Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Szarka Erő, Fischer Kálmán: A "lényegében származtatott fajta" fogalma és különböző magyarázatai
14 dr. Szarka Ernő - Fischer Kálmán b) pont (iii) alpontjának kikötése szerint a B fajta hasonló az A fajtához. A függőség megállapításához az A fajta és a B fajta között két követelményt kell eredendően bizonyítani, nevezetesen: i) a fentebb említett hasonlóságot, és ii) azt a tényt, hogy a B fajta az A fajtából van kifejlesztve. Ennélfogva nem elegendő a felperesnek csak az i) követelményt igazolni, ez ésszerűtlenül kemény bizonyítási terhet rakna az alperesre. A japán szakértők úgy gondolják, hogy a felperesnek nem csupán a B fajta hasonlóságát kell megállapítani az A fajtához, hanem az alperes hozzáférési lehetőségét is bizonyítania kell az A fajtához (pl. azzal, hogy az A fajta már jelen van a piacon). A felülvizsgált UPOV-konvenció 14. cikk (5) bekezdés a) pont (i) alpontja szerint azok a fajták, amelyek lényegében származtatottak az oltalmazott fajtából (ahol az oltalmazott fajta maga nem lényegében származtatott fajta), az oltalmazott fajta oltalmi körén belül vannak. Ebben az esetben az oltalmazott fajta nemesítőjének igazolnia kell egy bitorlási eljárásban az előbb említett bizonyításokon kívül azt is, hogy fajtája nem „lényegében származtatott” bármely más fajtából. Ez az igazolás azonban számára csaknem lehetetlen. Ennélfogva úgy gondolják a japán szakértők, hogy célszerű lenne bevezetni azt a kikötést, hogy bármely oltalmazott fajtát olyan fajtának kell vélelmezni, amely nem lényegében származtatott bármely más fajtából. IV. JAPÁN SZAKÉRTŐK ÁLTAL KÉSZÍTETT MÁSODIK VITAIRAT A LÉNYEGÉBEN SZÁRMAZTATOTT FAJTÁK ÉRTELMEZÉSÉVEL KAPCSOLATBAN A japán szakértők második vitairata, amely, amint ezt hangsúlyozzák, nem tekinthető hivatalos állásfoglalásnak, csak az UPOV által hasznosítható vitaanyagnak, elsősorban a kiindulási fajta értelmezésével foglalkozik, és ezt példákkal is illusztrálja. Érdekes az az álláspont, hogy bizonyos esetekben függőség lehetséges akkor is, ha a kiindulási fajta maga is lényegében származtatott fajta, és így a 14. cikk szerint oltalma nem terjed ki az ebből továbbfejlesztett fajtákra. A „KIINDULÁSI FAJTA” ÉRTELMEZÉSE A 14. cikk szövege szerint bármely fajta — tekintet nélkül arra, hogy védett-e vagy sem —, lehet kiindulási fajta. Lehet-e ezt azonban úgy értelmezni, hogy „egy fajtát kiindulási fajtának kell tekinteni, amikor ez olyan védett fajta, amely nem lényegében származtatott egy másik védett fajtából”? A nemesítők érdekeit jobban szolgálja az a megoldás, hogy „egy védett fajta kiindulási fajta lehet, ha ez nem lényegében származtatott egy másik létező védett fajtából, még akkor is, ha ez egy másik létező, nem védett fajtából lényegében származtatott fajta, vagy más szóval: egy nem védett fajtából lényegében származtatott fajtának meg kell kapnia saját oltalmi körét”. Ezt az elképzelést a következőképpen illusztrálják (ahol fajta () jellel: védett fajta, fajta () jel nélkül: nem védett fajta, —► : a származtatás iránya, =s>: az oltalmi kör). (i) példa: (A) (A+) (A++) (A): kiindulási fajta (A+), (A++): lényegében származtatott fajta (A)-ból és az (A) oltalmi körén belül van (ii) példa: A —* (A+) (A++) (A+++) (A+): kiindulási fajta (A++), (A+++): lényegében származtatott fajta (A+)-ból és az (A+) oltalmi körén belül van Ennek a megoldásnak az előnyeit a japán szakértők a következők szerint ismertetik. (i) Ha a kiindulási fajta nincs egy oltalmazott fajtára rögzítve, a nemesítőnek elvész az indítéka, hogy új fajtákat fejlesszen ki, és elbátortalanodik, mivel ha kifejleszt sok költséggel és fáradsággal egy nagymértékben javított fajtát (pl. betegség elleni rezisztenciával), amely egy nem oltalmazott fajtából lett lényegében származtatva, nem igényelhet semmit egy olyan másik nemesítőtői, aki az ő fajtájából nagyon könnyen (pl. mutációval) kifejleszt egy lényegében származtatott fajtát.
