Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)

1993 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Szarka Erő, Fischer Kálmán: A "lényegében származtatott fajta" fogalma és különböző magyarázatai

A „lényegében származtatott fajta” fogalma

11

1.3. Kérdés: Az A+++ fajta lényegében A-ból származik-e, és ha igen, mennyi további jellemzőt lehet hozzáadni, mielőtt megszűnik lényegében származtatottnak lenni A-ból?

1.3. Válasz: Az A+++ fajta lényegében származtatott az A-ból, ha kielégíti a 14. cikk (5) bekezdés b) pont

(i) és (iii) alpontjának előírásait. A hasonlóképpen származtatott, további hozzáadott jellemzőkkel bíró fajták lényegében származtatottak maradnak mindaddig, amíg a fajtát olyan mértékig nem fejlesztik, hogy már tovább nem felel meg a kiindulási fajtának az A-ból örökölt lényeges jellemzőinek kifejezése tekintetében. Ennek a kérdésnek az eldöntése egy bitorlási perben a rendelkezésre álló bizonyítékokon alapuló értékítélet.

2. példa: Ujraszelektálás

2.1. Egy önbeporzó faj oltalmazott fajtájának két eleme van, A és B, amelyeket az oltalom megadásának időpontjában nem külön azonosítottak és írtak le. Egy nemesítő szelektálja a B komponenst a fajtából és oltalmat kér rá, mint új fajtára.

2.1. Kérdés: Az új fajta lényegében származtatott-e az oltalmazott fajtából?

A helyzet változik-e, ha:

(a) az oltalmazott fajta 51% A elemből és 49% B elemből áll,

(b) az oltalmazott fajta 80% A elemből és 20% B elemből áll,

(c) az oltalmazott fajta 95% A elemből és 5% B elemből áll,

(d) az oltalmazott fajta 99,9% A elemből és 0,1% B elemből áll?

Más-e a helyzet, ha B genetikailag nagyon különbözik A-tól?

2.1. Válasz: (i) Egy kiegészítő kérdést teszünk fel, mielőtt megadnánk a választ, ez pedig a következő: „A B elem része-e a fajtának?” A válasz erre a kérdésre függhet az egyes tagállamok törvényétől és joggyakorlatától. Minden olyan országban, ahol a fajta azonosságát a fajta szaporítóanyagának meghatározott mintájával állapítják meg egy írott bemutatás helyett, a B elem része a fajtának, ha az jelen van a meghatározott mintában és ha ez megfelelően viszonyul genetikailag az A elemhez.

(ii) Amennyiben a B elem nem megfelelően viszonyul genetikailag az A elemhez [például ez kimenő keresztezés (outcrossing) vagy fizikai keveredés, és nem a visszamaradt genetikai változatok eredménye], és 5%-nál kisebb szinten van jelen, úgy lehet érvelni, hogy a B elem nem része a fajtának, különösen amikor ezt nem azonosították és írták le az oltalom megadásának időpontjáig.

(iii) Amikor a B elem része a fajtának (vagyis visszamaradt genetikai variációt képvisel) és a

fajta több, mint 0,1%-ában van jelen, a B elem szelekcióját nem tekinthetjük külön fajtának. A B elem — amennyiben 0,1%-os vagy kisebb szinten van jelen — szelekciója, ha az elemet a fajta részének tekintjük [vagyis visszamaradt genetikai variációt képvisel és nem keveredés vagy kimenő keresztezés (outcrossing)], egy oltalmazott fajtából származtatott fajtát eredményez.

(iv) Az, hogy a B elem lényegében származtatott fajta vagy sem, függhet attól, vajon kielégíti-e a 14. cikk (5) bekezdés b) pont (iii) alpontjának követelményeit.

2.2. Egy tenyésztő koraisága alapján szelektál száz kiónt egy oltalmazott A kereszt-beporzó takarmányfajta növénypopulációjából. A szelektált kiónok kereszt-beporzása új B fajtát eredményez és ez az oltalmazott A fajtától a koraiság alapján különbözik.

2.2. Kérdés: Az új B fajta lényegében származtatott-e az oltalmazott A fajtától? Változik-e a helyzet akkor, ha csak 5 kiónt szelektáltak?

2.2. Válasz: (i) A példa azt mondja, hogy az új B fajta világosan megkülönböztethető a kiindulási fajtától a koraiság alapján. Ez világosan „zömmel származtatott” a kiindulási A fajtából szelekcióval abban az értelemben, hogy az összes kiindulási fajta az A fajtából jön. További elbírálást kell végeznünk: vajon az új B fajta úgy származott-e, hogy megőrizte a kiindulási A fajta genotípusainak kombinációjából eredő lényeges jellemzők kifejezését. Ez mindenekelőtt a szelektált kiónok számától függ és attól, hogy vajon a kiónok a genotípusok eredeti kombinációjának képviselői-e (kivéve a koraiságot). Végül értékítéletet kell tenni a hasonlóság mértékére az A és B fajták között: kielégíti-e a 14. cikk (5) bekezdés b) pont (iii) alpontjának követelményeit?

(ii) Általában valószínűbbnek látszik, hogy az A fajta lényeges jellemzőinek kifejezése megmarad és a B fajta „megfelel” az A fajtának, amikor az új B fajta 100 kiónon alapul, mint akkor, amikor 5 kiónon alapul.

(iii) Lehet úgy találgatni, hogy minél nagyobb a bevezetett jellemzőt (ebben a példában a koraiságot) szabályozó gének száma, annál valószínűbb, hogy a továbi lényeges jellemzők kifejezése is megváltozik úgy, hogy a B fajta már nem őrzi meg az A fajta lényeges jellemzőinek kifejezését, vagy azért nem felel meg annak, mert nem elégíti ki a 14. cikk (5) bekezdés b) pont (iii) alpontjában foglaltakat.

2.3. Egy nemesítő egy üvegházban egy A oltalmazott alfafu fajta több ezer magját veti el, amely növények 0,1%-a rezisztens egy betegségre. A nemesítő a kifejlődött fiatal növényeket indukálja a betegséggel és a túlélőket szelektálja, amelyeket felnevel, virágoztat, keresztet és megvárja, amíg magot hoznak. A magok elvetve növényekké fejlődnek, amelyeket úgyanúgy vizsgál át és szelektál, mint előbb. A ciklust több