Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

IV. A szatmári zsidóság - 2. Nagykároly

nem engedvén meg annak ily gyalázatos meghurcoltatását: kéri ezért a communitas az Úriszéktől az elégtételt s hasznos intézkedés kiadását. " A nagykárolyi zsidók a grófi család védnöksége alatt jelentős kereskedelmi központtá fejlesztették a várost. A XIX. század elején, 1803-ban összevásárolták a faggyút, így a szatmári gyertyaöntők nem juthattak nyersanyaghoz, s emiatt a cívisváros lakossága világítás nélkül maradt. 1829-ben Polatsek Ábrahám nagykárolyi kereskedő boltot vásárol a szatmári Spitz Sándortól és kéri Szatmár város tanácsát, hogy a boltot hagyják a mostani helyén. 1807-ben Oesterreicher Kain Léb nagykárolyi pipakészítő kér letelepedést szatmár városi tanácstól. Nagykároly jelentős fazekasközpont volt. A fazekas céh 1772ben alakult meg. Több „pipacsináló" műhely is dolgozott a Gencsi, Majtényi, Fazekas utcában. Az utóbbi évtizedek építkezéseinél az ún. „zsidó-köz"-ben is számos cseréppipa-töredékkel teli hulladékgödör látott napvilágot, tehát ott is működhetett ilyen műhely. Az első hiteles népszámlálás szerint 1786- körül Nagykárolyban 1796 zsidó élhetett, tehát 1724-től jelentősen gyarapodott a zsidó lakosság. A régi zsidó temetőben 1744-ből származik az első sírkő. Ennek nem csak a bevándorlás az oka, hanem a jelentős népszaporulat. Steiberg Jakab családjában tizenegy gyermeket neveltek. Az 1848-as összeírásból kitűnik, hogy 155-en Nagykárolyban születtek. A bevándorolt 95 lélekből 63-an galíciaiak voltak. Egy nagykárolyi segédrabbi, Löwi Nol Lengyelországból érkezett. Az összeírás szerint akkor 1427 zsidó élt Nagykárolyban. Több zsidó volt uradalmi bérlő - Polátsech Ábrahám főbíró a boltja mellett bérletet is váltott -, földműveléssel kevesen foglalkoztak. Egy pergamenkészítő is akadt, aki a Tóra tekercsek elkészítésében működött közre. A főrabbi Pers Mayer volt. Az egészség védelme érdekében izraelita kórház is működött a XIX. század közepén. A betegeket Grünhat Eduard pesti származású diplomás orvos gyógyította. Megjelent a városban a zsidó polgárság is. Özv. Spitz Ábrahámné saját tőkéjéből él, illetve Schwarz Hanna lakáskiadásból jutott jövedelemhez. Az 1807-1808-ban hozott határozat szerint kötelező a zsidók számára a katonai szolgálat. Az összeírás szerint Spitz Ferenc és Samuel Pinkasz éppen sorkatonák voltak. A nagykárolyi hitközség első embere a főrabbi volt, mellette a 47 éves főbíró Berger Ábrahám és a főbíróhelyettes a 38 éves Polatsek Ábrahám. Az összeírt és minősített felnőtt személyeket 12 osztályba sorolták: 216 főt jónak,56-ot jámbornak nyilvánítottak, jeles minősítést 12-en nyertek, szerény 2, csendes 1, komoly 1, dicséretes 2, lelkes 1, ügyes 1, szorgalmas 1. A felnőttek közül egyet rossz, egy másikat ármányos jelzővel illettek. 1848/49-ben a nagykárolyi hitközség a 48-as minisztérium felhívására öt önkéntes honvédet állított a haza szolgálatába, a katonák zsoldját saját pénztárból megduplázták. 1848. október 29-én a hitközség tagjai - gazdagok, szegények - személyesen akartak részt venni a szerveződő polgárőrségben és Grósz Jakabot, Sternberg Izraelt korlátlan hatalmú parancsnokká választották. Az 1848/49-es szabadságharcban százados lett Fogel Adolf, Engel Afold, Schwartz Sámuel. Honvéd volt Kaufmann