Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai 27 nyilvános használattal is kialakulhat. A piaci köztudatban a használat révén a vállalkozó nevéhez fűződőén ismertté vált jellegzetes termékkülsővel vagy árujelzővel kapcsolatos tényleges helyzetet a tisztességtelen verseny elleni szabályok védik a jogosulatlan elsajátítás ellen. Az oltalom azonban nem érvényesíthető, ha az eredményt nem másolták, hanem független kifejlesztés vagy mérnöki visszafejtésen alapuló fejlesztés történt. Az utánzás, másolás ugyanis általában nem tilos, csak a szolgai, „fotografikus”, a fogyasztókat az áru eredete felől megtévesztő „1:1” másolás. A jogi oltalom magasabbszintű formája — mint említettük — a szellemi tulajdonjog (szabadalmi jog, új növényfajta tanúsítvány, integrált áramköri oltalom, védjegyjog, használati mintajog, ipari mintajog, szerzői jog). Az iparjogvédelemben a szellemi birtokvédelem és tulajdonvédelem közötti alapvető különbség, hogy míg a szellemi birtokvédelem relatíve kizárólagos (a független kifejlesztés és mérnöki visszafejtés ellen nem érvényesíthető) jogot nyújt, addig pl. a szabadalmi oltalom a legszélesebb körű, abszolút kizárólagos jogot ad, amellyel szemben nem lehet kimentési alap a független kifejlesztésre vagy a mérnöki visszafejtésre való hivatkozás. A szerzői jogban nincs ilyen határozott fokozatbeli különbség a szellemi birtokvédelem és a szellemi tulajdonjog között. A szerzői jogvédelem és az ahhoz hasonló hibrid jogvédelem (szoftver, integrált áramkörök) terén az oltalom mindvégig elvileg relatíve kizárólagos, mivel paralel alkotások ellen nem véd. Az egyediség, a szerző személyes bélyegeit magukon viselő műveknél azonban gyakorlatilag megvalósul az individuális kifejezési forma abszolút kizárólagos oltalma, mivel a többszöri megalkothatóság praktikusan kizárt. 22. A szellemi javak jogi státusa nem immanens, inherens tulajdonságuk, belső „halmazállapotuk”, hanem a jog által megállapított külső, társadalmi minőségük. Az önmagában megragadhatatlan, egységes és absztrakt szellemi szubsztanciát a szellemi tulajdon elméletileg felbontja, a szabályozás pedig államakarati formában struktúrába, rétegezi, különböző absztrakciós szintek és hasznosítási módok szerint darabolja, szelvényezi, majd az egyes metszeteknek konkrét tér-idő dimenziókat, mértéket és formát ad (oltalmi idő, terület, terjedelem). A „dimenzióosztó és státuszmeghatározó” jogi szabályozás révén a szellemi tulajdon tárgyaival összefüggő társadalmi viszonyokban olyan relációk, struktúrák, horizontáüs és vertikáüs tagozódások, tér és időbeli koordináták keletkeznek, amelyek a normatív szabályozás nélkül nem léteznének, ezért a jog kreációinak tekinthetők. Ennek kapcsán a jog szerepe meghatározott rendezési elvek révén a valóság bonyolultságának csökkentése, egyszerűsítése, az emberi tudattartalmak, szellemi szubsztanciák kezelhető rendszerként való megjelenítése, amikor a normativitásból eredő bizonyos egyoldalúsággal kiemeli a társadalmi és gazdasági viszonyok egyes jegyeit, és ezekből egy új, harmóniára törekvő, konfliktus-feloldó látszatvilágot épít fel, s egyben „kijelöli az erőforrásokhoz vezető, elfogadott (legitim) utakat és használati feltételeket, kötelességeket.” 30 Ebben az értelemben mondja József Attila, hogy „a lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd”. Más kérdés, hogy ez a jogi egyszerűsítő törekvés a gyakorlatban nagyrészben hibás prekoncepciók, szemléleti előfeltevések miatt nem mindig sikerül és ez útvesztőt, döntési káoszt, zűrzavart idézhet elő. IRODALOM 1. Beguin: The Universal Declaration of Human Rights (of dec.10. 1948) and the Protection of Intellectual Property, I.P. 12/1963. Trollen Intellectual Property and Justice, I.P. 6/1964. The role of the patent system in the transfer of technology to developing countries, UN: New York, 1975. Background reading material on intellectual property, WIPO, Genf, 1968. Rahn: Industrial Property as an Element of National Industrial Strategy, Symposium, Hong-Kong, 1988. Spector: An Outline of a Theory Justifying Intellectual and Industrial Property Rights, EIPR 8/1989. 2. Story of the US Patent and Trade Mark Office, Washington, 1988. 3. Penrose: The Economics of the International Patent System, Baltimore, 1951, 51. old. 4. Helfgott: Cultural Differences Between US and Japanese Patent Systems, PL 6/1989. 5. Lontai E.: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén, Bp. 1988, 17. old. Bobrovszky J.: Recenzió Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén c. könyvéről, J.K. 1989/1. Lontai E.: Fogyasztóvédelmi aspektusok az iparjogvédelem területén, Á.I. 1989/3. 6. Lontai E.: i.m. (5) 16. old., továbbá Boytha Gy.: A szerzői jog kézikönyve, Bp, 1973. III. fejezet Boytha Gy.: A szerzői jog és az iparjogvédelem összefüggései, J.K. 1968/11/12. 7. Background Reading Material on Intellectual Property, WIPO, Genf, 1988. Sólyom L.: A személyiségi jogok elmélete, Bp. 1983. 8. Lehman: The Theory of Property Rights and the Protection of Intellectual and Industrial Property, IIC 5/1985.
