Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 1. szám - D. Ficsor Mihály: Egy vita dokumentumai
1990/1 - SzKV Melléklet 15 szerződési feltételt elfogadjanak. A legtöbb gazdálkodó szervezet — a keresetszabályozás jelenlegi rendszerére is tekintettel — nincs is abban a helyzetben, hogy az ilyen szerződés megkötéséhez szükséges kiugróan magas bérezést ajánljon. Ha pedig a szerződés megkötésekor a munkaviszonyból származó jövedelemmel kapcsolatban a gazdálkodó szervezet nem képes olyan ajánlatot tenni, amely arányos az elvárt vagy már meglévő szellemi alkotásokból származó előnyökkel, a szerződés nem jön létre. S végül meg kell említeni még azt a garanciarendszert, amelyet a polgári jog általános szabályai alkotnak a feltalálók és az újítók díjigényének alátámasztására. Ezek közül a visszterhesség vélelme, az arányosság követelménye, valamint a bírósági szerződésmódosítás lehetősége emelkedik ki (Ptk. 201. § és 241. §). b) Lényegében e polgári jogi ihletésű garanciarendszer egyik elemét képezi az általános szerződési feltételek megtámadására való lehetőség A TDDSZ-nek az általános szerződési feltételekkel kapcsolatos lesújtó álláspontja — megítélésünk szerint — tájékozatlanságon és a lényeget érintő félreértéseken alapul. Először is azt kell leszögezni, hogy a szóban forgó rendeletek az általános szerződési feltételek jogintézményét a találmányi és újítási díjazás körébe nem bevezették, hanem e jogterületen is nevesítették Az általános szerződési feltételek fogalmát és a megtámadásukhoz szükséges kritériumokat ugyanis a Polgári Törvénykönyv 209. §-a tartalmazza. Elvileg tehát nem volt kizárt korábban sem az újítási vagy találmányi díjazásban alkalmazott díjszerződés-nyomtatványoknak, illetve iparjogvédelmi szabályzatoknak (vagy azok egyes részeinek) általános szerződési feltételekké való minősítése s ekként való megtámadása. Az általános szerződési feltételek nevesítésének célja csak az volt, hogy a jogszabályok felhívják arra a lehetőségre a figyelmet, hogy a jogi személy által szerződéskötéskor használt, egyoldalúan meghatározott általános szerződési feltételeket — ha az alkalmazójuk részére indokolatlan egyoldalú előnyt biztosítanak — a sérelmes kikötés vonatkozásában a külön jogszabályban erre feljogosított állami vagy társadalmi szerv, az egész szerződést illetően pedig a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja. Figyelemmel a munkaviszonyban álló feltalálók és újítók részéről a munkáltatóikkal szembeni perléssel kapcsolatban megnyilvánuló „tartózkodó, félénk’, ódzkodó magatartásra, különösen nagy jelentősége van annak, hogy az általános szerződési feltételeknek az alkalmazójuk számára indokolatlan egyoldalú előnyt biztosító, sérelmes kikötését a Ptk-ban említett külön jogszabály — az 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 5. §-a — szerint többek között a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület, az Országos Találmányi Hivatal, az ágazat szerint illetékes miniszter, valamint országos érdekképviseleti szervek és egyesületek is megtámadhatják, s hogy a bíróság a megtámadás alapossága esetén a sérelmes kikötés érvénytelenségét mindenkire kiterjedő hatállyal (erga omnes) állapítja meg Ez a lehetőség — a TDDSZ „rendőri" hasonlatával szemben — éppen azt jelenti, hogy a fegyvert még időben ki lehet csavarni az indokolatlan egyoldalú előnyt biztosító általános szerződési feltétellel támadó kezéből, és egyszer s mindenkorra meg is lehet fosztani tőle úgy, hogy többé senki mással szemben ne használhassa Az általános szerződési feltételek nevesítése tehát éppenséggel nem elodázza, a döntés meghozatala utánra utalja a találmányi vagy újítási díjigény védelmét, hanem pont fordítva ezt a védelmet egy sáncállással megerősíti és előbbre tolja. Ha a TDDSZ-t e jogorvoslati lehetőségek nem nyugtatják is meg, feltétlenül hangsúlyoznunk kell viszont azt, hogy az általános szerződési feltételek csak szerződéskötési ajánlatot jelentenek: csak elfogadásukkal jön létre a mindkét felet kötő szerződés. A szerződési ajánlat elfogadása pedig nem kötelező. A TDDSZ szerint az indokolatlan egyoldalú előny bizonyítása lehetetlen. Valójában e TDDSZ álláspont bizonyítása lehetetlen, mert ennek a nézetnek gyökeresen ellentmond az általános szerződési feltételekkel kapcsolatos gazdag és árnyalt magyar bírói gyakorlat Talán elég ennek igazolására utalni a Legfelsőbb Bíróság e tárgyban hozott elvi élű határozataira (pl. a GKT-PKT 1/1983. sz., GK 49. sz ), illetve eseti döntéseire. Nyilván a bírósági gyakorlat integrálni tudja majd az újítási és találmányi díjazási általános szerződési feltételek sajátosságait is. Ma még nem adható felsorolás azokról a feltételekről, amelyek a díjazás körében az érdek- és értékegyensúlyt megbontják és ezáltal indokolatlan egyoldalú előnyöket eredményeznek. A Ptk. 209. §-ára ugyanakkor különösen az egyösszegű díjak, az alkotói hozzájárulás gazdálkodó szervezetre jellemző mértékének meghatározásakor, illetve az olyan megállapodásokra tett ajánlatok esetén kell figyelemmel lenni, amelyek értelmében a feltaláló vagy az újító munkaviszonyból származó jövedelmére tekintettel további, külön díjazásra nem tarthat igényt. A TDDSZ hivatkozik a Független Jogász Fórum Országos Választmányának szakvéleményére is, amely több szempontból is kifogásolja az általános szerződési feltételeknek a találmányi és az újítási díjazásban való nevesítését Ez a szakvélemény azonban — sajnos — nemcsak az iparjogvédelmi kérdésekben árulkodik tájékozatlanságról. Nyilvánvaló például az, hogy — ellentétben a szakvélemény állításával — az általános szerződési feltételek (tekintettel arra, hogy tartalmilag szerződési ajánlatnak minősülnek) éppenséggel nem a szerződéskötés lehetőségét zárják ki (történetileg a tipikus, sűrűn előforduló ügyletek meggyorsítására, egyszerűsítésére alakultak ki.) ,,A találmányok, szabadalmak, újítások egyedi ügyek, számosságuk esetén sem minősíthetők azonos feltételekből álló típus- vagy blankettaszerződéseknek" (sic!) — írja dr. Takács György a Választmány nevében. Senki sem vonja kétségbe az újítások és különösen a találmányok egyediségét. Az egyediség minden szellemi alkotás sajátja. A szellemi alkotások díjazása azonban olyan terület, ahol — különösen egy adott gazdálkodó szervezeten belül — típusmegoldások érvényesülhetnek és érvényesülnek is. A Független Jogász Fórum szakvéleménye szerint a Ptk. 209. §-ához képest a 77/1989. (VII. 10.) MT rendelet kibővíti az általános szerződési feltételek alkalmazási körét a jogi személyiséggel nem rendelkezőkre is. Ezt a minisztertanácsi rendelet nem teszi és nyilvánvalóan nem is teheti. A már hivatkozott 1987. évi XI. törvény 1. §-ának (2) bekezdése is rögzíti azt az általános — a jogértelmezés során is érvényesülő —
