Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)

I. Szabolcs vármegye Thököly Imre uralma alatt (1682-1685)

Az 1683- év utolsó hónapjának eseményéről is a jegyzőkönyv hiányos feljegyzései adnak tájékoztatást. Eszerint Zoltány Farkas és Jármy Miklós követek valamikor november végén jártak a fejedelemnél Sárospatakon, aki ott megismételte a nemesi felkelésről szóló parancsát, valamint azt, hogy fej- és jószágvesztés terhe alatt kötelesek három napon belül végrehajtani a november 14-i pátens rendelkezéseit, amit a közgyűlés december 6-án ki is hirdetett, és Pazonyba közgyűlést hívott össze. Erről azonban nincs feljegyzés, csak a december 20-án Pátrohán tartottról. Ezután Kemecsey Ferenc Bán Ferenccel együtt újra elment Thökölyhez azzal a kéréssel, hogy „a vármegye felkelésétől tekintsen el", egyben könyörögtek, hogy a parancsára fogságban tartott Krucsay Mártont és Tolvaj Pétert eressze szabadon. Ennek a követségnek az eredményét azonban nem jegyezték be. A jegyzőkönyvben csupán 1684. január 10-i dátummal van néhány nehezen értelmezhető sor, amely utal a fejedelem 1683. december 20-án kelt parancsára, a nemesi felkelésre, a két követ fogságára és két újabb követ küldésére.

54 December 24-én Thököly valószínűleg a vármegyében volt, mert e napon Kisvárdán a konyhájára 500 kenyeret 100 köböl abrakot, négy vágó disznót, 25 tyúkot, 6 ludat és 3 vágó ökröt rendelt, azon kívül a Kisvárda körül tíz faluba beszállásolt katonák számára élelmet és lovaiknak abrakot.

55 Az 1684. esztendő sok gondot okozott Szabolcs vármegye vezetőinek. Ezt jól tükrözi az ez évi jegyzőkönyv, amely ugyan teljesnek és hiánytalannak látszik, ennek ellenére úgy tűnik, mintha a vármegyei kongregáció, a közgyűlés nem működött volna rendszeresen, és a tisztségviselők sem mindig örökítették volna meg írásban a hozott intézkedéseket. Amit biztosan tudunk, azt is inkább a debreceniek által vezetett diáriumból tudjuk, legalábbis az időpontokat illetően. Az valószínűleg látszik, hogy a kedvező hírek hatására a szatmári és ecsedi német őrség önbizalma megerősödött és tevékenysége fokozódott - ezt is inkább a debreceni napló feljegyzései alapján véljük. A két erőd sohasem került Thököly kezére. Bár Ecseden igen kis számú német őrség állomásozott, bizonyos mértékben akadályozta a váradi török adószedők munkáját és védelmezte Szatmár vármegyét is, amely sohasem támogatta feltétlenül a fejedelmet. 34 Prot. 14. fol. 251/b. 1684. jan. 10. 35 Prot. 14. fol. 250/b., 251. 1683. dec. 1., 20., 24. Azt ma már nem lehet teljes bizonyossággal állítani, hogy a jegyzőkönyv eredetileg nem volt-e hiányos. Az 1768-1789 közötti rendezés során Schemberger Ferenc registrator is csak ennyit talált meg a feljegyzésekből. Ámbár az is feltehető, hogy a bizonytalan viszonyok között nem is ült mindig össze a közgyűlés, vagy - ha ülésezett is - nem foglaltak írásba minden határozatot. Néhány jel arra mutat, hogy Thököly sem volt meggyőződve a vármegye nemességének feltétlen hűségéről.