Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)
IV. A szatmári zsidóság - 6. Községi adattár
vittek a szatmárnémeti gettóba. 1947-ben a környező kisebb településekkel együtt 106 főt írtak össze, de 1950 után zsidó már nem található. AVAS ÚJ FALU A XVIII. század végén már zsidók lakják. Először Szinérváraljához, majd Avasfelsőfaluhoz tartozott. 1900-ban 206, 1910-ben 228, 1920-ban 176, 1930-ban 254, 1941-ben 226 zsidó élt itt. Az I—II. világháború között Jichák Perimutter, az ismert Talmud tudós a sakter, és rövid ideig Joel Katz rabbi irányítja a vallási életet. A zsidóságot a szatmárnémeti gettóba deportálták. 1947-ben még 90-en vannak, 1960 után zsidó nem található. AVASÚJVÁROS A XVIII. század végén már vannak zsidók a településen, Szinérváraljához tartozott. Temető, zsinagóga, mikve szolgálta a vallási életet. 1910-ben 217, 1920-ban 237, 1930-ban 254, 1941-ben 215 a számuk. 1947-ben 70 a számuk, 1970-től zsidó nem található. BARLAFALU 1910-ben 70 zsidó lakott a településen, 1920-ban egy sem, 1941-ben 34, a szatmárnémeti gettóba vitték őket. 1947-ben zsidó nem található. BATIZ A községben a XVIII. század végén telepszik le zsidóság. Kezdetben a szinérváraljai, majd a szatmárnémeti hitközséghez tartoztak. 1793-ban Markovits Mátyás jómódú batizi lakosnak szép háza volt Szatmáron, de III. Károly rendelete miatt nem költözhetett be. Házát 1802-ben kórház alapítására lefoglalták. 1850-ig a környék és Szatmárnémeti halottait is itt temették el. Zsinagóga, temető, mikve található. 1848/49-ben Mózer Gidáli haszonbérlő nemzetőr szolgálatot teljesít. 1910-ben 110, 1920-ban 164, 1930-ban 145, 1941-ben 120 zsidó él a településen, ők is a szatmárnémeti gettóba kerültek. 1947-ben 50 fő, 1970-ben zsidó a településen nem található. BIKSZÁD A XVIII. század végén Avasfelsőfalu hitközséghez tartozott. Zsinagóga, mikve, temető is volt. Híres fürdőhely, ahol a Fő utca mindkét oldalát zsidók lakták. A vallási életet Moshe Áron rabbi irányította. A faluban 1910-ben 158, 1930-ban 119 (mind jiddis anyanyelvű), 1941-ben 108 zsidó élt. 1944-ben a bikszádi rabbi két fia, menye, két unokája katonai vöröskeresztes autót bérelt, 1944. május első napjaiban eljutottak Kolozsvárra, majd két szatmárnémeti chaszid által szervezett útvonalon megpróbáltak átszökni Romániába. Csoportjuk tagja volt Teitelbaum Joel főrabbi és felesége. A bikszádi rabbi több hozzátartozóját, valamint Markovits Dávidot és