Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)

III. Caraffa, Nigrelli, Heissler parancsnoksága a váradi ostromzár éveiben (1688-1689)

A kérdőpontok szerint a tanúknak a nevük feltüntetése mellett arra nézve kellett vallomás tenni, hogy lakóhelyükön a királyi hadsereg katonái vagy azok kapitányai a vágóállatok erőszakos és önkényes elvételével, ingyenes ellátás követelésével, boradás erőszakkal való kikényszerítésével, a szegénység és nemesség hatalmaskodással történő adóztatásával, a nemesi kúriák és parókiák igénybevételével, nemes és nemtelen személyek megverésével, földesurak és nemtelen állapotú személyek hatalmaskodó módon való fogságba tételével, együtt való részegeskedésre való kényszerítésével, pincefeltörésekkel, borok elvitelével, fuvarra való önkényes kényszerítésével milyen károkat okoztak. Továbbá, hogy Ecsed, Tokaj, Kalló és Kisvárda őrsége nyereségvágytól vezettetve miképpen, milyen szolgálattal vagy adományadással zsarolta őket, a kocsma-, mészárszékállítással mennyi kárt tett, mennyi szénát, abrakot követelt, vagy fizetés nélkül mennyit vett el. A piacra és vásárra jövő szekereket és embereket miképpen adóztatják, a szegénységet kötelezik-e barmaik teleltetésére, az utasoktól és a kereskedőktől mennyit zsarolnak ki, a tokaji várkapitány a szokott révpénzen felül mennyit követel, a nemeseket és az utasokat mennyire károsítja. Arról is kérdezték a tanúkat, hogy tudják-e, látták-e vagy hallották-e, hogy az elviselhetetlen téli porciózás miatt némelyek majdnem a végső romlásra jutottak, néhányan már teljesen tönkrementek, a szegény parasztoknak hány rénes forintot kellett fizetni havonta a portióba, a portióbehajtással a német katonaság mennyi kárt tett, a harmincadosok és dézsmaszedők a törvényes dézsma és harmincadon felül a behajtással milyen kihágást követnek el.

239 A Benkovics Ágost leleszi konventi prépost vezetése alatt álló vizsgáló bizottság a jelentést három hét alatt állította össze. A vármegyében öt helyre idézte be a tanúkat szeptember 29. és október 9- között. Két ízben Kisvárdán, Kálióban, Bogdányban (Nyírbogdány) és Tasson (Nyírtass) összesen 163 név szerint megnevezett tanút hallgatott ki a megadott kérdőpontok szerint. A tanúk között volt öt olyan sérelmet szenvedett nemes, akinek a feleségét a katonák megverték, valamint olyan nemes, akinek házát feltörték, kifosztották, magukat erőszakkal beszállásolták kúriájába. A tiszttartók arról vallottak, hogy földesuraik pincéit feltörték, borukat elvitték. A vármegye két járásának szolgabírája inkább csak általános jellegű kártételekről beszélt. De az alispán szolgái részletesen beszámoltak arról, miként folyt le az alispán által a legmagasabb tisztek számára tett vendéglátás. A 159 tanú 67 faluból és három mezővárosból bíró, esküdt, szenátor volt. Ezek nem csak arról számoltak be, hogy milyen erőszakos módon kényszerítették 239 Fasc. 107 No. 47 Kisvárda, 1699. okt. 9. [latin nyelvű]