Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)

III. Caraffa, Nigrelli, Heissler parancsnoksága a váradi ostromzár éveiben (1688-1689)

megszüntette a sóval való magánkereskedést és elrendelte, hogy ezután a kamara által felállított sóházakból kell a sót megvásárolni. Minthogy erről a tábornok szerint magasabb helyen döntenek, a vármegyék ezzel kapcsolatos panaszának orvoslásában nem tud segíteni. Az egyéb előadott sérelmekben az uralkodó jóváhagyásával a Kollonich érsek elnöklete alatt álló Comissio intézkedik majd. Végezetül megígérte, hogy igyekszik a jó együttműködésre a vármegyékkel.

254 A tizenkét vármegye tanácskozásával egyidejűleg gróf Aspremont, mint Alsóés Felső-Magyarország főparancsnoka Magyarország várai parancsnokaihoz címzett körparancsot is küldött a vármegyékhez. A bevezetésben vázolta, hogy az uralkodóhoz mind az örökös tartományokból, mind Magyarországról kimondhatatlanul sok panasz érkezett a parancsnokok ellen a vezetésük alatt álló katonaság által a lakosoknak okozott károkról. „Hogy a jövőben az ilyen rendetlen kihágások ne ismétlődjenek meg, nagyon is szükséges a jobb módozatok munkába vétele, ha nem az is, hogy valóban meg is tartassanak" [BI], ezért őfelsége megparancsolta a haditanácsnak, az ezredeseknek és főtiszteknek, hogy ne csak megakadályozzák a károkat, hanem idejében azokat megfelelő helyen jelentsék is. Az alábbi pontokba foglalt sérelmeket igyekezzenek tehát megakadályozni. (1. pont) A parancsnokok az alájuk rendelt katonákat kemény fegyelemben tartsák, „minden lopást, titkos vagy nyílt erőszakot, vagy más szembetűnő hanyagságot" [BI] személyre való tekintet nélkül büntessék. (2. pont) A megfelelő illetékes hatóság megkeresése nélkül senki sem kötelezhető ingyen munkára, őfelsége szolgálatára, senki nem teheti, hogy a szegénység barmát elvigye, szekerét elhajtsa, vagy a munka megtagadása esetén katonai erővel kényszerítse, csupán ha a késedelemből valami veszedelem támadna, de akkor is tájékoztassa az arra rendelteket, de akkor is hajtsa végre, hogy legkisebb okot se adjon panaszra. (3- pont) Magánszemélyek számára katonai erőt adósság behajtására a legfelsőbb parancsnok engedélye nélkül senkinek sem enged. Senkit se illessenek becstelen szavakkal, amint eddig történt. Engedélye nélkül porciót, vagy másféle kivetés címen barmot, élelmet, házi berendezést senki se foglaljon le, hanem mindent illendő áron vásároljon. (4. pont) A jövőben forspontot (fuvart), szekeret falutól, megyétől sem erővel, „mint eddig megesett" senki se követeljen. Ha szükséges, a parancsnok vegye igénybe azt a saját javaiból. (5. pont) 234 UO.