Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1989 (94. évfolyam, 1-4. melléklet)
1989 / 1. szám - Adler Györgyné, Posteinerné Toldi Mária: A termékoltalom bevezetésével kapcsolatos egyes kérdések
1989/3 - SzKV Melléklet 7 Önálló vállalati forrásokból, miután a vállalatok jelenleg brutto termelési értékük átlagosan 5—6%-át tudják csak K+F tevékenységre fordítani, a szerkezetátalakítás nem valósítható meg. Amennyiben a kormány a termékoltalom bevezetése mellett foglal állást, annak bevezetése előtt már szükségesek olyan kormányzati intézkedések, amelyek a termékoltalom bevezetéséhez szükséges pénzügyi forrásokat megteremtik (pl. adókedvezmény). A megfelelő pénzügyi források biztosítása esetén is meg kell vizsgálni, hogy az eljárási oltalomról a termékoltalomra való áttérés, amely az ipar számára többletberuházásokat és költséget jelent, meghozza-e és mikor a kívánt eredményt. Célszerűnek tűnik az ország műszaki fejlettségi színvonalának figyelembevételével az átálláshoz időt biztosítani az ipar számára. A termékoltalomra való átállás időpontjának megállapításához azt is figyelembe kell venni, hogy a tapasztalatok szerint - elsősorban a gyógyszeripari találmányoknál — a bejelentéstől számítva 8—12 év telik el addig, amíg egy molekulából forgalomba hozható termék lesz. A termékoltalom bevezetésének időpontjában a külföldiek által tett bejelentéseknek az ezen termékek hazai gyártására kifejtett blokkoló hatása emiatt időben kitolódik, ugyanakkor a hazai kutatások mozgástere már a bevezetést követően beszűkül a külföldi cégek termék-bejelentései miatt. Figyelembe kell venni az európai szabadalmi rendszerhez csatlakozó egyes olyan országok tapasztalatait és gyakorlatát, amelyek vegyipari fejlettségi szintje hazánkhoz hasonló. Ezekben az országokban — például Ausztriában — megfelelő átmeneti idő biztosítása után, egy előre meghatározott időpontban került vagy kerül bevezetésre a termékoltalom. Ez utóbbiak közül megemlítjük az utóbbi években „gazdasági csodaként" emlegetett Finnországot, ahol 10 évvel korábban előre jelentették be, hogy 1995—ben csatlakoznak a termékoltalmas országokhoz. A termékoltalom bevezetésével kétségtelenül megnövekedne a külföldi konkurencia és a kizárólagosan reprodukciós eljárásokon alapuló termékekre nézve érvényesülne a „blokkoló" hatás. Ennek egyik elhárítási lehetősége megfelelő kereszt-licencszerződések kötése, know-how-k vásárlása és saját kutatási eredmények hasznosítása. A vegyipar és a gyógyszeripar szerkezetátalakításához szükséges pénzügyi források megteremtéséhez a hazai forrásokon kívül a külföldi tőke bevonása — gazdasági célkitűzéseinkkel összhangban — is nélkülözhetetlen. A külföldi tőke bevonásához, ill. közös vállalatok alapításához szükséges, hogy az érdekelt feleknek biztosított oltalom összemérhető, illetőleg azonos hatású legyen, mint a többi termékoltalmat engedélyező országban. Ily módon ugyanis várhatóan megnőne a külföldi tőke beruházási kedve. A termékoltalommal kapcsolatos vizsgálódásokba be kell vonni a gazdasági irányítószerveket, az iparvállalatokat, kutatóintézeteket és a szakmai közvéleményt. A gazdasági környezet alakulásától függően foglalkozni kell a termékoltalom bevezethetőségének kérdésével és ezt - mint más országok tapasztalatai is mutatják — csak fokozatos átmenettel lehet megvalósítani megfelelő előkészítés, széles körű vita és mérlegelés után. Az eddig elmondottakból is látható, hogy a termékoltalom esetleges bevezetése, illetve a bevezetés időpontjának meghatározása gazdaságpolitikai, iparpolitikai döntést kíván. Ezt a döntést az illetékes iparvállalatok érdekei és az általános tendenciák figyelembevételével kell a kormánynak a jövőben meghoznia. A termékoltalom elsietett bevezetése ugyanolyan hiba lenne, mint a jelenlegi eljárási oltalmi rendszer fenntartása mindaddig, amíg ennek hátrányos hatásai már helyrehozhatatlanok.
