Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)
IV. A szatmári zsidóság - 3. Mátészalka
A két világháború közötti időszakban is jelentős a zsidó kézművesek száma. A kézművesek egyötöde zsidó, de van olyan szakma - pék, bádogos, órás -, ahol csak zsidó mesterek vannak. Túlnyomórészt a szabók és cipészek is zsidók, azonban a többi szakmában elvétve vannak. Fényes Elek 44 szerint 1836-ban 238 zsidó élt a településen, az összlakosság 9,18 százaléka. Az 1839/40. évi népszámlálás Mátészalkán 238 zsidót talált. 1843-ban Márton József zsidó asztalos Mátészalkáról Szatmárra kíván költözni, s kér letelepedési engedélyt. 1848-ban már 66 háztartásban 312 zsidó él. A közigazgatási és igazságszolgáltatási hatóságokkal Weisz József választott bírójukon keresztül érintkeztek. Meg kell említeni, hogy a 312 ember közül 276 már bennszülött mátészalkainak vallotta magát, s mindössze 33-an születtek más községben vagy vármegyében. A zsidó közösség feltűnően polgárosult volt, a 66 családból 10 állt fő tevékenységével a közösség belső szolgálatában. A fennmaradt 56 család- vagy háztartásfőből 1 kocsmárosnak, 32 kereskedőnek vallotta magát. Volt 2 szappanos vagy szappanfőző, 5 szabó, 1 esztergályos, 1 szivargyáros, 2 festő, 1 tímár, 1 ecetfőző, 1 szűcs, 2 suszter, 1 olajütő, 1 kupakos, 2 masinás, 1 orvos, 3 gazdálkodó, 1 szekeres, 1 sáfár, 2 gombkötő, 1 koldus. A foglalkozások száma több mint 66. Ennek oka, hogy némelyik családban apa és fia is ugyanazt vagy egymástól eltérő foglalkozást űzött. A zsidó közösségnél figyelmet érdemel az, hogy a tipikusan agrárfoglalkozású mezővárosban közülük mindössze 3 család teremtette elő megélhetését földművelésből vagy állattenyésztésből. Feltűnően magas a kereskedők száma. A kereskedőkön természetesen nem boltosokat, üzlettulajdonosokat kell értenünk, hanem terményfelvásárlókat, állat, fa, aprócikk s minden más kereskedelmi tevékenységet felölelő jellemzőt. A szivargyáros sem korszerű, gőzgéppel működtetett üzem tulajdonosa, hanem egy dohányvágó s egy szivartöltögető alkalmatosság birtoklója, aki családtagjainak közreműködésével készítette a szivarokat, töltögette a szivarkákat, s árulta háznál, vásárban, heti pi acon. A két masinás a legrejtettebb foglalkozású ember. Alighanem járgányos, lóval, ökörrel vontatott cséplődoboz tulajdonosai és üzemeltetői lehetnek. Több mint bizonyos, hogy a két gombkötő nemesi mentékre, cifra ködmönökre, s egyéb, a nemesség által viselt zsinóros, díszgombos, magyaros öltözékekre „kötötte" a gombot. Ez a magas szinten polgárosult, haszonelvű csoport képezte Mátészalka társadalmában az új értékrendet. A forradalom az ő reményeiket ébresztette fel s nekik ígért a legtöbbet, ha pillanatnyilag nem is adott nekik semmit. A vagyon szerinti differenciálódás, a polgári réteg- és osztályképződmény mikroszinten közöttük formálódott leghamarabb valósággá. Belőlük kerültek ki a későbbi vállalkozók mind a hiteléletben, mind a kereskedelemben és a gyáripar meghonosításában, a gőzgépek üzemeltetésében. Fényes Elek: Magyar országnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai értelemben. Pesten 1839. IV. kötet, 284. o.
