én a személyes megszólíttatás okán - mivel gépészeti tárgyú bejelentésekről volt szó - két észrevételre szeretnék visszatérni. Kicsit késleltetett a reakció, nem tagadom, de mindkét témával kapcsolatban a konkrét bejelentés visszakereshető volt, és így megalapozottabb véleményt formálhatok. Engedjék meg, hogy idézzem az elhangzottakat: „ Nem követendő, tehát negatív példaként hivatkozom itt egy gépészeti tárgyú, gépkocsihűtőre vonatkozó bejelentésre, amelyet az OTH előadója újdonsághiányra hivatkozva utasított el, de lényegileg a feltalálói tevékenység hiányát kifogásolta, mert négy anterioritást nevezett meg olyan nyomtatványokként, amelyek kiilön-külön ismertetik az. igényelt megoldás egyes elemeit, és ezek alapján állapította meg, hogy a bejelentés tárgya nem szabadalmazható, azonban az. anterioritások egyike sem gépkocsihűtőre, hanem közülük három fűtőberendezésre, egy pedig vegyi üzemekben használt hőcserélőre vonatkozott. ” Itt megállók az idézetben, a régi viccre asszociálva, a hír igaz, de... A bejelentés címe, és a címmel összhangban a találmány tárgya „Hűtő, főleg folyadékhűtéses gépjárművekhez” volt. Az igényelt oltalmi kört az igénypontban esetlegesen megfogalmazott felhasználási terület nem korlátozza, azaz ha a szerkezetet főként, előnyösen, célszerűen lehet valamely területen használni, nem jelenti azt, hogy ne bitorolna, aki ugyanazt a megoldást másik felhasználási területen alkalmazza. Az újdonságvizsgálat szempontjából hasonló a helyzet. Ha valaki hűtőre kér oltalmat, minden olyan megoldás, amelyik az igényponti jellemzőket tartalmazza, újdonságrontó lehet, függetlenül attól, hogy az gépkocsi vagy más berendezés hűtője. A vitás esetben mindhárom anterioritásban hőcserélő szerepelt, amelybe fogalmilag a hűtő is tartozik, és a motorban keletkezett hőt használták fel a találmányban szereplő gondolathoz hasonlóan, ezért úgy gondolom, hogy az anterioritások nem estek olyan távol a kérdéses megoldástól. Folytatom az idézetet: „Az elutasító határozat azonban azért szolgál rá, hogy itt külön megemlítsem, mert az elővizsgáló — miután kifogásolta a bejelentés igénypontjainak szóhasználatát - felsorolta benne, hogy a védeni kért megoldás lényegi ismérvei hogyan értelmezhetők. Ilyen vonatkozásban kilenc önkényesen kiragadott, az igényponti jellemzőkkel összhangban nem álló jellemzőt adott meg, és ezek egynémelyikével kapcsolatban bizonygatta részletesen, hogy azok nem oltalmazhatok, anélkül azonban, hogy a benyújtott igénypont jellemzői által ténylegesen meghatározott berendezéssel kapcsolatban érdemileg állást foglalt volna.” Ez a kritika egy ténylegesen élő problémára világít rá. A kérdést én úgy fogalmaznám meg, hogy mennyire szabad a vizsgálat során felmerült hiányosságokat, vitás kérdéseket összevonni, azaz hány és milyen tartalmú felhívás után célszerű egy ügyben érdemi döntést hozni.
