Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)
III. Caraffa, Nigrelli, Heissler parancsnoksága a váradi ostromzár éveiben (1688-1689)
Az új év számos változást hozott Szabolcs vármegye számára. Az év elején, január 17- én Zrínyi Ilona feladta Munkács várát. Ezután Caraffa tábornagy hamarosan Erdélybe távozott, hogy a fejedelemség katonai megszállását befejezze, az uralkodó iránti teljes meghódolást biztosítsa. Mint Magyarország és Erdély katonai főparancsnoka a felső-magyarországi vármegyék katonai parancsnokának Octavio Nigrelli tábornokot nevezte ki, a partiumi területek teljes hatalommal felruházott parancsnoka Heissler vezérezredes lett. Mindkét parancsnok az elkövetkező hónapokban rá hivatkozva adta ki rendelkezéseit. Január 30-án a tábornok közölte az alispánokkal, hogy a korábbi egyezségük szerint a repartitiót ezután is kötelesek pontosan a határnapokra teljesíteni, és közölte azt is a vármegyével, hogy tavasz kezdetén felső-magyarországi főparancsnoksága megszűnik és visszatér Bécsbe. A vármegye vezetői már tudták, hogy Bécsben az elhunyt Rabattá tábornok után az udvari haditanács elnöke lesz. Az országgyűlés összehívása, majd annak sikeres befejezése mind a követekben, mind gróf Zichy István főispánban azt a reménységet keltette, hogy a korábbi igazgatás rendje kezd visszaállni. Január 26-án a főispán Bécsből írott leveléből is kitűnik, hogy benne is feltámadt az a reménység, hogy ennek feltételeként az esedékes tisztújítást már ő fogja megtartani. A vármegye is erre kérte a követei által hozzá intézett levélben: „Voltam olyan szándékkal, hogy eddig személyem szerint a tekintetes nemes vármegyében bemenjek, és véghez vittem volna, ha az országgyűlésnek dolga ily sokkal nem haladott volna ". De a követeket szóban tájékoztatta, hogy neki Pozsonyból az uralkodó rendeletére Bécsbe kell menni. Ott is azon fáradozik, hogy a vármegye dolgát előmozdítsa. Majd közli, hogy lesz-e lehetősége a tisztújítás végbe vitelére. 175 Erre azonban nem került sor, mert február 18- án Győrből írott levelével értesítette a vármegyét, hogy nem lehet jelen a tisztújításon „hirtelen, nehéz szükség miatti elkerülhetetlen útja miatt. "[BI] 174 Ez idő tájt a Debrecenben székelő Thonser hadbiztos figyelmeztette az alispánokat, hogy már két hónapi részlettel el vannak maradva, ezért tegyék meg a szükséges intézkedéseket és a részletet vigyék be. A behajtás elősegítésére akár katonai erőt is bocsát rendelkezésükre. (Puecket[?] kapitány 30 zsoldossal meg is jelent a vármegyében.) A repartitio fizetésénél a negyed portánál kisebb birtokú nemesek is a jobbágyok sorában adóztak. A nagyobb károk megelőzése érdekében minden szolgabíró 173 Fasc. 106. No. 29. Pozsony, 1688. jan. 26. 174 Fasc. 106. No. 1. Győr, 1688. febr. 6.
