Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)
IV. A szatmári zsidóság - 3. Mátészalka
A kisebb ortodox izraelita templom - amelyet az 1980-as években szőnyegszövő műhellyé alakítottak - a XIX. század közepén épülhetett. A Cfatban lévő Emlékmúzeumban található az 1750-ből származó nagykárolyi kiduspohár, valamint egy szatmári eredetű szédertál. (Cfatban, Izrael e városában működik egy múzeum, amely a magyar nyelvterületről származó tárgyi és írott emlékeket gyűjtötte össze.) Temetők A városban két zsidó temető van. A régi temető a mai Soimului (Somos), a másik az Oborului (Kis Somos) utcában. A régi temetőt csak 1942-től 1943-ig használták. Megőrizte a zsidó sírkertek hagyományait, de új részében már magas sírkövek, családi sírboltok, magyar feliratok is találhatók. Az „új" temetőben van a holokauszt emlékmű, melyről leolvashatjuk nemcsak a Nagykárolyból, hanem Börvelyből, Domahidáról, Béréből, Csomaközről, Kismajtényból elhurcoltak s soha vissza nem tértek neveit, akiknek nem adatott meg - akárcsak a háborúban elesett honvédeknek -, hogy szülőföldjükön nyugodjanak. Az emléktábla szerint: „Ezen emlékmű a Carei Dem zsidó népközösség Dr. Deutsch Márton elnök és az ortodox hitközség Holczer Akos elnök áldásos működésének ideje alatt állíttatott 5798-1948-ban. " Egy másik tábla arra utal, hogy ,,Halasitz Dezső és még mások nemes adományainak köszönhetően a deportáltak emlékműve felújíttatott 1997-ben. " Anatole France szavai jutnak a látogatók eszében: „Az ősök sírjai avatják az országot hazává. " 3. Mátészalka A zsidóság 1772-ben, Lengyelország felosztása után került e területre, illetve az Oroszországban lévő pogromok elől menekült. Már II. József népszámlálása idején 60 zsidót írtak össze, ez a lakosság 5,49 százaléka. Nagy Lajos latin nyelvű statisztikájában 1828-ban 237 zsidó, a lakosság 9,2 százaléka szerepel. 1828-ban a regnicoláris összeírás mutatja ki a különböző ipart űző mestereket. Nyolc mestert írtak össze, akik legény nélkül dolgoznak, de mellette mezei munkával vagy napszámmal keresik kenyerüket. A mesterek között öt zsidó található. Leislei Sámuel kötélverő hat, Jakab Svarc szappanos mester három, Lötle Kain szabómester három, Mayer Stern festőmester három, Izrael Márton szabómester négy hónapig dolgozik. Az adatok mutatják, hogy a helyi társadalom csak minimálisan elégíti ki szükségleteit helyi mesterekkel. Erre utal a szakmák szűk köre, s a termelés alacsony színvonalát mutatja, hogy egy mester sem alkalmaz segéderőt. Egy sem képes magát egész évben mesterségéből fenntartani. Az összeírás utal arra is, hogy a „kontár csoport" közös céhprivilégiumot kapott. A céh megalakulása azonban nehezen ment, mert a megye nem támogatta. Végül 1827-ben megkapják a kiváltságlevelet, amely tizenkét mesterségre szólt:
