Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 1. szám - Dr. Ficsor Mihály: A szolgálati találmányok és az újítások díjazásáról
34 Dr. Ficsor Mihály a már hivatkozott útmutató 4.2. pontja is, amely szerint a hasznosítás különböző módjai (pl. a találmány szerint előállított termék egy részét forgalomba hozzák, másik részét a munkáltató saját tevékenységi körében felhasználja) esetén, a feltalálóval kötött szerződésben célszerű rendezni, hogy az előnyöket az összes előállított termék alapján határozzák-e meg, vagy pedig részben a forgalomba hozott termékek, részben a saját felhasználás alapján. A hasznosítási cselekmények bármelyike után fizetett teljes összegű találmányi díj azonban a más hasznosítási cselekmények utáni további, „kettőzött” díjigényt ugyanazon termékek tekintetében kizárja. Belföldi előállítás és — legalábbis részbeni — külföldi forgalombahozatal esetén az utóbbiból eredő előnyök (árbevétel, nyereség, piacszerzés stb.) után is jár tehát találmányi díj, s csak arra nincs lehetőség, hogy mindkét hasznosítási mód alapján, „kétszeres” díjigénnyel lépjen fel a feltaláló. Továbbá az is természetes, hogy nem lehet a külföldi forgalombahozatal előnyeit egyszer a belföldi szabadalom alapján, s még egyszer a külföldi szabadalom alapján figyelembe venni. A külföldi forgalombahozatal a belföldihez képest számos többletelőnnyel jár (devizabevétel, piaci terjeszkedés stb.), amelyeknek a találmányi díj megállapításában ki kell fejeződniük. Adott esetben ezek az előnyök olyan számottevőek lehetnek, hogy az azonos volumenű belföldi forgalombahozatalhoz képest kétszeres vagy többszörös díjazásra vezetnek, ez azonban nem azonos a kétszeres díjigénnyel. Ha pedig a találmány tárgyát belföldön nem állítják elő, nem használják és forgalomba sem hozzák, a külföldi hasznosítás kétféle esetét kell megkülönböztetni. Az egyik eset az, ha a külföldi hasznosító olyan szerződéses (pl. alvállalkozói) vagy más (pl. leányvállalati) viszonyban áll a belföldi szabadalmassal, amelynek révén a hasznosítás a szabadalmas rendelkezése, ellenőrzése alatt áll, s így sajátnak minősül. Ilyen körülmények között találmányi díj a belföldi szabadalom alapján illeti meg a feltalálót. A másik eset az, ha a külföldi hasznosítás a külföldi szabadalom átruházásán vagy a külföldi szabadalomra adott hasznosítási engedélyen alapul — ilyen esetben találmányi díj a külföldi szabadalom alapján jár, mégpedig minden egyes ilyen átruházás és hasznosítási engedély után külön- külön. Az ilyen értékesítés azonban már a Tr. 2. §-a /3/ bekezdésének első fordulata alá tartozik. Végül engedtessék meg egy szarkasztikus megjegyzés: a találmány külföldi szabadalmaztatásának célja — ésszerűen — a találmány hasznosítására való kizárólagos jog, azaz monopolhelyzet, versenyelőny szerzése a külföldi szabadalom hatálya alá tartozó területeken. Egészséges körülmények között csak ez a gazdasági érdek állhat a külföldi szabadalmaztatás hátterében — s nem a „díjfizetési bizonylatok” megkettőzése. AZ ÚJÍTÓ DÍJAZÁSA A HASZNOSÍTÁS MEGKEZDÉSE ELŐTT A gazdálkodó szervezetek egy része az Úr.-t úgy értelmezi, hogy az „nem köti előzetes hasznosításhoz az újítások díjazását”. Az Úr. 6. §-ának /1 / bekezdése ehhez képest úgy rendelkezik, hogy az újítót az előnnyel és az annak eléréséhez nyújtott újítói hozzájárulással arányos újítási díj illeti meg. Az újítónak díjigénye tehát csak akkor van, ha a gazdálkodó szervezetnél az újítással összefüggésben előny jelentkezik, s csak akkortól, amikor az jelentkezik. Mivel a hasznosítás fogalmának jogszabályi meghatározása hiányában — az útmutató szerint is — a hasznosítás fogalmi körébe vonható minden olyan tevékenység, amely a gazdálkodó szervezet számára az újítással összefüggésben előnnyel jár, azt mondhatjuk, hogy hasznosítás hiányában, hasznosítás előtt az újítót díj nem illeti meg. Nem illeti meg díj, azaz díjigénnyel eredményesen nem léphet fel. Ez azonban természetesen nem zárja ki azt, hogy a hasznosítás várható előnyeinek előzetes felbecsülésén alapuló megállapodás esetén az újítót a gazdálkodó szervezet a hasznosítás megkezdése előtt díjazza — akár egy összegben, akár fix összegű „beugrónak” a későbbi hasznosítás előnyeinek százalékában kifejezett díjjal való kombinálásával. S persze díjelőleg fizetése sem kizárt. Meg kell jegyezni, hogy a hasznosítást megelőző egyösszegű díjazásra, illetve díjelőleg fizetésére a korábbi újítási rendelet szerint is volt lehetőség, ha a felek ekként egyeztek meg. Az újító díjigénye pedig továbbra is, az Úr. szerint is csak hasznosítás (azaz előnnyel járó tevékenység) esetén nyílik meg. ELŐNYÖS-E AZ ELŐNY? Mindkét hatályos rendelet szerint a díjazásnak arányban kell állnia a gazdálkodó szervezetnél jelentkező előnnyel (Tr. 3. § /l/ bek. és Úr. 6. § /1 / bek.). Az OTH reprezentatív felmérése azt mutatja, hogy a gazdálkodó szervezetek gyakorlatában kritikus pont az előny fogalmának meghatározása, értelmezése. Ebből a szempontból is érdekes lehet, hogy az OTH és a MIÉ részéről közösen kiírt pályázat egyik díjnyertes műve milyen körülményeket vett figyelembe. Előnynek minősítették a találmányt hasznosító termék fedezeti pontjának a gazdálkodó szervezet átlagos fedezeti pontjához való (kedvező) viszonyát, a pénzben közvetve mérhető előnyöket (pl. a választék bővítését, új piacok megszerzését, a versenyképesség növekedését,
