Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 6. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: A biotechnológiai találmányok jogvédelmének időszerű kérdései
1990/12 - SiKV 6. tz. Melléklet 23 Meg kell említeni, hogy az új növényfajták, mint találmányok kizárólagos joggal való oltalmazását az újabb kutatások szerint elsőként a világon 1833- ban egy pápai ediktum vezette be a Pápai Államok területére.3 Napjainkban a modern géntechnológia által manipulált élőlények szellemi tulajdonbavétele ellen részben az Egyházak Világtanácsa lép fel, részben a fejlődő országok indítottak ellenoffenzívát az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP) keretében. Az Egyházak Világtanácsának álláspontja szerint az élő szervezeteknek egyes személyek által emberi találmányként való szellemi tulajdonbavétele az Istenhez, a teremtéshez és az élethez való viszony radikális megváltoztatását, a morális és vallási értékek tagadását jelenti. Azok, akik szellemi tulajdont igényelnek az élő anyagra, úgy tekintenek az életre, mint önreprodukáló vegyi anyagok halmazára, amely manipulálható és szellemi tulajdonba vehető. Másrészről a fejlődő országok is aggályukat fejezik ki, hogy az élő anyag manipulálása elszegényíti a növényi vagyont, elszűrkíti a természeti változatosságot, a magas terméshozamú fajták szabadalmazása korlátozza az emberiség közös örökségét jelentő genetikai forrásokhoz való hozzáférést a farmerek és a nemesítők számára, a szabadalmazás magas élelmiszerárakat okoz az egyébként is éhező harmadik világ számára. Az említett — napjainkban is rendszeresen visszatérő — kételyek és aggályok ellenére az intenzív gazdasági érdekek nyomása alatt történelmileg végbement a biotechnológiai találmányok jogvédelmének kialakulása, részben a szabadalmi rendszer, részben a növényfajtákra vonatkozó sui generis oltalmi rendszer formájában. 3) A biotechnológiai találmányok közül a mikroorganizmusokkal összefüggő, mikrobiológiai találmányok szinte természetes módon — az ipari eljárások és termékek szélesebb kategóriájának részeként — integrálódtak a szabadalmi rendszerekbe.5 Az USA-ban már 1873-ban adtak Louis Pasteurnek „betegségtől mentes élesztőre, mint gyártmányra” szabadalmat. Oltalmat adtak továbbá antitoxikus szérumra (1877), vakcinára (1904), bakteriológiai víztisztítási eljárásra (1908). Ez utóbbi esetben (Cameron Septic V. Saratoga) már annak tudatában történt a szabadalom megadása, hogy élő szervezetek közreműködéséről van szó. A német Reichsgericht 1922-ben mondta ki, hogy valamely eljárásra nem tagadható meg az oltalom amiatt, hogy az biológiai területre tartozik. A későbbiek során nemzetközileg elfogadottá vált, hogy a mikroorganizmus törzsek felhasználási eljárásai hasznos anyagok (pl. antibiotikumok) termelésére általában szabadalmazhatok, maguk a termelt anyagok pedig a termékoltalom adott országbeli lehetőségétől függően oltalmazhatok. A találmány verbális leírással való feltárásának korlátái miatt alakult ki az egyes országok szabadalmi gyakorlatában annak megkövetelése, hogy a találmánnyal összefüggő új mikroorganizmust a köz hozzáférésének biztosítása céljából letétbe kell helyezni az országok erre kijelölt mikroorganizmus letéteményes szerveinél. Ezt a többszörös — ezért költséges — eljárást egyszerűsítette 1977-ben a mikroorganizmusok szabadalmi eljárás céljából történő letétbehelyezése nemzetközi elismeréséről szóló Budapesti Szerződés, amely lehetőséget teremt a mikroorganizmustörzsek egyetlen nemzetközi letéteményes hatóságnál való, nemzetközi jogi hatályú letétbehelyezésére. A mikroorganizmus törzsek és az azok kitenyésztésére irányuló eljárások tekintetében — mint említettük — a szabadalmi gyakorlatban hosszabb ideig az az álláspont volt domináns, hogy azok a genetikai folyamat bizonytalan megismételhetősége illetve a mikroorganizmus élő anyag volta, miatt nem szabadalmazhatok. Az USA Legfelsőbb Bírósága 1980-ban hozta meg mérföldkőnek számító döntését (Diamond V. Chakrabarty, 447. U.S. 303), amely kimondta, hogy a génsebészettel előállított mikroorganizmusok nem tekinthetők a szabadalmi oltalomból kizártnak. A találmány fogalma felöleli az élő anyagot is és a szabadalmazhatóság szempontjából csak annak van jelentősége, hogy az élő anyag emberi beavatkozás eredménye vagy sem. Emberi beavatkozás esetén ugyanis a biológiai eredményt nem lehet felfedezésnek vagy természeti anyagnak tekinteni. További két elvi jelentőségű döntésében (In re Hibberd és In re Allen) az USA Legfelsőbb Bírósága olyan álláspontra helyezkedett, hogy szabadalmazható „minden, amit ember alkotott a nap alatt” („everything under the sun that is made by man”), amely döntés értelmében elvileg bármely biotechnológiai és ezen belül bármely mikrobiológiai eredmény szabadalmazható az USA Szabadalmi és Védjegy hivatalánál. Az amerikai gyakorlattal lényegében azonos gyakorlat alakult ki Japánban, Kínában, Dél-Koreában. Európában a mikroorganizmusok és mikrobiológiai eljárások szabadalmazhatóságának helyzete összetettebb. Az európai szabadalmak engedélyezéséről szóló Müncheni Megállapodás 53. cikk b) pontja a szabadalmazható találmányok körébe sorolta a mikrobiológiai eljárásokat és termékeket. A mikrobiológiai eljárások körébe tartoznak a különböző fermentációs eljárások, mikroorganizmusok izolálása, szelektálása a természetből, valamint a mikroorganizmusok genetikai módosításai. Maguknak a mikroorganizmusoknak a közvetlen (per se) oltalmáról nem rendelkezik a Müncheni Megállapodás. A megállapodás értelmezésével az az álláspont alakult ki, hogy a mikroorganizmusokat, mint mikrobiológiai eljárások termékeit per se szabadal
