Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 6. szám - Nemzetközi kitekintő. Dr. Palágyi Tivadar: Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről
28 dr. Palágyi Tivadar meghosszabbították. Az olyan nemzetközi lajstromozásokat is meg lehet Észtországban újítani, amelyekben a Szovjetuniót megjelölték. 9. Franciaország A) A Francia Szabadalmi Hivatal kimutatást készített az országban lefolytatott iparjogvédelmi perekről. Ennek alapján megállapítható, hogy Franciaországban évenként megközelítőleg 100 szabadalombitorlási perben hoznak a bíróságok érdemi döntést. A bitorlási ügyek 80%-ában a Párizsi Kerületi Bíróság 3. tanácsa, mint elsőfokú bíróság ítélkezik. Átlagosan minden harmadik ügyben döntenek a felperes javára. A bitorlási ügyek felében az alperes nyer annak következtében, hogy a felperes szabadalmát érvénytelennek minősítik, rendszerint újdonság vagy feltalálói tevékenység hiánya miatt. B) A Francia Legfelsőbb Bíróság Kereskedelmi Tanácsa 1993. március 3-án olyan döntést hozott, hogy ha egy főigénypontot érvény telennek minősítenek, ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a tőle függő aligénypontok is érvénytelenek, vagyis egy függő igénypont érvényes lehet és bitorolható akkor is, ha a főigénypont érvénytelen, feltéve, hogy ennek a függő igénypontnak olyan további jellemzői vannak, amelyek önmagukban találmányi jellegűek. C) Az utóbbi években számos vita folyt Franciaországban a közvetett vagy részleges bitorlásról, vagyis arról, hogy bitorolnak-e egy szabadalmat, ha a bitorlás tárgyát képező berendezésre egy szabadalom igénypontjának csupán egyes jellemzői olvashatók rá. A vita arra vezethető vissza, hogy Franciaországban csak 1969. január 1 -je óta kötelező igénypontokat is beiktatni a szabadalmi leírásba, és így az igénypontok oltalmi körének értelmezési gyakorlata nem egységes. Egy 1992. október 12-i bírósági döntés megállapította, hogy egy igénypont nem védi külön az oltalmi kör alá eső egyes elemeket. Mások azonban, így például P. Mathély azon a véleményen vannak, hogy részleges bitorlást is el lehet követni. D) Egy 1993. évi bírósági döntés megerősíti, hogy a francia szabadalmi joggyakorlatban is az oltalmi kör alá esőnek tekintik az ekvivalenseket, vagyis egy eszköz gyártásával akkor követnek el bitorlást, ha maga az eszköz lényegileg azonos módon működik és lényegileg azonos eredményt szolgáltat, mint a szabadalmazott tárgy. 10. Hollandia 1993-ban a holland Parlament elé terjesztették az új szabadalmi törvény tervezetét, amelynek elfogadása után az alábbi fontos változások fognak bekövetkezni:- meg fog szűnni a Holland Szabadalmi Hivatal, és helyére egy „Szellemi Tulajdon Iroda” fog lépni, amelynél be lehet majd nyújtani szabadalmi bejelentéseket, és amely kívánt esetben újdonságvizsgálat lefolytatását is vállalni fogja; emellett vezetni fogja a szabadalmi lajstromot;- nem fogják a szabadalmi bejelentések előzetes vizsgálatát elvégezni, mert a bejelentéseket - függetlenül attól, hogy végeztek-e újdonságvizsgálatot vagy sem - 18 hónap eltelte után lajstromozni fogják, és így a bejelentő szabadalmat fog kapni;- ha egy bejelentő nem kér újdonságvizsgálatot, az engedélyezett szabadalom oltalmi ideje 6 év lesz, míg az oltalmi idő 20 év lesz, ha kértek újdonságvizsgálatot. A fenti változások alapvető oka az, hogy az európai szabadalmi bejelentések számának növekedése miatt a Holland Szabadalmi Hivatalnál benyújtott bejelentések száma egyre csökken. A jelenleg egy év alatt benyújtott 65 000 európai bejelentésnek mintegy 70%-ában Hollandiát is megjelölik. Ennek következtében a holland szabadalmi bejelentések száma az elmúlt 15 évben közelítőleg évi 12 500-ról mintegy 2500-ra csökkent, emellett a benyújtott bejelentések mintegy 30%-a esetében nem kérnek vizsgálatot, mert a bejelentőnek csak elsőbbségi napra van szüksége. A bejelentések fennmaradó 70%-ából sem mind jut el a szabadalom megadásáig, mert a 7 éven belül benyújtandó vizsgálati kérelem utáni szakaszban is számos bejelentést visszavonnak. A felsorolt okok miatt a holland kormány nem tartja szükségesnek fenntartani a Szabadalmi Hivatal jelenlegi szerkezetét. Az új törvénytervezet szerint a bejelentés napjától számított 13 hónapon belül kérhet a bejelentő az Irodától újdonságvizsgálatot. Ha ilyen kérelmet nem nyújt be, a szabadalmat 18 hónap eltelte után engedélyezik. Ha a bejelentő kér újdonságvizsgálati jelentést, az Iroda ezt kiadja a bejelentő számára, és ehhez szükség esetén igénybe veszi az Európai Szabadalmi Hivatal segítségét. A szabadalmat a kutatási jelentés tartalmától függetlenül megadják a bejelentéstől számított 18 hónap után. A megadott szabadalmak újdonságvizsgálatát bárki bármikor kérheti az Irodától, amely azonban soha nem vizsgálja a találmányi szintet, jóllehet egy új holland szabadalomnak ugyanazokat a szabadalmazási követelményeket kell kielégítenie, mint amelyeket a jelenleg hatályos törvény előír. Bitorlási per esetén a szabadalmas köteles kutatási jelentést benyújtani a bíróságnak. A törvénytervezet átmeneti rendelkezései szerint a függő holland szabadalmi bejelentések vizsgálatát az új törvény hatálybalépését követő egy éven belül kell majd kérni. Valószínű, hogy az új törvény 1994-ben fog hatályba lépni.
