Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

II. A betelepedéstől a vészkorszakig - 2. Az emancipáció rögös útján

bűntelen vagyok. És ha bűnös vagyok, nyeljen el a föld, amely Dathant és Ab iront elnyelte. És ha vétkes vagyok, lepjen meg a szélhűdés és a bélpoklosság, amely Elizaeus kérésére, a syriai Naamant és Jezüt, Elizaeus szolgáját meglepte. És ha vétkes vagyok, érjen engemet a nyavalyatörés, vérfolyás és hirtelen gutaütés és ragadjon el a kegyetlen halál és vesszek el testestül és lelkestül és vagyonostul és soha sem jussak Ábrahám kebelére. És ha vétkes vagyok, semmisítsen meg Mózes törvénye, melyet neki a s inai hegyen adtak és szégyenítsen meg minden írás, mely Mózes öt könyvébe van írva. És ha ez az esküm nem való és igaz, töröljön el Adonaj és az ő Istenségének hatalma. Amen. " Werbőczy jobbágyellenes jogalkotása négy évszázadon át késleltette a magyarországi liberális gondolkodás meghonosodását. A zsidóellenességéről a fentiekben győződhettünk meg. A zsidóság ekkor a nagybirtokosok és uralkodók védő pártfogását kereste. A Nyugat-Európából, elsősorban Spanyolországból elűzött zsidóság - ún. szefárd zsidók - keleten nagy segítséget kapott a törököktől. így például Temesváron a török hódoltság alatt, illetve után, amikor a vár 1716-ban kapitulált, az átadási szerződés 7. pontjában a törökök gondoskodtak a zsidókról, amikor kikötötték, hogy szabadon elvonulhatnak vagy maradhatnak, szabad akaratuk szerint. Mohács után Szolimán szultán összeszedte a budai és esztergomi zsidókat és Törökországba szállította őket. Viszont a győzedelmes török csapatok nyomában zsidó kereskedők árasztották el a meghódított területet. Nem csak kereskedők, hanem szakmák képviselői, rabbik jelentek meg. 1526-ban Székesfehérvárott megfogalmazódik a zsidók kiűzése a városból. Pozsonyból és Nagyszombatból is kiűzik a zsidókat 1783-ban. A századok során több alkalommal emeltek vérvádat Európában a zsidóság ellen. A vérvád azonban nem csak a zsidókat érte. A vérvád babonás, rosszhiszemű támadás felekezetek, személyek ellen, célja politikai hangulatkeltés. A római birodalomban is gyakori volt a vérvád. Akkor keresztények ellen akarták hangolni a tömegeket. A középkortól a zsidók ellen uszítottak vérváddal, amikor azt híresztelték, hogy pászkasütéshez keresztény vért használnak. A keresztény egyház Szt. Simont és Szt. Vincét tudta az áldozatok között. Amint utólag kiderült, a vád nem volt igaz. Magyarországon az első vérvád 1449-ben volt Nagyszombaton, amikor az ottani zsidókat máglyán égették el. Megtorlással vagy felmentéssel végződött vérvádat még jegyzett fel a magyar történelem. 1741-ben a Szatmár megyei Csengerben, 1883-ban a Szabolcs megyei Tiszaeszláron a per felmentéssel végződött. A Magyar Törvénykönyv 1578. évi 2. cikkelyéből tudjuk, hogy azokat a zsidókat és anabaptistákat,

8 akiknek A reformáció korában léptek fel, vagyonegyenlöséget, soknejüséget hirdettek. A XVI. század második felétől eltűntek.