Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)

1993 / 6. szám - Technikatörténet. Adler Györgyné: Szent-Györgyi Albert – a tudós és az ember

Szent-Györgyi Albert - a tudós és az ember

25

57G

NA T UHB

[April 10, 1932

Hexuronic Acid as the Antiscorbutic Factor

Experiments are being carried out in order to decide whether * hexuronic acid ' is the antiscorbutic factor. So for os is known, the distribut ion of this acid in plants follows closely the distribution of vitamin C. In the animal body' it can also be found in relatively high concentration in the suprarenal cortex. Its chemical properties closely agree with the known properties of the vitamin. It was discovered and isolated several years ago at the Biochemical Laboratory', Cambridge.1

The hexuronic acid used in the present series was prepared in crystalline form from beef suprarenal glands two years ago at the Chemical Department of the Mayo Clinic.2 As is known, 1-5 c.c. of lemon juice is the minimum protective dose for guinea-pigs against scurvy. This quantity of lemon juice contains approximately 0-5 mgra. of hexuronic acid.

1 mgm. of the acid has been given to our test animals daily, since, owing to the long exposure to air, some of our hexuronic acid preparation may have been decomposed.

The general procedure used in study’ing the antiscorbutic activity of hexuronic acid was that recommended by Sherman and co-workers.2

The test period in the first experiment consisted of 56 days. At the end of that time the guinea-pigs which had been receiving hexuronic acid, as, well as the positive controls which received 1 c.c. of lemon juice, were chloroformed. The positive controls showed mild scurvy on autopsy, while the animals re-' ceiving hexuronic acid showed no symptoms of scurvy at all. The negative controls, which received the basal diet only, had an average survival of 26 days and had typical symptoms of scurvy'. In this experiment, however, only a small number of animals were used, and the animals receiving hexuronic acid, as well as the positive controls, were losing weight continually because the basal diet employed at that time contained no milk powder (it consisted of. rolled oats,

bran, butter fat, apd salt); i For this reason.we decided to repeat the experiment. - *■ ' " ! i

In the test which is in progress at the present time the defects mentioned above have been remedied. A large number of animals has been used, and skimmed milk powder has been added to the basal diet.

The test was composed of the following groups : (1) Negative controls receiving the basal diet only, 9 animals. (2) Positive controls, receiving 1 c.c. of lemon juice daily, 8 animals. (3) Test animals receiving the basal diet and 1 mgm. of hexuronic acid daily, 10 animals. (4) Controls receiving mixed diet, 10 animals. .

The negative controls all died between the time limit of 20-34 days, with an average survival of 26 days, after a continuous and big drop of weight. They all had symptoms of severo scurvy.

At the end of 55 days all tho animals receiving hexuronic acid, as well as tho positive controls with lemon juice or mixed diet, wero living apparently in good health and wero gaining weight consistently. At this timo three animals which received hexuronic acid and two animals which received lemon juice wero chloroformed. Mild sy'mptoms of scurvy' were present

in tho positivo controls with lomon juice, but no signs of scurvy' in tho animals receiving hexuronic acid.

Tho test will bo continued until tho ninety-day period is over, and full dotails will bo published later.

This research was supported by' tho Ella Sachs Plotz Foundation.

J. L. SviRBELY.*

A. Szent-Györgyi.

Institute of Medical Chemistry,

University Szeged, Hungary.

• Hotter of an Amcrican-Hungarian Exchange Fellowship, 1031-32, from tlie Institute of International Education, New York.

1 Szent-Györgyi, A., NiTcr.E, Slay 2$, 1027: Ifiochcm. J., 22, 13S7: 1023.

1 Szent-Györgyi,-A., J. Biol, Chem., 90. 3S5 ; 1931. '

* Sherman, H. C., La Mer, H. K., Campbell, H. L., J, Am. CAcm. Soe., 44, 103 ; 1022.

A hexurnnsav (aszkorbinsav) és a C-vitamin azonosságáról szóló első közlemény

dr. Szent-Györgyi Albert első szabadalma

11SU13.

Megjelent 1933. (évi angmztns 1>6 16-ún.

HASTA* KIRÍLT1

SZJBmi.Ul BIRÓSJ«

SZABADALMI LEÍRÁS

IISÖ1S. Ilin.

IV/ll. OSZTÁLY. — S. ltijrlj. ALAMZÁM.

Eljárás a llsTO&csoportbs tartozó anyagok előállításira.

I. G. FíU-benlndustrle iktienscseliscliaftcéíc Frankfurt a/.\I., mint dr. Szent-Györyyi Albert eg-yeteml tanát*, Szeged, jogutódja.

A b«J«l«cU« eapja 1934. Ári júliur bt 7-ütt.

Bizonyos növényeknek, pl. a citromnak ás paprikának leve tartalmaz a fiavon* csoportba tartozó, szerkezeti képletükre még nem teljesen kivizsgált vegvületeket, j amelyeknek vitainir.szcrfl tulajdonságaik vannak. A fiavo»csoportba tartozó festékanyagokat, mint pl. a quercetint a növényből pl. a quercus tinctoriából alkohollal ‘vonják ki és az oldatból sava nyíl io közegben óiomncctá'.tal választják le a tisztátlanságokat, majd pedig a leszűrt oldatból a quercetinhez kötött ólmot kénhidrogénnel csapják le, az oldott quercctlnt pedig kikristályositiák. A fialj voncsoportba tartozó szóbaníorgó vjtaminszerü anyagok azonban aránylag oly kis mennyiségben vannak jelen, pl. a citromban és paprikában, hogy az eddigi eljárással nem lehet azokat a kísérőit) anyagoktól kellő tisztaságban elválasztani.

A találmány szerint a flavoncsoportba tártozó vitamint tökéletes tisztaságban ügy állítjuk elO, hogy a növényekből tet* íj szöleges kivonatoló eljárással előállított alkoholos vagv más hidrikus oldószvrű oldatból alkálifémek vagy alkáliföldfémek hidroxidjaival. legcélszerűbben báriumhidroxidda), az előállítandó fiavont leső csapjuk és a csapadékot az előállítandó végterméknek anhidrikus oldószerében szuszpendáljuk.majd pedig a szuszpenziót széndioxidgáz bevezetésével megbontjuk. Ezáltal a széndioxidnál kisebb savi jj diszociáeiójú Havon felszabadul és oldatban marad, míg a carboxi- és a széndioxidnál erősebb savak a csapadékban maradnak. Az oldatban lévő fiavont hepároljuk.

A fenti eljárásnál anhidrikus oldószert 40 kell használnunk az alkálifém- vagy alkáliföldftmhidroxiddal való leválasztáskor, mert a csapadék csak ily oldószerben képződik, vízben pedig oldódik. Anhidrikus oldószerként az acctont vagy <j alkoholt használhatjuk, melynek azonban nem kell teljesen koncentráltnak lennie, hanem annyi vizet tartalmazhat, amennyi a csapadékképiödést nem gátolja meg.

A széndioxiddal való megbontásnak az *> előbb említett anhidrikus, tehát oly kis víztartalmú folyadékban kell történnie, hogy csupán a felszabadított Havon menjen oldatba.

A ílav&ntartilmú növényekből eló- jj állított nyers kivonatot célszerűen elóbb a szennyeződésektől ismert módon nehéz fémsók oldatával pl. ólomacetáttal megszabadítjuk. E célból a növényi kivonathoz előbb savanyú közegben adjuk a «. nehéz fémsó-, pl. ólomacetátoldatot a szennyeződések leválasztására, azután pedig lúgossi tett közegben adjuk hozzá ugvancsak a nehéz fémsóoldatot, mire a nehéz fémsó flavonátja válik le. Ezt a jj flavonátot azután vizes vagy anhidrikus szuszpenzióban kezelhetjük tovább.

Ha a vizes szuszpenzióban bontjuk meg a csapadekot a fiavonnál erósebb savval, pl. kénhidrogénnel.úgy a nehéz íémsó 70

leválása után visszamaradt vizes fiavonoldatot annyira besűrítjük, hogy az anhidrikus oldószer hozzáadása után a szennyeződések leválnak és az oldat j eléggé anhidrikus ahhoz, hogy bariumhidroxiddal a fiavont leválaszthassuk. Ha pedig az ólomacetáttal nyert flavonátcsapadékot anhidrikus szuszpenzióban dolgozzuk fel, úgy ebből az ólomnak a io ílavonnál erósebb" savval való leválasztása után az anhidrikus oldatban visszamaradt fiavont közvetlenül választhatjuk le báriumhidroxiddal.

Példák:

l} 1. Citrin előállítása céljából 150 kg friss citromhéjat húsdarálógéptn áthajtunk és 150 liter, mintegy 90%-os alkohollal keverjük és éjjelen át állni hagyjuk. A következő napon a keveréket gyümölcs- 20 sajtón kisajtoljuk, a maradványt 75 liter alkohollal újból kivonjuk és kisajtoljuk. A két sajtolás egyesített levéből 2*/, báriumacetáttal leválasztott csapadékot centrifugáljuk. A tiszta oldathoz 1?« Ij ólomacetátot, majd pedig kifejezetten alkálikul reakcióig ammoniákot adunk. A centrifugált csapadékból 10 liter ő*Á-os ecetsavoldattal finom szuszpenziót készítünk, melyet erős keverés közben semlc- 80 gesitünk," majd pedig erősen kicentrifugálunk. A visszamaradt csapadékot 10 liter abszolút alkoholban szusznendáljuk és keverés és hűtés közben Koncentrált kénsavat adunk hozzá addig, SJ amig kongóvörőssel savanyú reakciót mutat. A csapadékot elválasztjuk, alkohollal kimossuk és eldobjuk. Az oldathoz ezután erős keverés közben elővigyázatosan alkoholos nátronlúgot adunk'addig, ♦n inig melilvörös semleges reakciót mutat.

2. 100 kg a külső sárga olajtartalmú rétegtől megszabadított narancshéjat húsvágógépen megdarálunk és azt melegítés közben 200 liter.inajdpedigújból 100 liter 4J abszolút alkohollal kivonatoljuk. Az egyesített kivonatokat, az ólommal való lecsapás mellőzésével nátronlúg hozzáadásával metilvörössel semlegesre állítjuk lie és lehűtjük.

so A fenti két módszer bármelyike szerint nyert semleges oldatot némi állás után a gyantaszerü csapadékról leöntjük, a csapadékot 150 cm’ 'ízben oldjuk, az oldatot ismét met ilvörösre semlegesítjük és 1 liter

alkohollal keverjük. A leülepedő csapa- áj dékot eldobjuk, az egyesített oldatokat pedig éjjelen át —lö*-ra lehűtjük majd ; pedig —li*-ra hűtött edénybe dekantáljuk és erős keverés közben vékonv sugárban alkoholos nátronlúgot öntünk hozzá, «0 mig az oldat fenolftaleint vörösre fest.

A nátronlúggal keletkező csapadékot azonnal nitrogénlégkörben centrifugáljuk és azután normálsósavval felvesszük.

A fölös sósavat bicarbonáttal közőmbö- U sítjük. Állás közben a „citrin" egv része leválik.

A visszamaradó oldatot is értékesíthetjük úgy, hogy azt kolorimetrikusan a kívánt citriiitartalomra állítjuk be, steri- ío len szűrjük és ampullákba töltjük.

S:abadulmi igénypontok:

1. Eljárás a flavoncsoportba tartozó

anyagok előállítására, melyre jellemző, hogy az ezen anyagokat tártál- íi mazó növényi részeknek anhidrikus oldószerrel készített kivonatából alkáli- vagy alkáliföldfémhidroxidokka, kapott csapadéknak az elválasztandó végterméknek anhidrikus (nem vfzból *0 álló) oldószerével készített szuszpenzióját széndioxid bevezetésével megbontjuk és a csapadékból elkülönített folyadékban oldott anyagokat kikristályosítjuk. ’ w

2. Az 1. igénypontban védett eljárás megvalósítási módja, melyre jellemző, hogy a növényi kivonatból lúgos közegben a leválasztott fémflavonátot anhidrikus szuszpenzióban a flavonnál ** erósebb savval megbontjuk és az anhidrikus oldatot az 1. igénypont szerint dolgozzuk fel tovább.

3. Az 1. igénypontban védett eljárás megvalósítási módja, melyre jellemző, 9S hogy a növényi kivonatból nehéz fémsóol'dat hozzáadásával előbb savanyú közegben a szennyeződéseket, azután pedig lúgos közegben a flavonátot választjuk le és ez utóbbit vizes szusz- 100 penzióban a flavonnál erősebb savval megbontva a visszamaradó oldatot besűrítjük, anhidrikus oldószer hozzáadásával a még visszamaradt szennyeződésektől megszabadított anhidrikus tOá oldatot az 1. igénypont szerint dolgozzuk fel tovább.'