Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1989 (94. évfolyam, 1-4. melléklet)
1989 / 1. szám - Adler Györgyné, Posteinerné Toldi Mária: A termékoltalom bevezetésével kapcsolatos egyes kérdések
4 Melléklet 1989/3 - SzKV ADLER GYÖRGYNÉ - POSTEINERNÉ TOLDI MARTA: A termékoltalom bezetésével kapcsolatos egyes kérdések 1.) Bevezetés A kémiai találmányok terén egy adott állam ipari érdekeitől függően létezik egy fontos szabályozás, amely eltér más szakterületek iparjogvédelmi szabályozásától, mégpedig a vegyi úton előállított termékek, gyógyszerek és élelmiszerek oltalmának tilalma. A kémiának a múlt század második felében megindult fejlődése során kellett először azzal a kérdéssel szembenéznie, hogy az akkor már kialakult és alakulóban levő szabadalmi rendszerekbe — amelyek a mechanikai találmányok nyomán létrejött gépi nagyipar talaján alakultak ki — hogyan illeszthetők be az eltérő sajátosságokat mutató kémia eredményei, azaz a kémiai tárgyú találmányok. A szabadalmi jog elvben minden területen, így a mechanika, elektromosság, kémia, biológia stb. területén egyformán hat, a szabadalmazhatóság alapvető feltételeit minden esetben azonos szempontok alapján kell megítélni. A múlt század végén és a század elején kialakult szabadalmi rendszerek mégis másképp ítélték meg a kémiai és nem-kémiai találmányokat. A világ legtöbb országában kezdetben csak a kémiai termékek előállítási eljárására lehetett oltalmat szerezni, a későbbiekben azután egyes országokban, például Németországban, már a múlt század végén az eljárásra adott oltalmat kiterjesztették az eljárással közvetlenül előállított termékre. Ezzel bevezetésre került az a vélelem, hogy minden anyag, amely azonos tulajdonságokkal rendelkezik, úgy tekintendő az ellenkező bizonyításáig, hogy azt az adott eljárással állították elő. Ezáltal az eljárási oltalom nemcsak a gyártásra, hanem az oltalmazott eljárással előállított termékre is kiterjeszti a szabadalmas kizárólagos jogát. Ez a ivetett termékoltalom a termékoltalmi tilalmat fenn-oftó országok többségében kialakult. Ezeknek az anyagoknak a kizárását az oltalmazható találmányok köréből — többek között — azzal indokolták, hogy a vegyi termékre adott szabadalom megbénítaná a feltaláló munkáját, a tudományos kutatást és az ipar fejlődését. A cél a vegyipari eljárások, technológiák fejlesztése volt, amely célt a jogi szabályozással is elő kívánták segíteni. Ez a jogi szabályozás mindaddig, amíg egy új vegyület évekig vagy évtizedekig piacon képes maradni, a vegyipar számára kedvező és ilyen módon egyre több és jobb előállítási eljárás kidolgozása érhető el. Ha azonban a társadalmi igény a technika fejlődése révén megváltozik, fokozódik az új, hatásos vegyületek jelentősége például a gyógyszer-, növényvédőszeripar területén, a kutatások irányának és ezzel összefüggésben a szabadalmi rendszernek is változnia kell. Ha a szabadalmi rendszert, az iparjogvédelmet, mint a gazdaságpolitika egyik eszközét tekintjük, kétségtelen, hogy ez az intézmény — megfelelően működve — a technikai haladás egyik elősegítője lehet. Gazdaságpolitikai feladataink és az iparjogvédelemben történt és a közeljövőben várható nemzetközi változások ismeretében felmerül a kérdés, vajon hatályos szabályozásunk ma is kielégítően felel-e meg rendeltetésének, megfelelő eszközt jelent-e a népgazdaság előtt álló feladatok megoldása, a kutató-fejlesztő tevékenység előmozdítása érdekében. 2.) Változások a termékoltalom területén a nemzetközi iparjogvédelemben A fejlett ipari országokban is hosszabb-rövidebb ideig létezett a termékoltalmi tilalom. Ezek az országok (NSZK, Japán, stb.) ipari érdekeik függvényében a 60-as évek végén és a 70-es években fokozatosan megszüntették a tilalmat. Ma már a fejlett ipari világ országainak túlnyomó többségében az abszolút termékoltalom van, sőt az utóbbi néhány évben több kisebb, kevésbé fejlett ország is áttért vagy a közeljövőben áttér a termékoltalomra (így Ausztria, Spanyolország, Finnország, stb.). A legtöbb olyan országban, amelyben létezett a vegyi úton előállított termékekre vonatkozó tilalom, ezt a tilalmat kiterjesztették a gyógyszerekre és élelmiszerekre; a tilalom feloldása mindhárom kategóriában egyidőben történt meg, a három szakterület közötti szerves összefüggés miatt. A 60-as évek második felétől kezdtek komolyabb mértékben mutatkozni a változás jelei az anyagoltalmat nem megengedő országokban. Az NSZK-ban és Svédországban gyakorlatilag egyidőben, 1968-ban lépett hatályba az új szabadalmi törvény, amely szerint szabadalmi oltalmat lehet kapni vegyi úton előállított termékekre, gyógyszerre és élelmiszerre, az áttérés körülményei azonban alapvetően különböztek. A svéd törvény előkészítő munkálatai során — ellentétben a gyors német elhatározással — számos kérdést vizsgáltak és vitattak meg előzetesen abból a célból, hogy világosan láthatók legyenek az oltalmi tilalom feloldásának hatásai, valamint a megoldandó feladatok. Célszerű ennek az előkészületnek — mint modellnek — főbb pontjait áttekinteni, abból a célból, hogy világosak legyenek azok a szempontok, amelyekkel egy ilyen jelentős változtatás előtt meg kell ismerkedni. A kérdés az volt, hogy vajon kell-e és adott esetben miért kell a kizárásra vonatkozó szabályozást törölni.
