Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 4. szám - R. Schramm, E. Boyadjieva, R. Tribiahn: Szabadalmi statisztika – a dinamikus gazdasági fejlődés bizonyítéka és kiindulópontja
1990/8 - SzKV 4. sz. Melléklet 35 3.2. 3 A modellezés eljárása KUHNE (3) a szabadalomkeletkezés időbeli fejlődéséhez egy modellképzési eljárást ír le. A következő statisztikai eljárásokat alkalmazza: — az állandóságra a Fischer-tesztet; — a trendfunkció és a trendmegszüntetés meghatározása; — korrelációanalízis (autokorrelációanalízis, autospektrálanalízis, keresztkorrelációanalízis, keresztspektrálanalízis). A folyamatokhoz kialakított modellek alapján vizsgálatokat folytat a trendek kiterjesztésére és a rövidtávú előrejelzésre. Komplexitásuk alapján ezek a modellek azonban — tudományos értéküktől eltekintve — viszonylag nehezen interpretálhatók és a gyakorlati, mindennapi használat számára kezelhetetlenek. 3.2. 4 Szabadalomindikátorok BOYADJIEVA (1) a szabadalom keletkezésének megítéléséhez szabadalomindikátorok összességét használja. Ezeket a következőképpen lehet felosztani: a szakterületek, a bejelentkező cégek és az egyes országok megítéléséhez való indikátorok. Meghatározásukkal kapcsolatban a Nemzetközi Szabadalmi Osztályozás (NSZO) jelzetei, a feltalálók, bejelentők és analógbejelentések adatai a mérvadóak. A releváns dokumentumnyilvántartásokat hozzárendelik — egy technikai területhez (dokumentumnyilvántartások ritkán vagy gyakran szereplő NSZO jelzetekkel), — egy dokumentumtípushoz (dokumentumnyilvántartások analógbejelentésekkel illetve azok nélkül) és — egy bejelentőtípushoz (magán- ill. cégbejelentő). Ennélfogva BOYADJIEVA olyan eredményekre támaszkodik, amelyeknek következtében előnyben részesíthetők — a dokumentumnyilvántartások analógbejelentésekkel együtt, illetve analógbejelentések legkisebb számával (lásd: SCHRAMM (8, 12); — a cégbejelentőknek a dokumentumnyilvántartásai illetve olyan cégbejelentők nyilvántartásai, akik már több bejelentést tettek; és — gyakran használt NSZO jelzetekkel rendelkező dokumentumnyilvántartások, ha a fontos dokumentumnyilvántartások kényszere áll fenn, a felhasználó illetve a továbbfeldolgozás számára. BOYADJIEVA a következő indikátorokat adja meg az NSZO jelzeteken alapuló dokumentumnyilvántartások felosztása szerint: — IN = az összes dokumentumnyilvántartás száma — Ijyj |_ (JP) = a dokumentumnyilvántartások száma egy országban (pl.: Japán) ~ 'nr = a dokumentumnyilvántartások száma minden más országban _ 'nf = a cégbejelentések dokumentumnyilvántartásainak a száma ~ 'np ■= a privátbejelentők dokumentumnyilvántartásainak száma- 'e = a feltalálók száma- 'an = az analógbejelentésekkel rendelkező dokumentumnyilvántartások száma- Iani_(jp) = egy ország dokumentumnyilvántartásainak a száma, analógbejelentésekkel együtt _ 'anr = minden más ország dokumentumnyilvántartásainak a száma analógbejelentésekkel együtt ~ 'anf = cégbejelentők dokumentumnyilvántartásainak a száma analógbejelentésekkel együtt- 'anp = privátbejelentők dokumentumnyilvántar tásainak a száma analógbejelentésekkel ~ 'ae = azoknak a feltalálóknak a száma, akiknek dokumentumnyilvántartása analógbejelentésekkel rendelkezik BOYADJIEVA egy javaslatot terjesztett elő a műszaki fejlesztés érettségi stádiumainak a megállapítására, amely az USA Szabadalmi Hivatal vektordiagrammját (lásd: SCHRAMM (12) 190. oldal) felülmúlni látszik. Ez három szabadalmi indikátoron alapszik: — szabadalmi aktivitás, mint a kiválasztott terület összes dokumentumnyilvántartásának összege; — szabadalomkoncentráció, mint a dokumentumnyilvántartások sűrűsödése egy NSZO jelzet vonatkozásában. Egy terület kialakulásakor a dokumentumnyilvántartások keletkezése kevés NSZO jelzetre koncentrálódik; ugyanakkor a telítettség stádiumában ez egyenletesen oszlik el. A felbecsüléshez a Lorenztől származó koncentráció-mérték szolgál; — szabadalomintenzitás, a cégbejelentők dokumentumnyilvántartásainak számából és a különböző cégek számából származó hányados. Az 1. táblázat sémája segítségével javasolható a kiválasztott területek besorolása a technológiai fejlesztés érettségi stádiumaiba. A technika területeinek ilyen módon való lehetséges összehasonlítása rutinszerű kiértékelést tesz lehetővé a világméretű technikai fejlődéssel kapcsolatban.
