Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 1. szám - Tanulmányok. Szőllősi Gusztáv: A technika állásának – mint az emberiség halmozódó ismeretei forrásának – kialakulása és néhány szabadalomjogi sajátossága
A technika állásának kialakulása, sajátosságai 25 A Fellebbviteli Tanács véleménye szerint éppenséggel lehetséges, hogy a kérdéses dokumentum egy példányát egy előfizetőnek már egy nappal a feladás után, azaz már 11. 26-án kézbesítették. A kézbesítés azonban szabályszerűen legalább két napig tart a bizonyítékok alapján. A kézbesítés a jelen esetben így 11. 27-e előtt nem valószínű. A Tanácsnak a bizonyítékok alapján a legnagyobb valószínűség szerint történteket kell megállapítania és el kell döntenie, hogy abból milyen jogi következtetések vonhatók le. A második kérdésben, azaz a könyvtárban való kihelyezés kérdésében a Fellebbviteli Tanács véleménye a könyvtáros nyilatkozata alapján teljesen egyértelmű volt. A könyvtáros azt a felvilágosítást adta, hogy szabályszerű esetben az újságokat még aznap, azaz a beérkezés napján az olvasókönyvtár polcaira kihelyezik, de mégsem lehet teljes bizonyossággal állítani, hogy ez ténylegesen megtörtént. Ennek a nyilatkozatnak az alapján a tanács azt a lehetőséget, hogy a folyóirat a könyvtár szabadon olvasható polcaira ki lett helyezve, valószínűbbnek tartotta, mint az ellenkezőjét. Ellenbizonyíték hiányában abból indult ki, hogy az adott esetben is az történt, mint ami „normális esetben” a könyvtárosok elmondása szerint történni szokott. Egy olyan mértékű bizonytalanság, mint például a kézírás a nyilvántartó kartonon nem esik latba. A tanács ezért azon a véleményen volt, hogy a folyóirat a kérdéses napon a könyvtárban a polcokra ki lett helyezve. Ez a tényállás maga után vonta azt a következményt, hogy a vizsgált dokumentum 1981. 11. 26-án az Európai Szabadalmi Egyezmény 54. cikkelyének értelmében a technika állásához tartozott és bárki számára hozzáférhető volt. A könyvtáros nyilatkozata szerint ugyanis a dokumentumot ezen a napon kérésre bárki számára rendelkezésre bocsájtották. Jogi szempontból nem szükséges, hogy valaki (a nyilvánosság egy tagja) például egy kartoték alapján tudomást szerezzen arról, hogy a dokumentum ezen a napon kérésre hozzáférhető. Elég, ha a dokumentum ezen a napon a nyilvánosság számára hozzáférhető volt és közömbös az, hogy valaki tudott-e arról vagy bepillantást nyert-e abba. A Bundespatentgericht — fellebbező által felhozott — döntése jelen esetben két okból sem helytálló. Egyrészt azt az 1968-ban hatályba lépett német szabadalmi törvény alapján hozták, amely jelentősen különbözik a napjainkban érvényes, az Európai Szabadalmi Egyezménnyel összhangban álló törvénytől, másrészt pedig a könyvtár archívuma bár része a könyvtárnak az a közönség számára nem elérhető. A kérdéses doktori disszertáció az elsőbbségi nap előtt nem volt a regisztrátumba felvéve, így senki sem tudhatta azt az elsőbbségi nap előtt onnan kikérni. A fenti érvek alapján a Fellebbviteli Tanács álláspontja szerint a kérelmet el kell utasítani.5 Végezetül a Fellebbezési Tanács döntéséből két érdekes gondolatot szeretnék kiemelni. A Fellebbviteli Tanács álláspontja szerint a könyvtár polcain elhelyezett, de regisztráló kartonnal el nem látott, onnan ki nem kért dokumentum a technika állásához tartozik, míg a postaládába dobott, de onnan ki nem vett dokumentum nem. A kérdés tovább bonyolódik azáltal, hogy a könyvtári elhelyezés esetén is különbséget kell tennünk a rendszeresen az állományt gyarapító folyóirat és az oda eseti alkalommal bekerülő, de regisztrátummal szintén nem ellátott doktori disszertáció között, hiszen míg az előző dokumentum nyilvánosságra jutását a szakmai közvélemény és így szakemberünk is vélelmezhette, addig az utóbbiról semmilyen információja nem volt. A másik kiemelésre érdemes gondolat az, melyben a Fellebbviteli Tanács a döntéshozatal mechanizmusába enged bepillantást. Konkrét bizonyíték hiányában a tényállás felvételéhez és a döntés alapjául a legnagyobb valószínűséggel bekövetkezett esemény szolgál. Ezzel automatikusan bekerül az eljárásba a vélelem. Az ellentartott dokumentum feladása és annak kikézbesítése között eltelt idő bizonyítékok hiányában nem állapítható meg. A postázási vélelem alapján azonban a küldemény kézbesítéséhez két nap szükséges és bár elképzelhető, hogy valaki a küldeményt ennél hamarabb megkapja, amíg ez nincs bizonyítva, addig a legvalószínűbb, azaz ilyen esetben a szokásos postázási időt kell alapul venni. A Fellebbviteli Tanács véleménye szerint tehát nem az a döntő, hogy valaki az elsőbbségi nap előtt megkaphatta-e a küldeményt, hanem az, hogy a legnagyobb valószínűség szerint akkor kapta-e meg. A fenti döntési mechanizmus számunkra azért is kiemelten érdekes, mert a magyar jogalkalmazók fülének az események bekövetkezési valószínűségének bírói mérlegelése különösen idegenül hangzik. A hazai joggyakorlat szerint a kialakult vélelem alapján feltételezett történtek, mindaddig míg azok ellenbizonyítékok alapján megcáfolásra nem kerülnek, tényeknek tekintendők. 5 Official Journal EPO 1990/5
