Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)
III. Caraffa, Nigrelli, Heissler parancsnoksága a váradi ostromzár éveiben (1688-1689)
A ténylegesen lakott falvak száma azonban 115, mert három esetben két-két falu együtt számított fél portával adózónak. 218 A portaigazítás - ami lehetővé tette a repartitio korábbinál arányosabb kivetését - részben az 1686-1687 évi pozsonyi országgyűlésen elhangzott panaszok, de sokkal inkább az 1687-1688-ban felállított, és végezetül Kollonich Lipót esztergomi érsek elnöklete alatt működő Neoaquistica Commissio működésének köszönhető. 1689 második felében már a legfelsőbb katonai vezetés hangja is enyhült, sőt kezdtek foglalkozni a katonaság okozta károk enyhítésével. Caraffa tábornok 1689 elején Bécsben az udvari haditanács elnöke lett, így távozott Magyarországról. Helyét gróf Aspremont vette át, mint Alsó- és Felső-Magyarország katonai főparancsnoka. 219 A tiszántúli vármegyékben a katonai parancsnokság az előző évihez hasonlóan alakult. Elsősorban azért, mert Szolnokot sikerült visszafoglalni, de Tiszántúlon Gyula és Várad vára változatlanul török kézen maradt. Az 1689. március 4-én hozott közgyűlési határozat szerint Csabay Ferenc jegyző és Kércsy Sándor, azt megelőzően pedig a jegyző és Krucsay Márton velük tárgyalták meg az átvonuló Gondoliano ezred ellátását. Március 15-én Heissler minden faluban közzéteendő paranccsal közölte a vármegyével, hogy minden erővel megakadályozza a szegénységet sanyargató rablókat, mert ez őfelsége kegyes szándéka a közjó fenntartása érdekében. Neki ugyan nincs hatásköre arra, hogy megakadályozza a Felső-Magyarországról ellenségkeresés címen zsákmányoló katonák Tiszán való átkelését, de a tokaji vár parancsnokával kész együttműködni, hogy hirdessék ki a tiszamenti falukban, ahol kompok, révek, csónakok vannak, hogy csak a kassai parancsnok vagy az őáltala kiállított útlevéllel járó katonákat szállítsák át. Arra azonban nem ad parancsot, hogy a kompokat és csónakokat pusztítsák el vagy vegyék el. 220 Fasc. 106. No. 18. Szatmár, 1688. jan. 5.; Fasc. 106. No. 15. Kassa, 1688. jan. 20.; Prot. 15. fol. 12. 1688. febr. 6; A bátori bírák szerint a Szentvér utcai lakók panaszolják, hogy ők Szabolcshoz a porciót megfizették, de Szatmár vármegye, sőt még a váradi török adószedő is be akarja hajtani rajtuk a hódoltságot. „Kinek az el múlt Pünkösd napjátúl fogva két ezer hatvan forintoknál többet kellett fizetnünk, de ugyan mégis rabunk vagyon nála, ki is ugyancsak ki kell nekünk váltanunk."Fasc. 106. No. 17 Bátor, 1688. febr. 24. Az 1686-1687 évi országgyűlés utáni változásokra lásd Szekfű Gyula: Magyar történet. IV. köt. II. kiad. Bp., 1935. 225-226. Kollonich Lipót püspök ekkor már esztergomi érsek. A jóakarat megnyerése érdekében nem mentek üres kézzel, ajándékba vittek neki négy vágó marhát. Lehet, hogy később is jártak nála, de erről csak egy sornyi bejegyzés tudósít. Lásd Prot. 15. fol. 77/b. 1689. jún. 16. Prot. 15- fol. 65. 1689. márc. 14.; Fasc. 107 No. 80. Debrecen, 1689. márc. 2.; Fasc. 107 No. 105. Debrecen 1689 márc. 15- A vármegyébe porcióbehajtás végett rendelt Gondoliano ezred katonái jóakaratának megnyerése érdekében szénát, abrakot és egy vágó ökröt ajándékoztak nekik. Prot. 15. fol. 65/b. 1689. márc. 22.; Fasc. 107 No. 112. Debrecen, 1689. ápr. 3-