Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)
IV. A vármegye terhei Várad és Gyula ostromának hónapjaiban (1689-1690)
a porciófizetést elhanyagoló helyekre küldi, hanem olyanokra, amelyek már a fizetésnek eleget tettek. „Azért azt is kinyomozhatja és minden tekintetben végrehajthatja, őfelsége kegyes akarata szerint igazságot szolgáltathat "[BI] 258 Április folyamán barátságosabbra fordult a vármegye és a tábornok viszonya, aki Megyery Ferencet, a megye követét biztosította, hogy igyekszik minden módon a szolgálatukra lenni, és nem kívánja a megye túlságos megterhelését. Az ostromló katonaság részére a kallói gabonaraktár pénzért vásárolt gabonát, és a szállításért is fizetett. Az ottani raktárban levő gabonát a Kalló környéki szárazmalmokban kellett megőrletni és lisztként szállítani a táborba. 259 Nyár folyamán a Balkánon folyó háborúval párhuzamosan az oszmán hatalom erősen támogatta Thökölyt az erdélyi fejedelemség ellen. Thököly pátensei mind gyakoribbaklettek Erdélyben. Ez is növelte a megmaradt tiszántúli török várak őrségének aktivitását. De a várak ellátása a tavalyi szigorú uralkodói tilalmazói pátens ellenére sem szűnt meg egészen. Legalábbis Nigrelli tábornoknak ide vonatkozó tilalmazó levele szerint hiába vonták szorosabbra az ostromzárat Várad, Gyula, Papmező és Jenő körül. Ezért a „vármegyék, királyi- és mezővárosok, valamint a faluk minden lakójának, nemesnek és nem nemesnek, általában mindenkinek, akit illethet általánosságban és egyenként szigorúan megparancsolja..., hogy mostantól fogva .... az említett helyek török őrségével, ő szent felsége és a kereszténység ellenségeivel, nyíltan vagy titokban, szóban vagy levél által, akár maga, akár mások révén a tartományi parancsnokság tudta nélkül való érintkezést megtiltotta. Az említett őrségeket lóval, ökörrel, sóval, puskaporral, védelemre szolgáló eszközökkel segíteni senki se merje, sokkal inkább kötelességének ismerje, hogy ártson nekik. ...Ha valaki akadna, hogy ördögi indulattól vezettetve és parancs ellenére akár maga, akár mások által az ellenséget élelemmel vagy mással támogatni .., mint a közjó ellensége nemcsak maga személyében fog bűnhődni, hanem minden jószágát elveszti. Ugyanez a büntetése azoknak is, akik Fasc. 108. No. 49 Bihar, 1690. márc. 10. (Aláírás és címzés nélkül.) Minden valószínűség szerint Corbelli tábornok rendelkezése, ugyanis ezt megelőzte egy három héttel korábbi levele, amelyben négy hónapi porció elmaradása miatt 50 lovast küldött a megyébe, de ha késlekednek, kétszázat is tud küldeni. Utóiratként közölte „biztosuktól tudhatják, hogy egyetlen szekér sincs a táborban, azért kérem, hogy cselekedjék, nehogy saját magam menjek érrüic"[BI]. Fasc. 108. No. 10. Bihar, 1690. febr. 16. Fasc. 108. No. 18. Bihar, 1690. ápr. 3.; Fasc. 108. No. 46. Bihar, 1690. ápr. 18. Minden köböl gabona fuvarja 1 poltura volt, azaz 3 dénár. Fasc. 108. No. 38. Bihar, 1690. ápr. 20.: Nigrelli tábornok parancsára a gabonát Diószegre kellett szállítani. A megye biztosa, Tolvaj Ferenc 6000 forintot kapott a vásárlásra, a fuvardíjat a szállítást intéző tisztek fizették. Fasc. 108. No. 41. Kassa, 1690. ápr. 27
