Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 1. szám - Dr. Vörös Imre: Dobrovszky Jenő: „Iparjogvédelem és csúcstechnika a piacgazdaságban és a nemzetközi együttműködésben” c. doktori értekezésének opponensi véleménye

Bobrovszky Jenő doktori értekezésének opponensi véleménye

41

Az üzleti titok kérdését ugyanis a szerző az utánzással együttesen — tehát rendkívül újszerűén — kezeli, amivel az egész problematikát (annak mind elvi-elméleti, mind gyakorlati vonatkozásait) teljesen újszerű megvilágításba helyezi. Az értekezés bemutatja az amerikai angol, a japán, és a kontinentális megközelítéseket egyaránt, így az Uniform Trade Secret Act titkok-foglamát, mely a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvényünknek a titokvédelemről szóló 5. §-ával meglepő rokonságot mutat fel. A szerző további fejtegetéseijavaslatai szempontjából a titoksértés alóli kimentés két esete képez kivételt: a független kifejlesztés, és a sok vitát kiváltó reverse engeneering (mérnöki visszafejtés), mely utóbbi miatt csak passing off esetén lehet fellépni.

A szerző az üzleti titokvédelem polgári jogi, munkajogi és versenyjogi aspektusainak vizsgálata alapján alakítja ki saját titokvédelmi koncepcióját. Ennek lényege: a titokvédelem kizárólagos hasznosítási jogot ad a jogtalan elsajátítás, tehát a birtokhelyzet megzavarása ellen, de nem akadályozhatja sem a független párhuzamos fejlesztést, sem a mérnöki visszafejtést. Végül szolgálati viszonyban létrehozott ismeretet nem illet védelem a munkáltatóval szemben.

Meg kell jegyezni, hogy a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény szolgai utánzásra vonatkozó tilalma — ugyan nem a mérnöki visszafejtés kontextusában és nem is azáltal motiváltán — lényegesen szűkítette a korábbi szabályozás szerinti tilalmat. A szűkítést a „jellegzetes tulajdonságokkal bíró” árura korlátozás tartalmazza. Ez a szűkítés megfelel az utánzás tilalma szabályozása nemzetközi tapasztalatainak, ugyanakkor levonta a bírósági gyakorlat — szerző által is idézett — nagyvonalúságának tapasztalatait. Annak megakadályozását célozza, hogy a versenyjog akár közkinccsé vált tucatárura is védelmet nyújtson, akadályozva ezzel nemcsak a mérnöki visszafejtést, de akár a független kifejlesztést is. A törvény differenciált tilalma — egyetértve a szerzővel — mind az utánzás, mind a titoksértés tekintetében megnyitja a kapukat a korszerű iparjogvédelmi tendenciák versenyjogi befogadása előtt.

E meggyőző fejtegetések mellett kissé elnagyoltnak tűnik az Európai Közösségek versenyjogi szabályainak az iparjogvédelmi összefüggésekre tekintő elemzése. Köztudott, hogy e szabályok alapvetően nem a tisztességtelen verseny, az utánzás vagy a titokvédelem szempontjából, hanem a közösségi piac egységének megőrzése gazdaságpolitikai prioritása alapján engednek meg vagy tilalmaznak bizonyos szerződési kikötéseket. Az egész problémakör — lévén a Közösségeknek csupán versenykorlátozási joga — ezért az abszolút területvédelem, ebből következően pedig a Közösség mint egyetlen gazdasági egység kontextusában jelenik meg. Az iparjogvédelmi összefüggések okán említést érdemelt volna az iparjogvédelmi jogok elhasználása, kimerítése elméletének a bírósági gyakorlatban kidolgozott tétele.

5. Miközben az értekezés az eddigiek során sem nélkülözte a nemzetközi, összehasonlító jellegű kitekintéseket, annak V. fejezete kifejezetten a magyar szabadalmi rendszernek a nemzetközi fejlődés fő áramába való beágyazására, értékelésére irányul. Fejtegetései különösen értékesek és aktuálisak az Európai Közösségekhez történő, küszöbön álló társulásunkra tekintettel. Jó példája ez az előretekintő jogfejlesztő elemzésnek, egyben figyelmeztet arra, hogy a társulás nem csak áldás lesz, hanem számos, nemzeti jogunknak az európai joggal való harmonizálását megkövetelő feladat is.

6. Az értekezés VI. fejezete — amolyan különös részként — a csúcstechnika három intézménye: a szoftver, az integrált áramkörök és a biotechnológiai alkotások tekintetében nyújt színvonalas elemzést. Végkövetkeztetését: miszerint a csúcstechnikai alkotások védelmét nem lehet egy-egy intézményre leszűkíteni, hanem azt a szellemi alkotások teljes instrumentáriuma párhuzamosan, kumulative is szolgálja, aligha lehet vitatni. A szerző találóan mutat rá a csúcstechnikákra vonatkozó oltalmi formák dualizmusára: a szabadalmi szint mellett a speciális „használati mintaoltalmi szint” megjelenésére.

III.

Az elmondottak — ahol az értekezés főbb eredményeinek, értékeinek feltárásában a kritika is megjelent — rávilágítanak arra, hogy az értekezés tudományos újdonságaival, messzemenő aktualitásával az iparjogvédelem legforróbb, legizgalmasabb csomópontjait szemelte ki elméleti és gyakorlati vénájú, tehát komplex, ugyanakkor elvi igényességű analízis céljára. Az opponens számára meggyőző tényként kell leszögezni, hogy a disszertáns célját elérte: napjaink legproblematikusabb iparjogvédelmi kérdéseire átfogó elemzéssel adott színvonalas válaszokat, elemzéseket, javaslatokat.

Az értekezés szerkezetét lehetne vitatni, ugyanis gyakran az az érzése az olvasónak, hogy az egyes fejezetek kissé lazán függenek össze, bár önmagában véve az a tény, hogy egy értekezés egyes fejezetei önállóan is megállnak, aligha hátrányos.

Nem vitás azonban, hogy Bobrvoszky Jenő kitűnő munkával gazdagította a hazai iparjogvédelmi irodalmat. Fejtegetései nemcsak elvi-elméleti jelentőségűek, hiszen meríthet belőlük a jogalkalmazó, a törvényalkotó éppen úgy, mint a gyakorlati műszaki, közgazdász vagy jogász szakember. Hasznosan forgatható az iparjogvédelmi, versenyjogi, polgári jogi oktatásban is. Számos fejtegetése, ismertetése megszívlelendő nemcsak a versenytörvény betartásán őrködő Versenyhivatal, de az ennek határozatait külö-