Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)

1993 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Szarka Erő, Fischer Kálmán: A "lényegében származtatott fajta" fogalma és különböző magyarázatai

18 dr. Szarka Ernő — Fischer Kálmán a jövőbeni fejlődés a túlszabályozás miatt gátolva lesz, mert bizonyos lehetőségekre nem lehet számí­tani. Ezenkívül a bevezetésnek gyakorlatinak és nem túl bonyolultnak kell lennie. Amint a következőkben kiderül, ez az elv főleg az oltalmi kör kérdéseit és a nemesítői jog alkalmazását érinti. Ennélfogva a nemesítő kezdeményezésére van bízva, hogy él-e ezekkel a jogokkal. ÁLTALÁNOS SZEMPONTOK Ebben az új elvben a „lényegében származtatott fajta” fogalma inkább a genotípussal, mint a fenotí­­pussal foglalkozik. Ellentétben az UPOV-konvenció 7. cikke „világos megkülönböztethetőség” elvével, amelyet bizonyos jellemzők kifejeződésének alapján kell elbírálni, a 14. cikk (5) bekezdése azzal a kérdés­sel foglalkozik, vajon a kiindulási fajta genotípusá­nak lényeges része átjutott-e; amely más szóval azt jelenti: vajon a kiindulási fajta genotípusának gya­korlatilag teljes egésze megmaradt-e? Ebben a tekintetben csak az átjutott teljes genotípus mennyisége (egyezés/genetikai távolság) kell, hogy döntő legyen. Ezenkívül - egy adott növényfajta genetikai össze­tételétől és a kialakult nemesítői technológiától füg­gően - az egyezés mennyiségének megkívánt küszöb­értéke különböző fajtáknál különböző lehet. A 14. cikk (5) bekezdésének b) pontja sze­rint a „genetikai távolságot/egyezést” „termékről­­termékre” alapon kell elbírálni az alkalmazott szár­­maztatási eljárásra vonatkozóan. A származtatási eljárásokra megadott lista (termé­szetes vagy indukált mutánsok vagy egy szomaklo­­nális variáns szelektálása, variáns egyes szelekciója kiindulási növényfajtából, visszakeresztezés, transz­­formálás genetikai manipulációkkal [lásd 14. cikk (5) bekezdésének c) pontját]) nem kimerítően teljes lista. Annak megítélésére, hogy egy növényfajta lényegé­ben származtatott fajta vagy sem, szükség van arra, hogy tudományosan megalapozott, megbízható eljá­rások álljanak rendelkezésre. Az adott terméktől füg­gően ez az értékelés változhat a származtatás külön­böző alkalmazott eljárásaival összefüggésben és a kü­lönböző genetikai távolságok szerint. Tudományos és megbízható eljárások lehetnek a genetikai távolságok igazolására az RFLP (Restricted Fragment Lenght Polymorphism - Korlátozott Fragmentumhossz Po­limorfizmus), a RAPD (Random Amplification of Polymorphic DNA - Polimorf DNS Véletlenszerű Ki­­terjesztése) és a PCR (Polymerase Chain Reaction - Polimeráz Láncreakció). Ezt az értékelést csak a szakterületen jártas szakértő végezheti. A növényfajta-hivataloknak csak az a kötelessége, hogy bebizonyítsák, vajon egy oltalomra beterjesz­tett növényfajta teljesíti-e az oltalom követelményeit, kiállja-e a DUS-vizsgálat - (distinctness, uniformity, stability - megkülönböztethetőség, egyneműség, ál­landóság) próbáját, tekintet nélkül arra a kérdésre, vajon ez lényegében származtatott fajta vagy sem. így az ASSINSEL számára fontos és nyilvánvaló, hogy a lényegében származtatott fajta meglétének meghatározása nem szabad, hogy része legyen a növénynemesítői jogok megadása munkamenetének, de a hozzáférhetőséget a regisztrált adatokhoz biztosítani kell. Annak meghatározása, hogy egy növényfajta lényegében származtatott fajta vagy sem, főleg azon a kérdésen múlik, vajon ez valamely oltalmazott fajtából származik-e. Ha egy növényfajtát egy kiindulási fajtától függetlenül fejlesztettek ki, nem lehet függőség. Figyelembe kell venni azonban a bizonyítási teher általános szabályait. Egy lényegében származtatott fajta örökre lényegé­ben származtatott fajta marad. Ez azt jelenti, hogy más fajták jogilag nem származhatnak egy lényegé­ben származtatott fajtából még akkor sem, ha a ki­indulási fajta oltalmi időszaka már kimerült,és en­nélfogva a függőség a továbbiakban nem létezik. Ezt a nagyon új elvet főleg azért kell bevezetni, hogy hatékonyabban védje a kiindulási nemesítőt, és nem azért, hogy azokat védje, akik származékokat készí­tenek a kiindulási fajtákból. A 14. CIKK (5) BEKEZDÉSÉNEK SPECIÁLIS ÉRTELMEZÉSEI A lényegében származtatott fajta elve csak „az oltalmazott fajta” érdekében létezik [lásd a 14. cikk (5) bekezdés a) pontjának (i) alpontját] és az alábbiakat jelenti: a) A kiindulási fajtának oltalmazott fajtának kell lennie. b) Függőség egyedül csak egy oltalmazott fajtától létezhet. c) Egy függő fajta származhat közvetlenül a kiindu­lási fajtából vagy egy olyan fajtából, amely maga is zömmel a kiindulási fajtából származik [lásd a 14. cikk (5) bekezdés b) pontja (i) alpontját]. Az ASSINSEL a 14. cikk (5) bekezdésének b) pontját, amely szerint „egy fajtát a kiindulási fajtá­ból lényegében származtatottnak kell tekinteni”, úgy értelmezi, hogy a lényegében származtatásnak ki kell elégítenie az alábbi három követelményt a kiindulási fajtával kapcsolatban: világos megkülönböztethető­ség (a 7. cikk értelmében), zömmel származás, gene­tikai azonosság. Ha bármelyik követelmény nem teljesül, függőség nem áll fenn. Vagyis ténylegesen a genetikai azonosság kérdése a fő kérdés, és nem annyira azoknak a jellemzőknek a kifejezése, amelyek inkább fenotípusosak, mint genotípusosak. Ezeket az alapelemeket kell figyelembe venni terményről-terményre alapon abból a célból, hogy megfelelő speciális szempontokat dolgozzunk ki a

Next

/
Thumbnails
Contents