Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2. szám - Daniele Franzone: A szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdon az európai közösség, valamint Közép- és Kelet-Európa országai közötti kapcsolatokban
8 Daniele Franzone országgal kötött kereskedelmi szerződések sora még mellőzött. Lévén, hogy az ezekkel az államokkal folytatott tárgyalások még nem záródtak le számomra lehetetlen részletes áttekintést adni a szellemi tulajdonra vonatkozó elvekről. Ettől függetlenül pontosítani kívánom azokat az irányadó követelményeket, amelyek meghatározták a tárgyalásokat, és amelyek jól megvilágítják az alkalmazható szabályok értelmét. A központi gyakorlat a következőképp foglalható össze: jussunk el a Közösség és ezen országok közötti harmonizált szabályok magváig. Ez a cél két úton érhető el: egyrészt a széles nemzetközi konszenzuson alapuló egyes multilaterális megállapodások révén, bizonyos minimális harmonizálás végrehajtásával, másrészt a közösségbelihez hasonló — a közösségi jogon alapuló — oltalom révén. Bontsuk ki ezt a gondolatot. 12. A szellemi tulajdon területén — különösen a WIPO-nak köszönhetően — egy hosszú és figyelemreméltó, sikeres harmonizációs folyamat ment végbe. Abban a pillanatban, amikor a Közösség nemcsak, hogy megkezdte a szellemi tulajdon területén a belső piac kialakítását, hanem hozzálátott a bizonyos harmadik országokkal való szélesebb körű kapcsolatok fejlesztéséhez, tartozott magának e minimális harmonizáció „számbavételével”. Egyébként a Közösség is azt kívánja, hogy ezek az erőfeszítések harmonikusan illeszkedjenek a multilaterális viszonyok szövetébe: e törekvés elegendő indoka a kérdések igen átfogó, világléptékű jellege. Az érvényben lévő fontos multilaterális megállapodások tényleges tisztele te lehetővé fogja tenni a törvénykezés és a gyakorlat bizonyos közelítését. így ezek a megállapodások minden további fejlesztési bázisát — mondhatni talapzatát — képezik. A Közösség aktívan részt vesz a WIPO és a GATT keretében folytatott azon munkálatokban, melyek keretében az oltalmi formák hagyományos úton való megerősítésére törekszenek. E szempontból — a teljeskörűségre való törekvés nélkül — hivatkozhatunk úgy a szabadalmi, mint a védjegyjogi szerződésekre, vagy az irodalmi és művészeti alkotások oltalmára vonatkozó Berni Unióra, vagy pedig a GATT Uruguayi Fordulója keretében folytatott TRIPs (Trade Related Intellectual Property Rights) tárgyalásokra vonatkozó munkálatokra. Ilyen alapok birtokában a jövőbeli megállapodások adott esetben magától értetődően egyetlen közös szerződésben integrálódhatnak. Jelenleg minden döntés elhamarkodott, korai és kockázatos lenne. 13. Mindezek ellenére el kell ismerni, hogy a sokoldalú megállapodások nem adnak választ, legalábbis megfelelő választ bizonyos szempontokra. Ebben a szellemben megfontolásra ajánlott a társulási szerződésekben az az elv, hogy a tagországok szabályozásában vagy magában a közösségi jogban föllelhető pontosabb megoldások mértékéhez igazodóan az érintett országoknak is „igazodniuk” kell ez utóbbiakhoz. így különösen a közösségi jog fogja kiteljesíteni a multilaterális megállapodásokkal biztosított oltalmat, mégpedig az érdekeltek szélesebb védelmét eredményezve. Két példa segítheti a gondolat lényegének jobb megértését. Egy, a Közösség tagállamainak szabályozásában jól ismert általános elv megengedi a gyógyászati és vegyészeti termékek szabadalmazhatóságát. Következésképp egy hasonló szabály kerül bevezetésre a társulási szerződések folytán a magyar, lengyel és csehszlovák szabályozásban. Egy friss közösségi irányelv* biztosítja a számítógépi programok világos jogi védelmét. A magyar, lengyel és csehszlovák szabályozásoknak követniük kell az ebben foglalt elveket. 14. Lévén, hogy a társulási, s nem a csatlakozási szerződések kérdése van napirenden, az oltalmi szintnek hasonlónak, s nem azonosnak kell lennie. Ez a tény a három ország számára mozgási teret enged a fenti elvek érvényesítésének mérlegelésére. 15. Végül két másik elvre is fel kell hívnunk a figyelmet. Először, az oltalom szintje nem csupán az anyagi viszonyokat és képességet veszi számba, hanem a tényleges alkalmazást is. A két szempont szorosan összekapcsolódik. Valóban haszontalan volna elismerni egy olyan szubsztanciális jogot, amely nem működik, s fordítva, létrehozni olyan eljárási biztosítékokat, amelyek nem hatályosulhatnak az előző jog hibájából. E szempontból a GATT TRIPs keretében felidézett elv — „a megfelelő és hatékony oltalom” — megerősítést nyert. Másodszor a fent említett normák betartását a szerződések érvénybe lépésétől számított ötéves átmeneti időszak lejártáig biztosítaniuk kell. Egy ilyen periódus szükségesnek bizonyult az előremutató és nagyobb problémáktól mentes adaptáció érdekében. 16. A szellemi tulajdon védelmének célját elérendő, a Közösség választhatott volna más utakat is, például az alkalmazandó elvek részletező módon való rögzítését. Azonban mégis olyan megoldást fogadott el, amely lehetővé teszi az egyes országok számára a saját gazdasági realitásaikat követő beavatkozásaik ,hangolását”, s ezzel egy időben kielégítő színvonalú oltalmat biztosít. Egyébként a közösségi jog haladó és fejlődő karakterére tekintettel az „illeszkedés” minden bizonnyal ugyancsak előremutató és traumamentes lesz. ÖSSZEFOGLALÁS 17. A szellemi tulajdon területén — csakúgy, mint egyéb területeken — Európa „átépülőben” van. A kereskedelmi szerződések képezték az első lépést. * 1991. májig 14-i Irányelv, n° 91/250/CEE, JOCE L22, 1991. május 17.
