Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

IV. A szatmári zsidóság - 2. Nagykároly

13 személy 26 forint adót, továbbá összesen 3195 forint árendabért. Az adót, mint mindenütt, itt is erélyesen behajtották. Egy 173 l-es okirat szerint a gróf engedélyezi ismét rabbi és tanító letelepedését. Csaknem ugyanekkor - 1736 - említés történik Simon Lázár bérlőről, aki egyben bíró is 1740-ig, amikor is lemond Jakab Herschl javára. Igen érdekes az a gróf Károlyi Sándor által Nagykárolyban 1741. július 31-én a saját aláírásával és pecsétjével hitelesített betelepülési okmány, amelyet Sámson Frenklinek és Sámson Izsáknak, két zsidó testvérnek adott: „Én nagy-károlyi gróf Károlyi Sándor, erdődi és csongrádi dominiumoknak örökös ura, Felséges Asszonynak s Királyunk ő Felségének actualis intimus és ő Felségbe Helytartó királyi tanácsának Consiliariussa, Cavallériájának Generálissá, egy lovas Magyar regementjének Colonellusa, ezen Nemes Magyar Szatmár Vármegyének Főispánja, ezen Nemes Mag)>ar haza provintiális Comissariussagának Directora, Adom tudtára mindenkinek valakiknak illik, ezen levelemnek rendiben, hogy én Tömösvárról idejött Sámson Frenkli és Sámson Izsák nevű Zsidókkal, mostan Eötvös Miklós uramtul itten Nagy-Károly városomban magamhoz váltott házam és annak fundusa, nem különben Krasznán lévő egyik majtényi malmom iránt egyeztem meg e szerint: Primo - az említett házat a gróf négy évre engedte át (bérbe), évente 150 Rft taxában. Secundo - megengedi a bérlők számára szappan és sütő ház építését és a károlyi dominumba kívülük senki nem főzhet szappant, viasz és fágyú gyertyát s szövétnekeket eladás kedvéért mártani, nem különben zselit, szarvast (kiflit) s más olyatén speciális kenyeret sütni... Tercio - A mészárostól való fagyú vevésben a praemtio (elsőbbség) nekik engedtetik az uraságon kívül és az uraság után. Oktavo - Mivel ők a zsidó communitasnak esztendőként 15 frtokat fognak adni, azért lészen ugyan nekiok, tulajdon magok italaira, kóser-bort tartani, mindazonáltal, ha a szükség úgy hozná magával, tartozik a communitas nekik kóser bort és húst illő áron, nem különben templomban tisztességes helyt is adni. " Ez a szerződés igen fontos adatokat szolgáltat: van templom, kóser mészárszék és kóser kocsma. Minden bizonnyal erről a templomról lehet szó, amikor a feljegyzések szerint 1866-ban az „ódon zsinagógát" lerombolták, és helyén újat emeltek. Nem sokkal később, 1743. augusztus 18-án fia, gróf Károlyi Antal ismételten megerősíti a szerződést. A zsidó bérlők panasszal járultak a földesúr elé, nemcsak az adóbehajtás szigora miatt, hanem bérenyhítésért is. Ártatlanul lefogták őket. Két zsidót például szekerestül-lovastul - írják. Nem csoda, hogy három jómódú zsidó 1728-ban eltávozott körükből, és mások is fontolgatták a nagykárolyi uradalom elhagyását - ezt különben csak engedéllyel tehették volna. Csupán a szegényebbek maradtak meg, pedig nekik a 620 forint védelmi adót mindenképpen meg kellett fizetniük. Kérték a bérletdíj csökkentését. 1741-ben a számuk 66 család, körülbelül 300 lélek. A gróf megengedi újabb zsidók bejövetelét. A már ott lakó zsellérek saját költségükön 20 új házat építhetnek maguknak, ő maga pedig felépít tízet az időközben leégett tíz helyére. A földesúr új szerződést is hajlandó kötni bérlőivel, de nem külön-külön mindenkivel, hanem a közösséggel, versenytárgyalásban „ameddig egy gyertya ég".