Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 1. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Gondolatok a szoftver oltalmáról
1990/1 - SzKV Melléklet 31 egyéb eszközök a kifejezésforma körébe tartoznak, lehetőséget nyújt, hogy számos lényeges kifejezésforma elemet (a program logikai szerkezetét, sorrendjét, megszerkesztését) monopolizáljon valamely szerző, A problémát még jobban kiélezi, mivel eleven érdekeket érint az egyediesült gondolati elemek védelmének alkalmazása a szoftverre. Az irodalmi műveknél ez világos képlet — egy leegyszerűsített példával élve a kacsa mint a mű eleme nem foglalható le, de a Donald kacsa már igen. A gyakorlati célú művek esetében azonban ez az elv annnyiban sántít, hogy az egyes elemek csak más elemekkel együtthatva, tehát rendszerben, kombináltan hatnak, ezért itt az egyediesüléshez nagyobb követelményt kell támasztani: egy elem a „művön túl" csak akkor védhető, ha önmagában originális, tehát alkotói szellemi erőfeszítést tükröz. Ez egyben megfelel annak a praktikus elvnek, hogy azt érdemes védeni, amit érdemes másolni. Ez a csaknem ideavédelem azonban azért nem problematikus szabadalomjogi szempontból, mivel az oltalom terjedelmét a szerzői mú — mint egy „gigantikus igénypont" nagyszámú konkrét jellemzője — szükségképpen szűkén határozza meg a fogalom tartalmát adó jellemzők és terjedelmét alkotó tárgyak közötti fordított viszony logikai törvényének megfelelően. Lényegében azonos elven áll az integrált áramkörökre vonatkozó szellemi tulajdon oltalmáról 1989-ben Washingtonban kötött Szerződés, amely abból a szempontból is elvi jelentőségű, hogy — mivel az oltalom a szerzői mű konkrét kifejezési formájába bújtatottan, bár szűk terjedelemben lényegében az eredeti gyakorlati gondolatmenet, az idea védelmét jelenti — a szellemi tulajdon oltalmát megvalósíthatónak tartja akár a szerzői jog, akár a szabadalmi vagy más iparjogvédelmi oltalom keretében. Ez jogi tükrözése annak a technikai ténynek, hogy a mikrochipben a szoftver hardverré vált, az idea a kifejezésformával összeötvöződött, kibogozhatatlanul összefonódott Ezzel lényegében áttörés következett be a merev dichotómiában, s a szerzői jog és az iparjogvédelem hagyományos demarkációs vonala átjárhatóvá vált. Nemzetközi jogilag kifejezésre jutott, hogy a szerzői jog és az iparjogvédelem határzónájában kialakulóban van a csúcstechnikai alkotások szellemi tulajdonvédelmének egyfajta hibrid jopgterülete, amely az eddigi gondolati kereteket feloldva a szerzői jog és a szabadalmi, iparjogvédelmi terület egyes sajátosságait keresztezi. E csúcstechnikai jogterületre sorolható tulajdonképpen a biológiai alkotások, különösen az új növényfajták, biotechnológiai eredmények jogvédelme is, amely a védett szellemi szubsztanciát nem elvont igényponti definícióval, hanem az adott, konkrét kifejeződést jelentő növényfajta illetve más biológiai anyag alapján, esetleg annak letétbe helyezése révén határozza meg, és védi a jogosulatlan reprodukció ellen. Ezért is jelenik meg az új növényfajták oltalmára vonatkozó ún. UPOV Egyezmény felülvizsgálati anyagaiban az az első pillantásra meglepőnek tűnő megállapítás, hogy itt is a szerzői jogias és szabadalmi jogi módszerek keveredéséről, tehát egy hibrid jogterületről van szó. A biológiai eredmények jogvédelmének problémája azonban itt és most messze vezetne, bár ha meggondoljuk, hogy napjainkban már a programozott biochipek kutatásával foglalkoznak, lehet, hogy a két probléma hamarosan összeér. A csúcstechnikai eredmények közös sajátossága véleményem szerint az, hogy gondolati tartalmuk nem határozható meg sem tudományosan, sem logikailag egyértelműen elvont módon anélkül, hogy ez ne lenne túlzottan általános és így túlzotótan versenykorlátozó hatású, ezért előnyösebbnek tűnik ezt a „csaknem" ideavédelmet a konkrét szerzői mű által meghatározott szűk terjedelemben és csak eredeti alkotói szellemi erőfeszítést mutató művekre illetve a művön túlterjedő egyediesült elemekre megadni. Ez a jogi hibridizáció várhatóan éppen olyan előnyös heterózis hatással jár, mint az a biológiában már bizonyított a keresztezéssel létrejött ivadékoknál További kérdéskör, amelyet a kandidátusi munka színvonalasan elemez, a szoftver szabadalmazhatósága Kimutatja, hogy a számítógép, a „kemény technika”, vagy ahogy a francia mondja a rendezőgép, az „ordinateur" elvben mindig szabadalmazható volt és az is maradt. Jelzi, hogy a szabadalmi hivatalok elvi álláspontja következetes, amikor a találmány fogalmából vezetik le, hogy önmagában, termékben vagy termelési eljárásban való rögzítettség nélkül a számítógépi programra, a „lágy technikára" nem adnak oltalmat, az nem alkalmas tárgya a szabadalomnak. írásművek ugyanis technikai tartalom esetén sem szabadalmazhatok. Ugyancsak nem oltalmazhatok önmagukban sémák, programok, gondolatmenetek, utasítássorozatok, fizikai anyagra nem ható, az emberi szellemnek szóló, mentális lépésekből álló logikai vagy matematikai gondolati műveletek, algoritmusok. A szabadalmi rendszer az innováció középső láncszemében lép működésbe, nem az elvi szintű eredményt (mint amilyen az algoritmus) vagy a minden tekintetben konkretizált eredményt (mint amilyen a szoftver), hanem az elvi eredményt valamely termékben vagy eljárásban alkalmazó találmányi gondolatot, a ,, productideát” védi. Szabadalmazható találmánynak csak valamely termékben vagy termelési eljárásban testet öltő technikai rendszer, az általánosítás magasabb fokán definiálható operatív gondolategység, tehát anyagi és szellemi komponenseknek a gyakorlatban egészként viselkedő, összetett kölcsönhatásban működő egysége ismerhető el. Ennek megfelelően a számítógépi program csa önmagában nem szabadalmazható, egy ismert számítógép és egy új program keresztezése, tehát egy hardver-szoftver kombináció azonban illetve egy számítógép-program révén vezérelt műszaki eljárás szabadalmi oltalomban részesülhet. A Nemzetközi Szabadalmi Osztályozás G szekció 05 osztálya tünteti fel egyéb alternatívák mellett a vezérlés, szabályozás egyik lehetséges eszközeként a programvezérlést, a G szekció 06 osztálya pedig a programutasűtásokat tartalmazó adathordozókat illetve a programvezérléshez szolgáló kapcsolási elrendezéseket osztályozza be. Az OTH gyakorlatában is szabadalmi oltalmat nyert számos ilyen eljárás, például növénytermesztési feltételek (a klímaadottságokhoz igazodóan a talajparaméterek) optimalizálása meghatározott szoftverrel vagy kémiai technológiai folyamatok, távbeszőlőtechnikai áramkörök programvezérlése. Ezekben a szabadalmakban az algoritmus, a megoldási képlet folyamatábra szintű általánosítása, a számítógépi programnál elvontabb szintű, tehát extenzívebb
