Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 1. szám - Technikatörténet és iparjogvédelem. Garamvári Pál: 100 éves a porlasztó
Ipaijogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védj egy élt esi tő melléklete 98. évfolyam, I. 1993. február GARAMVÁRI PÁL 100 éves a porlasztó A belső égésű motorok hasznosítható munkáját a motor hengerébe juttatott keverék (folyékony üzemanyag és levegő) elégetése adja. Kezdetben a motorok gázzal üzemeltek. A folyékony üzemanyagok használatának bevezetésével a motorszerkesztők központi feladatát képezte egy megbízható, a motor gazdaságos működését biztosító porlasztó (karburátor) tervezése és kivitelezése. Különféle megoldásokkal kísérleteztek, amelyek több-kevesebb sikerrel jártak, de sohasem oldották meg maradéktalanul a motorok üzemanyagellátásának feladatát. Gyakran meghibásodtak, számos motortüz okozói voltak. A legelterjedtebb korai megoldások az ún. „párologtatós” karburátorok, amelyek az üzemanyagot a levegővel vagy annak egy részével elpárologtatták, és ez a pára jutott a motor hengerébe. A motorok egyre szélesebb körű elterjedésével, már nemcsak technikai kérdéssé, hanem égető gazdasági szükséggé is vált egy tökéletes, minden igényt kielégítő szerkezet megalkotása. Ez sikerült Bánki Donát és Csonka János közös munkájának eredményeként. Bánki Donát műegyetemi hallgató korában ismerte meg Csonka Jánost, aki akkor a műegyetemi gépműhely vezetője volt. Csonka János 1883-ban készítette az első magyar gázmotort, amely a műegyetemi gépműhely energiaszükségletét biztosította. (Sajnos rajza vagy leírása nem maradt fenn.) Csonka ezt kísérleti motornak tekintette. A vele szerzett tapasztalatok birtokában új motort szerkesztett és ezt 1884. nov. 26-án szabadalmaztatta. Új motorja kettős üzemanyagú gáz- és petróleummotor volt, 3 Le-s teljesítménnyel. A Ganz-gyár 1886-ban megvásárolta az ausztriai leobersdorfi gépgyárat. A gyárral együtt tulajdonába került több, korábbi gyártásból származó leobersdorfi robbanómotor is. Ezeknek a motoroknak a tökéletesítésével, esetleges továbbfejlesztésével, a Ganz-gyár vezérigazgatója, Mechwart András a fiatal Bánki Donátot bízta meg. Később — Mechwart felkérésére — a szaktekintélynek számító Csonka János is bekapcsolódott a fejlesztési munkába. Bánki az elmélet és Csonka a gyakorlat embere nagyszerűen kiegészítették egymást. Kettejük együttműködésének csakhamar kimagasló, meghatározó szerepe lett a magyar motorgyártás kibontakozásában és a műszaki tudományok fejlődésében. A közös munka eleinte a Ganz-gyár területén, később a műegyetem gépműhelyében folyt, és több találmányt eredményezett, amelyeket közösen szabadalmaztattak. így pl.: 1889. jan. 19. Újítások gőzgépeken 1889. márc. 14. Vezérmű négyütemű motorok számára 1889. ápr. 11. Újítások gáz- és petróleummotorokon. A motorok „Ganz-motor” néven kerültek forgalomba, de feltüntették a motortáblán, hogy a gyártás Bánki-Csonka szabadalma alapján történt. Ezek voltak az első iparszerűen gyártott magyar motorok. Az elért eredmények arra bátorították a két feltalálót, hogy egy teljesen önálló konstrukciójú motort építsenek, amely az eddigi találmányokat tartalmazza. A tervezést és a kivitelezést szinte egy időben (1889-1890) végezték, a munka során tovább tökéletesítették motorjukat. Ezt a motort az Országos Magyar Gazdasági Egyesület által 1893. febr. 10-én rendezett előadás keretében mutatták be. Az előadáson Lázár Pál professzor ismertette a motort, kiemelte előnyeit és felhívta a szakértő közönség figyelmét az alkalmazott újításokra. Ez az előadás döbbentette rá a feltalálókat, hogy sürgősen szabadalmi védettséget kell szerezni az új motorra. „Újítások petróleummotorokon” címmel, 1893. febr. 11-én — 100 éve — adták be szabadalmi kérelmüket (Levéltár Vd. XVIII. 2654). Ebben a szabadalomban igénypontként szerepelt a porlasztó a következő megfogalmazásban: „Petróleum táplálására szolgáló szerkezet, amelynél a légszívócsőbe torkolló petróleumcső vége a reservoir folyadékszintjébe esik.”
