Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)
II. Katonai megszállás Caprara és Caraffa idején (1685. szeptember - 1687. december)
és december 12-re adott határidőt ennek megbeszélésére. 108 Két napra rá de Wallis ezredes Caraffára hivatkozva közölte, hogy a közölt összeget minél hamarabb a rendelkezésére kell bocsátani. December 12-re a pénznek már nála kell lenni, a megbeszélésre tehát tizedikén jelenjenek meg nála. Ha tizenkettedikén a pénzt nem kapja meg „kénytelen lennék a következő napon, tizenharmadikán bizonyos katonaságot uraságtokra küldeni, és ha ebből valami kellemetlenségük ellen, azt nem nekem, hanem csak saját maguknak kell tulajdonítani, "[BI] l0 ° Használt-e a fenyegetés vagy nem, nem tudjuk, de az bizonyos, hogy Heissler vezérőrnagy (generalis vigiliarum praefectus) december 25-én kelt parancsában közölte, hogy őt Caraffa Szabolcs, Bihar vármegyék és a hajdúvárosok főparancsnokának nevezte ki. Mint a tiszántúli hadak főparancsnoka, hogy a porciófizetésről való szerződés szerint már két hónap elmúlt, az összeszedett pénzzel e hónap 30-án jelenjenek meg Debrecenben. Az alispánok, szolgabírák, esküdtek is legyenek jelen, hogy a további teendőkről tanácskozzanak. 170 Caraffa generális ezekben a napokban személyesen vezette Munkács ostromát. A vár feladására irányuló sikeres tárgyalásai indították arra, hogy január 13-án kiadott pátensével értesítse Szabolcs vármegyét, hogy a leányvári rév egy éve elrendelt zárlatát feloldja. A pátensét mint Magyarország és Erdély, valamint a császári hadak legfőbb parancsnoka adta ki a vármegye kérésére azért, hogy a „kereskedelmet gyakorolják, és a parancsnoksága alatt állók közül legsúlyosabb figyelmeztetése mellett ezt a parancsot igyekezzék megtartani".[BI] Ugyanezzel a pátensével - annak utóirataként - azonban azt is elrendelte, hogy a rozsot a katonaság számára a vármegye két rénes forinton adhassa és Heissler báró ezt vegye figyelembe. 171 Az alispánoknak és szolgabírákhak az összeszedett pénzzel nála kellett jelentkezni, hogy az őket illető parancsokat átadhassa. A pénzt Debrecenbe kellett vinni. 172 Caraffa ugyanis ekkor már az Erdélyi Fejedelemséget megszálló császári hadak főparancsnokaként az uralkodó iránti hűség biztosítása végett az ottani várak és városok katonai megszállására indult. Fasc. 105. No. 23. Debrecen, 1687 dec. 6. Fasc. 105. No. 22. 1687 dec. 8. Debrecen porciója 1687-1688. év hat hónapjában a megmaradt nyugták szerint 420 000 forint volt a porciót 3 forintjával számolva. Lásd Balogh, 1940. 187-189. Fasc. 105. No. 21. Tokaj, 1687 dec. 25. Az irat hátoldalán ceruzával írott feljegyzés: „két porció kifizetve". Fasc. 106. No. 91. Munkács alatti tábor, 1688. jan. 13.; Részletesebben lásd: Erdély története. II. Szerk. Makkai László, Szász Zoltán. Bp, 1986. (a továbbiakban Makkay - Szász, 1986.) Fasc. 105. No. 11. Munkács, 1687 okt. 8.; Fasc. 105. No. 24. Szatmár, 1687 máj. 25.; Fasc. 105. No. 21. Tokaj, 1687 dec. 25.; A Varatkay Ferenc alispánnak és a szolgabíráknak címzett irat hátán ceruzaírással: „2 porció kifizetve". A közgyűlés dec. 30-án tárgyalta az ügyet.
