Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 4. szám - Szitáné Dr. Kazai Ágnes: Az 1989. évi hazai találmányi és újítási tevékenység a statisztikai adatok tükrében
1990/8 - SzKV 4. sz. Melléklet 13 A tevékenységben résztvevők száma 1980. és 1986. között fokozatosan csökkent. A visszaesés okai a következők voltak: — az aktív keresők létszámának ismertetett csökkenése, — a dolgozók átáramlása a kisvállalkozási szférába, — a gazdaságban néhány éve jelentkező szervezeti változások miatti létszámcsökkenés egyes, az újítómozgalomban kiemelkedő szerepet játszó nagyvállalatoknál, — a vállalati ösztönzési — érdekeltségi rendszer hiányosságai, az anyagi források szűkössége, a vállalat illetve a dolgozók létbizonytalansága, — a túlóra és a VGMK-jövedelmek újítási díjakkal szemben történő előtérbe helyezésére vonatkozó szubjektív értékítélet a dolgozók részéről. Az újítók száma 1986-ra az 1983. évihez képest 18 százalékkal csökkent. A gátló tényezők ellenére növekedés következett be 1987-ben az újítómozgalomban résztvevők számában. Ebből levonhattuk azt a következtetést, hogy mindazon ösztönző erők (a SZJA-ra felkészülés, stb.) amelyek az újítások tevékenységi és gazdasági mutatóit fellendítették erősebb hatást fejtettek ki, mint a korábbiakban jelzett akadályozó tényezők. Ugyanakkor 1988-ban az újítók száma jelentős mértékben - 23 százalékkal - esett vissza, korábban nem tapasztalt alacsony szintre. Tovább folytatódott a tendencia 1988-ban, hiszen az újítók száma 36 százalékkal csökkent. A folyamatos visszaesés következtében 1989-ben az 1986-os újítói létszámnak már csak a fele vett részt a tevékenységben. Az újítók létszámát az aktív keresőkéhez viszonyítva az alábbi képet kapjuk: 1984 1985 1986 1987 1988 1989 Ezer aktiv ’ keresőre ü^Ít6Í 23,3 21,8 21,5 22,1 17,1 10,9 létszám ’ (fö/ezer fő) ‘ Az újítói aktivitás 1988-ban lényegesen csökkent. Az ezer aktív keresőre jutó újítók száma a foglalkoztatottak 5 év alatti 100 ezer fős fogyása mellett esett vissza 17,1 főre. Az elmúlt évben az aktív keresők számának 30 ezer fős csökkenése ellenére tovább romlott az újítói aktivitás mutatószáma, mégpedig az 1987. évi érték felére. 3. az újítások hasznosításából SZÁRMÁZÓ EREDMÉNY A díjazott újítások pénzben mért hasznos eredménye 1984-ig emelkedő tendenciát mutatott. (Az adatokat a 8. táblázat tartalmazza.) A korábbiakat is meghaladó mértékű növekedés következett be 1984-ben (29 százalék), ami kapcsolatban volt az újítási jogszabályok 1983. évi módosításával. Visszaesett a hasznos eredmény 1985- ben, azt követően pedig stagnált. Ezekben az években az újítómozgalom eredményessége csökkent, hiszen a hasznos eredmény változása nem haladta meg az éves árindex-növekedés mértékét. 1987-ben a SZJA bevezetésére történő felkészülés következtében a hasznos eredmény ugrásszerűen megnőtt, mind a bázishoz, mind pedig a korábbi időszakokhoz viszonyítva. Az emelkedés mértéke 56 százalék volt, és az összes eredmény meghaladta a 11 milliárd forintot. A tevékenységi és tömegességi mutatószámok ismeretében nem volt váratlan a gazdasági eredmény közel 40 százalékos visszaesése 1988-ban. Amennyiben figyelembe vesszük az árindex-változások mértékét, az újításokból származó haszon értéke még alacsonyabb volt. A hasznos eredmény 1989-ben 16 százalékkal emelkedett. A növekedés két változás eredőjeként alakult ki: 1. 28 százalékkal kevesebb újítás hasznosítására, illetve más gazdálkodó szervezethez történő átadására került sor. 2. Emelkedett az egy hasznosított illetve átadott újításra eső hasznos eredmény az 1988. évi 162 ezer forintról 261 ezer forintra. A fenti adatokból is kimutatható, hogy az elmúlt évben a korábbiaknál kevesebb, de értékesebb újítás hasznosítására került sor. Ugyanakkor a hasznos eredmény növekedésében lényeges szerepet játszott az árbevétel-alapú díjazás illetve az infláció mértéke. Az újítások hasznosításából fakadó eredmény 1989- ben a nemzeti jövedelem 0,57 százalékát tette ki, szemben a megelőző évi 0,61 százalékkal. Összességében megállapíthatjuk, hogy az általunk vizsgált műszaki alkotói (újítási, találmányi) tevékenység 1989-ben 1,51 százalékkal járult hozzá a nemzeti jövedelem termeléséhez. 8. táblázat Az újítási tevékenység gazdasági mutatóinak alakulása 1975. és 1989. között Év A díjazás alapjául szolgáló pénzben mért hasznos eredmény CmFt) Díjazott újítók száma (fő) Díjazott újítások száma összesen (db) Kifizetett újítási dijak (mFt) Egy díjazott ujitó részére kifizetett újítási díj (Ft/fő) Egy, díjazott újításra eső kifizetett újítási díj (Ft/db) 1975 2.588 + + 173,8-+ 1980 4.251 + 72.802 244,5 +■ 3.358 1983 5.571 116.492 66.594 331,7 2.847 4.981 1984 7.184 180.382 64.947 553,4 3.068 8.521 1985 7.152 104.770 62.080 441,3 4.212 7.109
