Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 1. szám - D. Ficsor Mihály: Egy vita dokumentumai
1990/1 - SzKV Melléklet 11 Elfogadhatónak tartjuk a szolgálati találmánynak a munkaviszony tartalmához való szorosabb hozzárendelését (employee's invention). Ki kellene mondani, hogy a találmány feletti rendelkezési jog eredetileg a feltalálóé, ezt a jogot azonban elsőként fel kell ajánlania a munkáltató számára. Amennyiben a munkáltató korlátlan rendelkezési jogot köt ki a maga számára, a díjazás a szabadalom megadásától, ill. a hasznosítástól járjon. Abban az esetben, ha a munkáltató csak a hazai szabadalmi jogokra tart igényt, a külföldi jogokkal a feltaláló rendelkezzék Ebben az esetben a díjazásnak a hasznosítás legyen a feltétele Amennyiben a vállalat záros időn belül (kb. 3-5 év) nem hasznosítja a szabadalmat, az alkotót díjazásban kelljen részesítenie avagy a szabadalom feletti rendelkezés jogát át kell engednie a feltalálónak. Amennyiben a munkáltató nem tart igényt a találmányra, a vele való rendelkezési jog a feltalálóra szálljon át. Szükségesnek tartjuk, hogy a rendelet — példálózó jelleggel — megadja a díjazás során figyelembe veendő főbb szempontokat A végrehajtási utasítást bizonyos mértékig pótló útmutató — nem kötelező jelleggel — a gyakorlatban is hasznosítható eligazítást, algoritmust adjon (az NSZK- belihez hasonlóan) Szükségesnek tartjuk, hogy a diszpozitív szabályozás elvéből kiindulva — a szerződéses szabadság kimondása mellett — bizonyos irányszámokat, iránydíjkulcsokat tartalmazzon a rendelet Ez háttérként, eltérő megállapodás hiányában érvényesülne. A munkaviszonyban álló feltalálók egzisztenciális kiszolgáltatottsága miatt nem lehet szó közel azonos pozícióban lévő piaci szereplők szabad megállapodásáról. Különösen nem olyan helyzetben, amikor a gazdálkodó szervezet éppen a jogszabály erejénél fogva eleve, korlátlan rendelkezési jog birtokában van A jogszabályozási rendezés, ill. érdemi segítség hiányában számos jogvita várható. A bíróság által történő rendezés a gazdálkodó és a feltaláló közötti kívánatos együttműködést jelentős mértékben nehezíti, esetenként lehetetlenné teszi. A nemzetközi tapasztalatok (pl. NSZK) alapján, a kultúrális hagyományainknak jobban megfelelő, kiegyensúlyozottabb szabályozást is ki lehetett volna alakítani. A magunk részéről a kiegyensúlyozott szabályozás létrehozásához alternatívák felkutatásával, kompromisszumok keresésével kívántunk és kívánunk hozzájárulni A TDDSZ leveléhez mellékelte a Független Jogász Fórum véleményét, s érvelésében hivatkozott is arra. Ezért szükségesnek tartjuk e vélemény közlését is. III. 1) Álláspontunk szerint a folyó gazdasági átalakítás szellemének a hivatkozott két jogszabály nem felel meg. A munkaviszony alá-fölé rendeltségen alapuló függelmi viszony, amely arra nem kényszerítheti a feltalálót, hogy innovációs ötleteket készítsen. A jogalkotó akkor járt volna el célszerűen, ha a munkaviszonyban végzett innovációs tevékenységet és annak díjazását következetesen vállalkozásnak vagy vállalkozásszerű jogviszonyként szabályozza. Ez esetben korrekt módon érvényesülhetett volna a piaci mechanizmus. 2) A Ptk. 209. §-ban rögzített általános szerződési feltételek fogalmi kategóriájába az újítási, innovációs vagy szabadalmi szabályzatok nem vonhatók be. E szabályzatok elvi alapját a találmányi (szabadalmi) törvény, az 1969. évi II tv., mint a Ptk. 86. §. (2) bekezdésében írott külön törvény és a Ptk. együttesen határozzák meg A találmányok, szabadalmak, újítások egyedi ügyek, számosságuk esetén sem minősíthetők azonos feltételekből álló típus- vagy blanketta szerződéseknek. Az újítások és a szabadalmak egyedisége azt is jelenti, hogy a feleknek esetről esetre kell a díjak összegében, a díjszámítás módjában megállapodniuk. A szerződési szabadság, a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok sérelme az, ha e szerződéskötési lehetőséget az egyik fél — a munkáltató — általános szerződési feltételként egyoldalúan kizárja Mint szellemi alkotás a Ptk. és a vonatkozó törvények értelmében a feltaláló, újító személyiségével állnak kapcsolatban, ezért a Minisztertanács törvényben biztosított jogot nem vonhat el, illetve e törvényben biztosított jog kizárhatóságát a munkáltatók „általános szerződési feltételeknek” nevezett szabályzataira nem ruházhatja át A Minisztertanács hivatkozott rendeletéi a díjazáshoz fűződő alanyi jogokat elvonták a munkaviszonyban álló, munkaköri kötelesség körében innovációt végző személyek elől. 3) A minisztertanácsi rendeletek „hasznosítás" és „előny" kifejezései ellentmondásosak, tekintettel arra, hogy e jogszabályok autentikus értelmezést a két fogalom vonatkozásában nem adnak 4) A jogszabályok a feltalálók, újítók helyzetét elbizonytalanítják, míg a közreműködők esetében — e területen közismertek az évtizedes visszaélések — változatlanul alanyi jog a díjazás 5) A két rendelet általános szerződési feltételekre hivatkozó szakaszai a gazdálkodó szervek jogi szabályozását kettéválaszthatják. Jogi személy esetében (Ptk. 209. §.) létezik általános szerződési feltétel, míg a nem jogi személyek (betéti, közkereseti társaságok, gazdasági munkaközösségek, stb.) esetében a Gazdasági Társaságokról szóló törvény hasonló rendelkezést nem tartalmaz. Ez utóbbi szervezeteknél a munkaviszonyban álló feltaláló, újító alanyi joga csorbítatlan. Az észrevételezett jogszabályok szóhasználata azonban „a díjfizetésre kötelezett ..." megjelölést használja, s ezzel a Ptk. 209. §-ban meghatározott jogi személy minőségéhez fűződő általános szerződési feltételek körét a törvénykönyv szövegéhez képest kibővíti. A fentiek alapján mindkét hivatkozott jogszabály az innovációt akadályozó, jogdogmatikailag meg nem alapozott, a hatályos törvényi rendelkezésekkel össze nem egyeztethető normának tekinthető. AZ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL ÁLLÁSPONTJA Az Országos Találmányi Hivatalnak az egyezTető tárgyalás alapján — a szabályozás koncepcionális kérdéseire vonatkozóan — a következő álláspontja alakult ki: I. Az állami gazdaságpolitikai törekvéseknek — elsősorban a nemzetközileg nyitott piacgazdaság megte
