Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám - Jeremy Phillips Alison Firth: Bevezetés a szellemi tulajdon jogába. Dr. Ficsor Mihály könyvismertetése
48 Ficsor Mihály könyvismertetése jogokra vonatkozó rendelkezései, valamint ver-seny, munka- és büntető jogi szabályok biztosítják. Az utóbbi két jogág rendelkezéseinek célja e tekintetben döntően a jogsértő szakcionálása, s nem a jogosult érdekeinek közvetlen szolgálata, nem a polgári jogi értelemben vett reparáció.6 A Ptk. 81. §-a szerint személyhez fűződő jogot sért, aki a levéltitkot megsérti, továbbá aki magántitok, üzemi vagy üzleti titok birtokába jut és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza vagy azzal egyéb módon visszaél. Egyéb módon való visszaélésnek tekinti a Ptk. nyilván a jogosulatlan felhasználást, illetve az olyan továbbadást, amely nem jár nyilvánosságra hozatallal. A Ptk. 84. §-a tartalmazza a személyhez fűződő jogok megsértése esetén — hagyományosan — támasztható polgári jogi igényeket. A jogsértés bírósági megállapítása, valamint az elégtételadás mellett a már nyilvánosságra került információ tekintetében a többi jogkövetkezmény — a felróhatóságtól függő kártérítés kivételével — aligha alkalmas a sérelmet szenvedett fél reparációjára. Ha a titoksértés nem jár az információ közkinccsé válásával, természetesen e jogkövetkezmények (abbahagyásra kötelezés, eltiltás, in integrum restitutio, a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítése, jogsértő jellegétől való megfosztása) is hatásosak lehetnek.6''“ A Ptk. 85. §-a (4) bekezdésének a titoksértés szempontjából kiemelkedő jelentősége van: alkalmas — az angol quia timet kereset megfelelőjeként — a titkos információ irreverzibilis nyilvánosságra jutásának meggátolására. Ha ugyanis a jogsértést valószínűsítették és a késedelem jóvá nem tehető kárral járhat, a bíróság ideiglenes intézkedést tehet; ennek során a jogsértés eszközének bírósági zár alá vételét is elrendelheti. A hatályos magyar versenyjogi jogszabály a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 5. §-a rendelkezik az üzleti titok védelméről: tilos üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni vagy felhasználni, valamint jogosulatlanul mással közölni vagy nyilvánosságra hozni. Ez a szabály nem szenved a Ptk.-norma furcsa hiányosságában, mert — ellentétben a Ptk. 81. §-ával — a tisztességtelen (jogosulatlan) megszerzést is tiltja. Abban a két tényállás azonos, hogy a titok jogosulatlan nyilvánosságra hozatalát, közlését, felhasználását egyaránt attól függetlenül tiltják, hogy a titok birtokába jutás, a titok megszerzése jogosulatlanul (tisztességtelenül) történt-e vagy sem. A Tpt. 5. §-ának (2) bekezdése szerint pedig üzleti titok tisztességtelen módon való megszerzésének minősül az is, ha az üzleti titkot a jogosult hozzájárulása nélkül, a vele bizalmi viszonyban vagy üzleti kapcsolatban álló személy közreműködésével szerezték meg. A Ptk. szabály tehát közelebb áll a breach of confidencehez annyiban, hogy a titok megszerzését — a levéltitok megsértése kivételével — nem vonja a hatálya alá; a Tpt. 5. §-a azonban breach of confidencenél „többet tud”: kiterjed a titok tisztességtelen megszerzésére is, míg az angol bizalomszegés erre — mint a Coca Cola receptjének példáján láttuk — nem vonatkozik. Hangsúlyozni kell azonban azt, hogy a Tpt. is csak a tisztességtelen módon való megszerzést tiltja. Azt, hogy az üzleti titkot mikor szerzik meg tisztességesen és mikor szerzik meg tisztességtelenül, nyilván nem könnyű minden esetben megítélni, s nehéz lenne erre általános szabályt felállítani. Ugyanakkor egyet kell érteni Bobrovszkyval abban, hogy a Tpt.-nek ez a rendelkezése „módot ad arra, hogy ... kialakuljon az a gyakorlat, amely szerint az üzleti titokvédelem (know-how oltalom) alapján nem lehet fellépni független fejlesztés, továbbá az információknak mérnöki visszafejtéssel, kiállításon vagy kiadványból való megszerzése esetén. Ez természetesen nem eredményezhet szolgai másolásnak minősülő terméket, amely már sérti a piaci moralitást. A magyar szabályozás különösebben nem helyezi előtérbe a titok jogosultja és a titoksértő közti viszonyt, illetve a titkcs információ rendelkezésre bocsátásának körülményeit. Nincs olyan megkötés, amely az üzleti titok védelméhez a felek közt bizalmi viszonyt követelne meg vagy azt írná elő, hogy az információ átadásának körülményeiből kifolyólag az információt megszerző felet a jóhiszemű eljárás kötelezettségének kell terhelnie. A Tpt. ugyanakkor tekintettel van arra, hogy az, ami az angol jogban a breach of confidence előfeltétele, egyben tipikus is. Az 5. § (2) bekezdésében ezért emeli ki a titoknak bizalmi viszonyon vagy üzleti kapcsolaton keresztül történő tisztességtelen megszerzését. Mivel a Tpt. nem ad a bizalmi viszonyokról, illetőleg az üzleti kapcsolatokról taxatív felsorolást, nem mondhatjuk azt, hogy szűkebben vonná meg ezek körét, mint az angol jogban a breach of confidence. Mégis csak remélni tudjuk, hogy a joggyakorlat a bizalmi viszonyokról adott példálózó felsorolást (munkaviszony, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, tagsági viszony) nem értelmezi szűkén, s a kört nem szűkíti mondjuk pl. a rendszeres munkavégzéssel járó jogviszonyokra. A magyar szabályozás is nyújt némi támpontot ahhoz, hogy végül az üzleti titok fogalmát körüljárjuk. Ehhez az impulzust Bobrovszkynak az a tanulmánya8 adja, amely az üzleti titok és a knowhow fogalmát, illetve az üzleti titok védelmét és a know-how oltalmát lényegében szinonimaként kezeli, a két fogalomkör közé kis híján egyenlőségjelet téve. Ez a „kis híj” az a félmondat, amely szerint a know-how és oltalma „elvileg szűkebb kategória”, mint az üzleti titok és védelme, mert a knowhow csak az ismeretárut öleli fel. A „majdnemegyenlőségjel” miatt azonban feltétlenül szükségesnek tűnik, hogy ezúttal a különbségeket domborítsuk ki igazolva, hogy nemcsak az angolszász és a kontinentális terminológia, illetve szemlélet közti árnyalatnyi, jelentéktelen eltérésről van szó. Bobrovszky a know-how lényegadó jellemzőit a következők szerint foglalja össze:
