Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 2. szám - Dr. Markó József: M. Steinmann: A kínai szabadalmi jog fő vonásai (Könyvismertető)
38 dr. Markó József A gyakorlati alkalmazhatóságnak az a feltétele, hogy a találmány hasznos eredménnyel ismételten megvalósítható legyen. Ez a követelmény azonban bizonyos kettősséget mutat: a találmánynak egyrészt „előállítható”-nak, illetve „használható”-nak, másrészt hatékony eredményt hozónak, azaz „hasznos”nak kell lenni. IV. A Szerző a negyedik részben a szolgálati találmány feltalálójának helyzetét vizsgálja a kínai szabadalmi és munkavállalói jog szerint. Érdekes megemlíteni, hogy a kínai munkavállalói jogot jelenleg nem külön törvény vagy rendelet szabályozza, hanem ez is a szabadalmi törvény részét képezi. A műnek ebben a részében részletes ismertetésre kerülnek a kínai gazdasági rendszer jelenlegi tulajdonviszonyai, különös tekintettel a kínai szabadalmi törvény említett „szocialista” jellegére. A szolgálati találmányok feltalálói egy összegű „prémium”-ot, valamint a hasznosítás eredményének függvényében „találmányi díj”-at kaphatnak. Talán érdemes kiemelni, hogy például 1989-ben a belföldi kínai szabadalmi bejelentések közül 8473 szolgálati jellegű, 18 894 pedig nem szolgálati volt; ezen belül is a bejelentések kétharmada egyéni bejelentés volt, amelyeknél a bejelentő megegyezett a feltalálóval. V. A mű utolsó része a szabadalmi oltalomból származó joggal, a jogátruházással és a licencia-adás kérdéseivel foglalkozik. A szabadalmi joggyakorlat szerint az oltalom terjedelmét az igénypont oltalmi köre határozza meg. A Szerző álláspontja szerint az eseti döntések arra engednek következtetni, hogy a kínai szabadalmi rendszer fejlődési folyamatában a szabadalmi igénypontok gyakorlati jelentősége nőni fog, különös tekintettel a bitorlási perekre. A szabadalmi oltalom hatálya más és más termék, illetve eljárási szabadalom esetén. A szabadalmazott termék Kínába történő bevitele a szabadalmas engedélyével lehetséges, hasonlóképpen külföldi importőr esetében a szabadalmas a használatot meg is akadályozhatja. Eljárási szabadalom esetén azonban más a helyzet, hiszen Kínában az eljárási szabadalmi oltalom nem terjed ki az eljárással közvetlenül előállított termékre. Ugyan a bitorlási perekben a bizonyítási teher megfordulása a kínai szabályzásnak ezt a gyengéjét némiképp kiegyensúlyozza, a Szerző szerint ebben a tekintetben is kívánatos lenne a törvény módosítása. A jogátruházási szerződések tekintetében különbséget tesznek szabadalom és szabadalmi bejelentés átruházása között. A kínai szabályzás további különbséget tesz az állami (népi) tulajdonú szellemi alkotások és a külföldire állami engedéllyel történő átruházások között. Valamennyi jogátruházási szerződés csak a Szabadalmi Hivatalnál történt bejegyzés és annak közzététele után lép életbe. A licenciaszerződések ugyan nincsenek hatósági engedélyhez kötve, de a Szabadalmi Hivatalnál be kell jegyeztetni azokat. A licenciaszerződés lehet „kizárólagos” is. A Szerző zárszavában azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy a kínai szabadalmi törvény korszerűnek mondható kereteket ad a szabadalmi jogrendszer működéséhez és fejlődéséhez. A jelenlegi és méginkább az elkövetkező évek gyakorlata fogja azonban majd igazán megmutatni, hogy a megszerzett jogokat miként lehet Kínában érvényesíteni. A szabadalmijogrendszer eredményes jövője azonban döntően a stabil gazdaságpolitikai környezettől függ. A fő kérdés tehát az, hogy a jelenlegi gazdasági reform hosszabb ideig kitart-e. A kínai szabályzást és joggyakorlatot átfogóan, mélyen és tudományos igénnyel elemző munkát mindazoknak melegen ajánlom, akik érdeklődnek a világ legnépesebb, ennélfogva hatalmas potenciális piacot jelentő országának fiatal szabadalmi jogrendszere iránt.
