Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai 15 rinti megoldást. Az állam „az utánzás szabadságát” mint főelvet korlátozza annak révén, hogy egyes találmányokra kivételesen szabadalmat ad. Álláspontunk szerint mindegyik ismertetett elmélet helytálló, mivel különböző nézőpontoktól, összességében árnyaltan fejezi ki a szabadalmi rendszer egy-egy fontos vonását, illetve jogfilozófiai létokát. A modern külföldi iparjogvédelmi szakirodalomhoz hasonlóan indokolt valamennyi elméletet a magyar jogtudományban is számontartani, kutatni és oktatni. 2. A lényegében közös nemzetközi szabadalmi filozófia ellenére a három nagy szabadalmi rendszer (USA, Japán, Európa) gyakorlati hangsúlyaiban, irányultságában vannak jelentős különbségek. Az amerikai szabadalmi rendszert az individualizmus, a szerződéses megközelítés és a szabadalmi rendszer oltalmi funkciójának dominanciája jellemzi. A szabadalom szerződés a kormány és a bejelentő között, az ipar ellen, hogy a szabadalom feltárása ellenében kizárólagos hasznosítási jogot kap. A szerződési elvből következik, hogy a találmányt csak a szabadalom megadásakor hozzák nyilvánosságra, annak nincs visszaható hatálya, a megadáskor kezdődik, és 17 évig tart. Szabadalmas az első feltaláló lehet, ezért a szabadalommal szemben ellenjogot (mint amilyen a római-germán jogcsaládban az előhasználati jog) nem lehet érvényesíteni, a szabadalom igénypontjait szélesen értelmezik, és az mindenkivel szemben hatályos. A szabadalmi jognak ez az abszolút felfogása számos pert eredményez a szabadalom megadása után a korábbi használókkal szemben, ezért egyesek az amerikai szabadalmi rendszert nem „firstto-invent”, hanem „first-to-sue” (az első pereskedő) rendszernek nevezik. Az amerikai individualista-kompetitív szabadalmi rendszerrel szemben Japánnak kooperatív-kompetitív szabadalmi rendszere van. A japán szabadalmi rendszer filozófiája az iparral való együttműködés, a szabadalmi rendszer információs funkciójának előtérbe helyezése. A szabadalmi rendszer célja nem a kizárólagosság érvényesítése, hanem az ipar kitanítása az új találmányra és ösztönzése, hogy annak alapján további innovációkat valósítson meg. A japán szabadalmi rendszer alkalmazza az elsőbbségi naptól számított 18 hónap elteltével való közzétételt, hogy a találmány műszaki tanítása minél előbb eljusson az iparhoz. Ez lehetővé teszi, hogy az ipar tanulmányozza a találmányt, továbbfejlessze („superinvention”), megkerülje azt. A szabadalom megadását elhúzhatja a halasztott vizsgálati rendszer, továbbá a megadás előtti felszólalás lehetősége. A vizsgálók az ipar védelme érdekében szűkén határozzák meg az igénypontokat, ez lehetővé teszi, hogy az ipar a találmány különböző, nem oltalmazott változatait kifejlessze és alkalmazza. Mindezek miatt sok bejelentés nem nyer szabadalmat, a szabadalmi per kevés. Az amerikai és japán szabadalmi rendszer némileg eltérő orientációja tükröződik a szabadalmi statisztikában is. Az USA-ban a szabadalmi bejelentés kevesebb (1989-ben 161.660 amerikai bejelentés volt, szemben a 317.609 japán bejelentéssel), de viszonylag több szabadalmat adnak meg (1989-ben 95.539 amerikai szabadalmat adtak, szemben a 63.301 megadott japán szabadalommal). Az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárás a bejelentő és az ipar érdekeit egyaránt honorálni kívánja. A 18 hónapon belüli közzététel az ipar érdekeit szolgálja, de a bejelentő visszaható hatállyal ideiglenes oltalmat kap. Az eljárás gyorsítása céljából, amely a jogbiztonság miatt a bejelentőnek és az iparnak egyaránt érdeke, a felszólalás a megadás utáni fázisba került, ugyanezen okokból a halasztott vizsgálatot az európai szabadalmi eljárásban kiküszöbölték.4 A WIPO szabadalmi jogi harmonizációs törekvéseinek célja ezeknek az eltérő rendszereknek a közelebb hozása az alapvető elvek tekintetében. 3. A szabadalmi rendszer filozófiája lényegében vonatkozik valamennyi technikai alkotásra, tehát a használati mintákra, az integrált áramkörökre, az új növényfajtákra és az esztétikai jellegű ipari mintákra is. A szemiotikái jellegű (az áruhoz kapcsolt jelfunkciót betöltő) árujelzők kapcsán a jogi védelem alapvető társadalmi indokának tekinthetjük a goodwillben kifejeződő pszichikai, etikai szellemi szubsztancia megóvását: — a fogyasztók körében szerzett közismertség oltalmát, a vállalkozó és az áru jó hírnevének árujelzők, mint jelentést hordozó jelek, védelme útján (reputációvédelem), — a fogyasztói érdekek védelmét a megtévesztő árujelzők kizárása révén (fogyasztóvédelem). 4. A fentiekben ismertetett elméletek csak az iparjogvédelem létokát magyarázzák, de nem jelölik meg, hogy mi teremti meg az iparjogvédelem belső koherenciáját. A magyar jogirodalomban Lontai mutat rá, hogy a „az alapjában polgári jogias minősítést elfogadva sem problémamentes e jogterület belső koherenciája. Prima facie nyilvánvaló, hogy az iparjogvédelem fent hivatkozott részterületei erősen eltérő jellegűek, s — szemben a szerzői jog területével — nagyfokú heterogenitást mutatnak. A megkülönböztető jelzések (védjegy stb.) adott esetben lehetnek szellemi alkotási tevékenység eredményei (is), jogi funkcióikat illetően azonban ez a mozzanat irreleváns.”5 A fentiekkel egyetértve véleményem az, hogy ez a heterogenitás és koherenciahiány a szellemi alkotások joga koncepciójából következik, amely
