Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 2. szám - Sümeghy Pálné dr., Dr. Tattay Levente: TÁJÉKOZTATÓ a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvénynek (T) a találmányokkal összefüggő előírásairól
16 ■Melléklet 1990/4 - SzKV TÁJÉKOZTATÓ a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvénynek (T) találmányokkal összefüggő előírásairól (Összeállította: Sümeghy Pálné dr. és dr. Tattay Levente) I. Bevezetés 1. A találmány fogalma A T. alkalmazása szempontjából a belföldön végleges szabadalmi oltalom alatt álló találmány minősül találmánynak, amely után szabadalmi jogcímen az eredeti jogosultnak jövedelme keletkezik. Találmányból származó bevétel továbbá az államilag minősített állat- és növényfajta után a fajta előállítójának fizetett jutalék is (T. 67. §.18 pont) A végleges szabadalmi oldalom az Országos Találmányi Hivatalnak a szabadalmat megadó határozatával keletkezik a bejelentés napjára visszaható hatállyal. 2. A közreműködés fogalma A T. alkalmazása szempontjából a találmány megvalósításában való közreműködés akkor minősül a T. 12. §. (3) bekezdés a/ pontjában felsorolt és kedvezményezett műszaki szakértői tevékenységnek, ha azt műszaki szakértői megbízás alapján, munkaviszonyon kívül, munkaköri kötelességet meghaladó feladatként végzik. Tartalmilag a közreműködés olyan önálló alkotó tevékenységet jelent, amely nélkül a találmány nem vagy nem az eredeti alkotó által tevezett és a felhasználó által elvárt műszaki színvonalon és gazdasági feltételek betartásával lehetséges. Nem tekinthető műszaki szakértői tevékenységnek az a közreműködés, amely a találmány vagy annak egy része, részegysége, eleme egyszerű fizikai megvalósítására, kivitelezésére irányul. (T. 67. §. 20. pont) 3. A T. az 1990. év január 1-je után az 1. és 2. pontok szerinti jogcímeken kifizetett összegekre kedvezményes adófizetési feltételeket (amelyek más iparjogvédelmi alkotásokból, így például az újításokból és ipari mintákból eredő jövedelmekre nem vonatkoznak) állapít meg az alábbiak szerint. II. Adómentesség 1. A végleges szabadalmi oltalommal rendelkező találmány átruházásáért, megterheléséért és hasznosításáért (együttesen: értékesítés) az eredeti jogosult (vagyis a feltaláló) részére találmányonként kifizetett egész összegnek a 100.000 Ft-ot meg nem haladó része mentes az adó alól. (T. 7. §. (2) bekezdés 35. pont) 2. A szóbanforgó mentesség egy találmánnyal kapcsolatban csak egyszer vehető igénybe akkor is, ha az eredeti jogosult a találmány értékesítéséből származó egész összeget több éven át (részletekben) kapja, vagy a találmányt többször értékesíti. Ha a találmánynak több eredeti jogosultja van, akkor a 100.000 Ft adómentesség minden eredeti jogosultat külön megillet. (T. 8. §. (5) bekezdés) III. Az adóköteles jövedelem (adóalap, jövedelemtartalom) megállapítása А/ Találmányok esetén 1. Adóköteles jövedelemként a találmány értékesítéséből származó, az eredeti jogosult részére kifizetett — 500.000 Ft bevételig a bevétel 35 százalékát, — az 500.000 Ft feletti bevétel 50 százalékát kell figyelembe venni. (T. 11. §. (2) bek.) 2. Az 1. pontban ismertetett jövedelem megállapítás helyett lehetséges az adóalap megállapítása a találmányértékesítésből származó bevételből az elszámolható költségek levonásával. (T. 11. §. (1) bek.) Az elszámolható költségek fogalmát, értelmezését, elszámolási módját a T. 31. §-a, továbbá 1. és 2. sz. mellékletei tartalmazzák. Sem az 1., sem a 2. pontban foglaltak alalmazása esetén nem része a bevételnek az eredeti jogosultat ugyanazon találmányra egyszer megillető 100.000 Ft adómentes összeg. Az adóköteles jövedelem megállapítására tehát akkor kerül sor, ha az eredeti jogosultnak ugyanazon találmányból 100.000 Ft-ot meghaladó jövedelme származott. 3. Az 1-2. alattiak vonatkoznak a szolgálati találmány feltalálóját megillető találmányi díjra is. (T. 13. §. (1) és (2) bek.) 4. Ha a magánszemély valamennyi bevétele vonatkozásában a költségek tételes elszámolását választja, akkor ezt a módszert kell követnie a találmányból származó jövedelme tekintetében is. Nem lehetséges továbbá, hogy egyik találmánya vonatkozásában költségelszámolást alkalmaz (2. pont), a másiknál pedig vélelmezett rezsit vesz figyelembe (1. pont).
