Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)

1993 / 3. szám - Klenk Vilmos: A találmány oltalmához szükséges mellékletek kidolgozásának folyamata

10 Klenk Vilmos szintjének vázlatát, az általam idézni szükséges iro­dalmi helyek megjelölésével és idézésével. Az irodalmi előzmények kritikai elemzése mellett alakítom ki a találmány konkrét célkitűzését. A cél­kitűzés meghatározásánál a főigénypont szövegterve­zetét is figyelembe kell venni, sőt a legtöbb esetben mindkét szöveg változtatása révén kell kimunkálni a célkitűzés és a főigénypont közötti összhangot. Itt szeretnék néhány, talán kérdéseket támasztó részletre magyarázatot adni. Az egyik ilyen kérdéses részlet lehet az előbb előadottakból az, hogy miért én adom meg az ismert technikai szint ismertetését jelentő irodalmat és annak kritikai elemzését. Ezt ugyanis a feltaláló jobban tudja, jobban ismeri. Kétségtelen tény az, mégis szükséges a feltaláló ismereteit, valamint az általa szolgáltatott irodalmi adatokat az oltalmi igény szemszögéből redukálni és koncentrálni. A feltaláló ugyanis nem, vagy nem mindig az oltalomra figyelemmel adja meg az irodalmi előzményt. Ez nem is baj. A feltalálótól e tekintetben is bővebb ismertetést kérek és várok, hogy ebből a keretanyagból én határozhassam meg a hivatkozások szükséges és elégséges körét. Ugyanígy állok a célkitűzéssel is. Ez lehet a másik kérdést kiváltó részlet. A célkitűzést is én határozom meg, mégpedig szintén a főigénypont szerkezete és szövege alapján és persze figyelemmel a már kialakított technikai előzményre. Az általam így meghatározott cél „közvetlen cél”, mégpedig a találmány szempontjából értelmezett közvetlenséggel. A feltalálók „kivallatása” során kapott célkitűzés általában sokkal bővebb körű, mint amit a találmány, illetve csak a találmány segítségével lehet elérni. A főigénypont, a technikai szint, valamint a célki­tűzés egymással összefüggésben történő „csiszolása” mellett kialakul, körvonalazhatóvá válik az a „felis­merés” is, ami a találmány kialakításának az alap­jául szolgálhat - legalábbis így lehet beállítani. Leg­többször ugyanis nem kikristályosodott felismerés ve­zet a találmányhoz! A feltalálók általában tudatos fejlesztési tevékenységet folytatnak, és ennek során születhet olyan megoldás - sokszor a teljes komp­lex feladat-megoldás keretén belüli részmegoldás amit szabadalmazható találmánynak „ismernek fel”! Tehát legtöbbször nem egy „felismerés” vezet talál­mányhoz, hanem egy új megoldás kialakulása után ismerik fel, hogy találmány született. A szabadalmi ügyvivőnek viszont ki kell elégíteni a szabadalmi le­írással szemben támasztott követelményeket és meg kell szövegeznie a találmányt megalapozó felismerést. A már említett céltudatos „csiszolás” közben ter­vezem meg az aligénypontokat, vagyis az igénypont­sorozatot. Az aligénypontok megítélésében a gyakor­lat eltérő álláspontokat szült. Nézetem szerint a ha­gyományos elv az egyedül helytálló, miszerint az al­­igénypont a korlátozás eszköze és lehetősége. Ebből eredően nem lehet - nem kell - az aligénypontban, annak önálló értelmezésében találmányt követelni. Az aligénypont értelmezése mindig csak a benne hi­vatkozott főigényponttal - esetleg ezen felül hivatko­zott más aligényponttal - együtt lehetséges. Ebből eredően úgy fogható fel egy-egy aligénypont tárgya, mint egy-egy jellemző, egy az illető aligényponttal létrehozott korlátozott főigénypontban. Az igénypontsorozat kialakításával kapcsolatban érdekes lehet annak elemzése, hogy célszerű-e, hasznos-e, értelmes-e sok aligénypontot tartalmazó igénypontsorozatot kialakítani. E kérdéskörben La­­doméri Szmertnik álláspontjával értek egyet, misze­rint túl sok aligénypont felállítása a találmány ko­molyságának, hitelének megingását vonhajta maga után. Ennek alátámasztására szabad legyen a követ­kezőket előadni. Ismeretes, hogy az olyan igénypont­sorozat, amelynek minden aligénypontja hivatkozik a főigénypontra és minden korábbi aligénypontra is- amilyenek általában az igénypontsorozatok - 2n_1 kifejezéssel meghatározott számú megoldási változa­tot jelent, ahol „n” az igénypontok számát jelenti. Ha például egy 9 igénypontból álló igénypontsoroza­tot veszünk szemügyre, akkor kiszámíthatjuk, hogy az 256 megoldási változatot jelent. Egy másik példa kedvéért tekintsünk egy 17 igénypontból álló igény­pontsorozatot. Ez az igénypontsorozat 65 536 meg­oldást határoz meg. Vajon reális ez? Node vannak- főleg USA szabadalmi leírásokban látható - 30-35 igényontból álló igénypontsorozatok is! A jogvédelemhez szükséges mellékletek kialakítá­sánál - a leírás megszerkesztésénél - nagy szerepet tulajdonítok a találmány révén előálló hatás jó ki­fejtésének. A „hatás” ugyanis szerephez jut mind a szabadalom-engedélyezési eljárásban, mind a státusz ügyekben. Ezért nem lehet közömbös a hatás elő­nyös kifejtése. Természetesen a hatás körülírásánál is ügyelni kell arra, hogy az összhangban álljon a fő­igényponttal, a célkitűzéssel, a technika ismert állá­sával, továbbá nem utolsósorban a „felismeréssel”. E rövid és távolról sem teljes képet adó ismerte­tés alapján is látható, hogy a jogvédelemhez szük­séges, megfelelő mellékletek kialakítása elmélyült, mind szakmai, mind morális szempontból magas színvonalon álló tevékenységet igényel. Az ilyen te­vékenység napi gyakorlatával foglalkozó szabadalmi

Next

/
Thumbnails
Contents