Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)

II. Katonai megszállás Caprara és Caraffa idején (1685. szeptember - 1687. december)

lakóhelyeikről és a vármegyéjükből is. De szívből jövő jóindulattal biztosítani kívánt mindenkit, hogy a korábban kihirdetett amnesztia minden pontjában érvényben van, viszont mindazok, akik „visszaestek a visszataszító rebellió bűnébe és ezt megtapasztaltuk és rájuk is bizonyítottuk, személy szerint halállal bűnhődtek és az uralkodói kegyelem mellőzésével lefejeztettek", mivel Thökölyvel állandó kapcsolatot tartottak, a törökökkel és a tatárokkal együtt őfelsége hadait támadták. „Az ilyen konkolyt gyökerestől ki kell szaggatni. " Az uralkodó védelmét élvezők napról napra fogják érezni az állapotok javulását. Az itt élők kötelessége a rablók megfékezése. Ezért minden szabad várost, mezővárost, falut arra kötelez, hogy visszaszorításukra minden erővel törekedjenek. Ahogy már korábban is közölte, minden vármegye kölcsönösen értesítse a szomszédokat, ha ezeknek hírét veszi. Az ide vonatkozó rendelkezését minden pontban megerősíti, „amint hogy jelenleg függő pecséttel hitelesítve láthatják".

140 Három hét múlva újabb pátensével igyekezett a hangulatot javítani, a korábbi rendelését szigorítani, Munkács körülzárását pedig hatásosabbá tenni. A katonáknak megtiltotta, hogy fogatokat vegyenek igénybe a járásbeli szolgabírák tudta és kiutalása nélkül. A három héttel korábban elrendelt parancsát a Tisza vonalának lezárására még keményebben elrendelte. „Ismét megparancsolom, és keményen elrendelem a Tisza mentén a mezővárosoknak és faluknak, hogy semmi szín alatt a törökökkel és a rebellisekkel felvegyék a kapcsolatot, azoknak átkeléshez csónakokat adjanak." [BI] Ha ilyesmi tudtára esik, azt a helyet felégetik, hamuvá változtatják, lakóit jogállásra, nemre, korra való tekintet nélkül karóba húzzák (palo subjacobunt), a vármegye pedig köteles lesz a kárt megtéríteni. Ezt a parancsot Szabolcs vármegye vegye külön figyelembe és igyekezzék szigorúan megtartani.

141 Ezzel szinte egyidejűleg gróf Csáky István országbíró parancsot adott a vármegyének az elhatalmasodott útonállások meggátlására, a gonosztevők üldözésére, a passzus (szabadságos levél) nélkül lézengő katonák összefogdosására és a legközelebbi várkapitány kezére adására. „A tüzet szikrájában kell oltani, mert ha elhatalmasodik, nehéz elejét venni. "A rendelkezést a vármegye valóban komolyan vette és hat legtekintélyesebb földesurát: Vay Ábrahámot, Nyakas Miklóst, Krucsay Mártont, Tolvaj Pétert, Rettegi Jánost és Szentmarjai Pált, valamint az alispánt és Fasc. 105. No. 70. Eperjes, 1687 máj. 20. (Eredeti pátens, hiteles aláírás, pecsét.) Az idézett részeket fordította Balogh István. Fasc. 105. No. 69. Ónod, 1687 jún. 1. (Eredeti pátens, hiteles aláírás, pecsét.)