Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 4. szám - Tanulmányok - Dr. Kende Béla: Szellemi termékek ellenértékének érvényesítése árban, vállalkozásban
Ipaijogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 98. évfolyam IV. 1993. augusztus DR. KENDE BÉLA Szellemi termékek ellenértékének érvényesítése árban, vállalkozásban* i. NÉHÁNY BEVEZETŐ GONDOLAT A szabadalommal védett találmányokra adott időleges kizárólagos jog (monopólium) célja és oka vázlatosan a következőkben foglalható össze: — segítse a kutatást-fejlesztést, a beruházási tevékenységet, anyagi eszközöket teremtsen, termeljen további beruházásokra és jövőbeni kutatásokra, csökkentse az erre vállalkozók kockázatát; — segítse az új technológiák elterjesztését, bátorítsa a feltalálót, hogy hozza nyilvánosságra műszaki alkotását szabadalmi bejelentésének közzététele útján, hogy az az oltalmi idő lejártával közkinccsé váljon. A szabadalmak az innovációs folyamatot gerjesztik, fejlesztik, továbbá — megkönnyítik a technológiák átadás-átvételét (az ún. licenciaforgalmat), — bátorítják a befektetési kedvet, és ezen keresztül jelentős befolyást gyakorolnak a gazdasági fejlődésre. A szabadalom értelme az, hogy valóságos oltalmat nyújtson az alkotónak, kompenzálja szellemi és anyagi ráfordításait, amelyeket az alkotás létrehozásának folyamatába befektetett, nyereséget termeljen, biztosítsa számára a szakma és a társadalom elismerését. Ezek a gondolatok érvényesek nemcsak a szabadalommal védett találmányokra, hanem áttételesen a műszaki-szellemi alkotások egész területére. II. A központosított, szocialistának nevezett gazdaságban kerek fogalmazású normákat és iránymutatásokat alkottak. Mindannyian tudjuk, hogy ezek gyakorlati alkalmazása mennyire nem felelt meg a megfogalmazások nyelvtani értelmének. Az érdekviszonyok nem akként működtek, hogy a fejlődést és a fejlesztést elősegítsék. Partikuláris érdekek uralták a gazdaságot. * A Magyar Iparjogvédelmi egyesület 1993. évi, Sopronban megrendezett szakmai konferenciájának előadása. III. A téma száraz, tárgyszerű mondanivalót igényel. Kifejtésénél a hatályos jogszabályok ismertetése nélkülözhetetlen. Két alapvető jogszabályt hívok fel, mégpedig a) az 1990. évi LXXXVII. törvényt az árak megállapításáról, b) az 1991. évi XVI3I. törvényt a számvitelről. Természetesen több jogszabály ismertetése volna még szükséges, azonban a lényeget ezekre kívánom alapozni. IV. AZ ÁRAKRÓL Az árak legfőbb szabályozója a piac és a gazdasági verseny. Az árban, díjban, valamint az ár alapjául szolgáló értékesítési feltételekben a szerződő felek a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben, valamint az árak megállapításáról szóló törvényben foglaltak megtartásával - egymás méltányos érdekeit tiszteletben tartva - állapodnak meg, ideértve a versenytárgyaláson vagy árverésen történő ármegegyezést is. Témánkban kevésbé érdekes, de megemlítendő, hogy hatósági ár alkalmazása kötelező a törvény mellékletében felsorolt termékekre, szolgáltatásokra. Ebből annyit kell figyelembe vennünk, hogy ha hatósági árat állapítottak meg, a szerződésekben a legmagasabb árnál magasabb árat, és a legalacsonyabb árnál alacsonyabb árat érvényesen nem lehet kikötni. A hatósági ár lényegéhez tartozik, hogy ha a felek az árban nem állapodtak meg, és a termékre hatósági ár van érvényben, ez az irányadó még akkor is, ha a felek a jogszabály megsértésével például más árban állapodtak meg. V. SZÁMVITELI SZABÁLYOK Bővebben kell foglalkoznunk a számvitelről szóló törvény rendelkezéseivel, miután az értékeléshez, az érték
