Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 6. szám - Dr. Bokor Tamás: A szoftverek és a szoftvertartalmú találmányok szabadalmazhatóságának néhány kérdéséhez
16 dr. Bokor Tamás Tovább nehezíti az elbírálást az a tény, hogy szoftvereknél roppant nehezen választható szét az a kérdés, hogy hol végződik a „mit csinálok” és hol kezdődik a „hogyan csinálom”. Nehéz helyzet ez, hiszen az ezekre a kérdésekre adandó megfelelő válasz a szabadalom tárgya, de nem feltétlenül kaphat mindkét válasz szabadalmi oltalmat. Ezek a kérdések például a vegyészetben jól definiáltán szétválaszthatóak, külön-külön is oltalomképesek, mint termék és az azt előállító eljárás, azonban teljesen összefolyhatnak egy programban foglalt megoldás oltalmának elbírálása során. Egy példával illusztrálva: legyen a találmányi célkitűzés blokkolásgátló eljárás fékekhez. Ebben az esetben találmányként értékelhető, hogy az egyébként ismert szabályozóprogramnak képeznie kell egy - önmagában ismert módon képezendő — átlagot a keréksebességek között, és azt kell az ismert szabályozás bemenő elemeként használnia. Ugyanígy találmányként értékelhető az is, ha az ismert szabályozóprogram adott módon képezi az - önmagában ismert módon szükséges - átlagot. Az első esetben pusztán működéssel, illetve célkitűzéssel tudjuk jellemezni a találmányi programot, második esetben pedig az átlagképző algoritmus megadásával. Összességében tehát azt látjuk, hogy szoftverben foglalt, szabadalmazható elem lehet az algoritmus, illetve a szoftver célja is. Ami az algoritmust illeti, nehéz lehetadott esetben a vizsgálót meggyőzni arról, hogy ez nem a szabadalmaztatásból kizárt algoritmust jelenti. Ugyanilyen nehéz lehet a célkitűzéssel megadott program elfogadtatása is. Persze nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy nem akármilyen program szabadalmazását engedhetjük meg. Csak a műszaki tartalommal bíró programok jöhetnek szóba. Kérdés tehát, hogy hol válik el a programokban a műszaki és nem műszaki tartalom? Azt kell mondanunk, hogy sehol. A program maga nem „tudja”, hogy az általa számolt mennyiségek öntöttvas olvadáspontjára vagy lottószámok kihúzásának valószínűségére vonatkoznak. Csak azáltal válik egy program műszaki jellegűvé, hogy kijelentjük, hogy a program futása során szerepet kapó mennyiségek (konkrét) műszaki tartalmat, általában valamilyen mérhető fizikai mennyiséget reprezentálnak. Némileg megdöbbentő módon a szabadalmazhatóságot valami teljességgel a szűkén vett szoftveren kívüli, azzal esetleg semmiféle fizikai kapcsolatban nem lévő dolog, annak felhasználása teremti meg. Látható, hogy még a legközelebb álló példa, a termékszabadalom második indikációs felhasználása is különbözik ettől, hiszen ott is van valamiféle fizikai kapcsolódás a termék és a felhasználás között. Ez utóbbi fizikai kapcsolat milyensége nagyon is meghatározó, hiszen ez a kapcsolat alapozza meg a szabadalmazhatóságot, még akkor is, ha a tényleges hatásmechanizmus nem ismert. Ezzel szemben a program és felhasználása közötti kapcsolódás konkrét megvalósítása csak abból a szempontból bír jelentőséggel, hogy a programtól a felhasználás felé közvetített információtartalom sérülés nélkül átjusson. Magának a közvetítőmechanizmusnak a fizikai működése - ismerten vagy ismeretlenül - teljesen irreleváns. Ennek a ténynek a folyománya is az a mai gyakorlat, hogy a találmány tárgyát akkor is berendezésnek kell nevezni, ha valójában csak az ismert berendezést működtető programot találták ki. 4. AZ EPO GYAKORLATA A SZABADALMAZHATÓSÁG TEKINTETÉBEN Az előzőekben foglalt problémákra való reagálásként egyre több szabadalmi hivatal „fogadja vissza” a szoftvereket, mint szabadalmazható tárgyakat, bár szoftvert nevén nevezve még sehol nem lehet szabadalmaztatni. Az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) joggyakorlata nem zárkózik el teljesen a szoftveres találmányoktól (12,13), de sok esetben akadályokat támaszt azokkal szemben. Az Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC) 52. § (1) értelmében iparilag alkalmazható, új és feltalálói lépésen alapuló találmányok kaphatnak európai szabadalmat (14). Azt, hogy mi is számít találmánynak, az EPC nem részletezi, azonban az 52. § (2) hosszan sorolja fel, hogy mi nem számít találmánynak. így többek között:- tudományos elméletek és matematikai módszerek,- szabályok, rendszerek és egyéb módszerek szellemi tevékenységhez, üzleti tevékenységhez vagy játékhoz, és- számítógépprogramok,- információ elrendezése. Lényeges tehát, hogy az EPC nem határozza meg külön, hogy mi is a találmány. Azonban a joggyakorlat azt mutatja, hogy az európai szabadalomképes találmánynak a következő feltételeket kell kielégítenie (15):- műszaki területtel álljon kapcsolatban,- műszaki probléma megoldására irányuljon,- az igénypontokban műszaki jellemzőkkel legyen ismertetve. A találmány létének vagy nemlétének fenti kritériumait tekintve nagyon fontos azonban az 52. § (3), amely jelentős megszorítással él a (2) értelmezését tekintve. A (3) azt mondja ki, hogy a (2)-ben nevesített tárgyak és tevékenységek csak annyiban zárhatók ki a szabadalmaztatásból, amennyiben a szabadalmi bejelentés vagy szabadalom mint olyanra („als solche” vagy „as such”) vonatkozik. Ez a nem teljesen kézenfekvő megfogalmazás jobban kifejtésre kerül a végrehajtási irányelvekben ( 16). Ennek eredményeképpen a szabadalmazhatóság elbírálásakor először azt kell megállapítani, hogy az igényelt oltalmi kör összességében mivel járni hozzá a technika állásához. Ennek a vizsgálatnak nem szabad az igénypontra vagy annak kategóriájára szűkülnie.
