Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 1. szám - Dr. Ficsor Mihály: Az Újítási és Találmányi Szakértői testület szerepe a találmányi és újítási díjviták eldöntésében
22 Melléklet 1990/1 - SzKV Az Újítási és Találmányi Szakértői Testület hatásköre, szervezete, eljárása Mint arra már korábban utaltunk, az Országos Találmányi Hivatal elnökének 2/1986. (Sz.K.12.) számú utasítása (a továbbiakban: Ut.) hozta létre az Újítási és Találmányi Szakértői Testületet és állapította meg a Testületre vonatkozó alapvető szabályokat; a 77/1989. (VII. 10.) MT és a 78/1989 (VII 10.) MT rendeletekkel pedig a jogszabályi szintű intézményesítés is megtörtént. A 77/1989. (VII. 10) MT rendelet 6. §-ának (2) bekezdése, illetve a 78/1989. (VII.10.) MT rendelet 9. §-ának (2) bekezdése értelmében a Testület olyan találmányi, újítási, díjazási ügyben ad szakértői véleményt, amelyben bírósági eljárás még nem indult. Az Ut. 2. pontja pedig e jogszabályi meghatározással összhangban „újítási és találmányi díjvitákkal összefüggő kérdésekben” olyan ügyekben jogosítja fel a Testületet szakértői vélemény adására, amelyekben bírósági eljárás még nincs folyamatban. A két minisztertanácsi rendelet és az Ut. tehát a Testület hatáskörét a díjazási ügyekre szorítja, s ezzel kizárja pl. a találmány szolgálati jellegének kérdésében való állásfoglalás lehetőségét. Ez a megoldás a korábban ismertetett NDK-beli, olasz és portugál szabályozáshoz áll közel. Hosszabb távon azonban szükségesnek tűnik a Testület hatáskörének szélesítése: az egyrészt elképzelhető értelmezés útján (nemcsak a díjazást közvetve érintő, hanem az arra közvetve ható körülmények, jogi helyzetek tekintetében is lehetőséget nyújtva a véleményadásra), másrészt annak kimondásával, hogy a Testület pl. a szolgálati találmányokra vonatkozó jogszabályok alapján felmerülő bármilyen jogvitában szakértői véleményt adhat. Nem kizárt annak felvetése sem, hogy a Testület foglalkozzék ipari mintaoltalmi és védjegyügyekkel is. A nemzetközi tapasztalat azonban az, hogy ilyen ügyekben egyeztető eljárást nem vagy nem az alkalmazotti találmányok tekintetében döntőbíráskodó szerv előtt folytatnak le. A Testület részére díjazási ügyekben megállapított hatáskör egyetlen korlátja az, hogy a már megindult bírósági eljárás a Testület igénybevételét kizárja. Ez a megkötés egyrészt a bírósági hatáskör csorbítatlanságát szolgálja, másrészt a permegelőzés követelményét kívánja érvényre juttatni. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor meg kell jegyezni azt, hogy a bírósági hatáskört árnyaltabb — és a permegelőzést is jobban elősegítő — megoldással védi pl. a francia szabályozás, illetve hogy a permegelőzés funkcióját nem annyira az egyeztetés igénybevehetőségének kizárása, mint inkább annak előírása szolgálja, hogy a bírósághoz csak az egyeztetést követően, annak eredménytelensége miatt lehet fordulni, mint pl. az NSZK-ban. Ami pedig a permegelőzés valós társadalmi természetét illeti, azzal kapcsolatban gyakorlatilag semmiféle adat nem áll rendelkezésre. Személyes és szubjektív tapasztalat csupán az, hogy amennyiben tényleg a per megelőzése végett fordulnak a Testülethez, annyiban a szakértői vélemény általában a vita lezárását eredményezi. Az előző mondat óvatos, feltételes megfogalmazását főleg az indokolja, hogy a Testülethez érkezett megbízások zöme inkább valamely jogértelmezési kérdésnek — a gazdálkodó szervezet döntési biztonságát megalapozó — megválaszolására, mintsem „vérre menő" díjazási perpatvar lecsöndesítésére irányult. A jogszabályokban használt „díjazási ügy" kifejezés egyébként is utal erre a lehetőségre, azaz arra, hogy kifejezett díjvita hiányában is lehet a Testülethez fordulni. A Testülettől bármelyik fél kérhet szakértői véleményt. A tényállás kellő tisztázásához és a szakértői vélemény elfogadtatásához fűződő érdekeket azonban jobban szolgálja a közösen fogalmazott megbízás. Az Ut. nem zárja ki explicite a bírósági megkeresés lehetőségét, a Testület hatáskörének meghatározásával azonban fogalmilag nem fér össze a bírósági megkeresés. A Testület hatásköre ugyanis — mint már említettük — csak olyan ügyekre terjed ki, amelyekben bíróság! eljárás még nem indult. Bírósági eljárás megindulásán ebből a szempontból a keresetlevél benyújtását kell érteni (Pp 121. §). A Testület igénybevétele nem előfeltétele a bírósághoz fordulásnak, a Testület eljárásának tehát nem kell megelőznie a bíróságét. A felek saját elhatározásán múlik, hogy előbb a Testülethez, vagy egyenesen a bírósághoz fordulnak A Testület szakértői véleménye a felekre nem kötelező, s általában olyan természetű, hogy közvetlenül nem transzformálódhat át szerződéssé. Ugyanakkor a vita eldöntésére tett ajánlása megállapodásra vezethet. Tekintettel arra, hogy a szakértői vélemény nem olyan tartalmú, ami közvetlen szerződésbe foglalását lehetővé tenné, nincs olyan határidő sem, amelynek elmúltával a véleményt — perindítás hiányában — a felekre kötelezőnek kellene tekinteni. A Testület szakértői véleménye természetesen a bíróságot sem a tényállás megállapításában, sem a jogi következtetések levonásában nem köti. A Testület elnökét, elnökhelyettesét és tagjait — a külföldi gyakorlattal egyezően — az Országos Találmányi Hivatal elnöke nevezi ki meghatározott időre. Az OTH látja el a testület ügyvitelét is. A Testület szakértői véleményét általában három, bonyolult ügyekben öt tagú tanácsban alakítja ki. A tanács elnökét és tagjait, illetve az ügy előadóját — a vitás ügyben véleményadásra kellő szakismerettel rendelkező tagok közül — a Testület elnöke jelöli ki. A tanácsba eseti jelleggel az adott ügyben megfelelő szakértelemmel rendelkező olyan személyek is jelölhetők, akik a Testületnek nem tagjai. A Testület, illetve a konkrét ügyben eljáró tanács megalakításának ismertetett módja lényegében kizárólag a szakértelem követelményét érvényesíti. A Testület tagjai közt vannak ugyan érdekképviseleti szervezetek részéről delegált személyek, azonban az ő részvételük az eljáró tanácsban esetleges, nem intézményesített. Ezt a többi nemzeti jogban alkalmazottól merőben eltérő megoldást feltehetően az újítási és a szolgálati találmányi jogviszonyok munkajogias szabályozásától való hazai ódzkodás indokolja. Az Ut. az összeférhetetlenség eseteit tömören, a Pp.re való utalással határozza meg: a tanácsba nem lehet kijelölni, illetve abban nem járhat el, akivel szemben a Pp. 178. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kizáró ok áll fenn. A Testület hivatalból ügyel arra, hogy a kizárt szakértő a szakértői vélemény nyilvánításában ne vegyen részt. A kizárási okot a szakértő köteles
