Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 16. (Nyíregyháza, 2008)

IV. A szatmári zsidóság - 3. Mátészalka

zíz 7. világháború zsidó hősi halottai (részlet az emléktábláról) Mátészalka Trianontól kezdődően Észak-Erdély visszacsatolásáig megyeszékhely volt (Szabolcs-Bereg-Ugocsa vm). 1941-ben a városban 1555 zsidó élt, Mátészalkán körzeti gettót hoztak létre. A gettó területe: keleti oldala a Kossuth utca, délen a Rákóczi utca, északon a Gr. Tisza István u., míg nyugaton a Zöldfa utca. Ez később módosult, amikor a máramarosiakat hozták Mátészalkára, ekkor kibővítették a nyugati részt, mely érintette a Hősök terét és a Rákóczi utca másik részét. A gettót kétméteres deszkapalánk vette körül, tetején szögesdróttal. Közvetlenül a gettó mellett a Szálkai Gyártelep és a Schreiber-féle fatelep terült el, melyről vasúti iparvágány csatlakozott a fővonalhoz. A gettó öt kapubejáratát fegyveres csendőrök őrizték. Mérk község csendőrsége hajtotta végre a szatmári zsidóság összegyűjtését. A mátészalkai zsidók 1200-an lehettek, mivel sokan voltak munkaszolgálaton. Az 1941-ben összeírt 1555 zsidóval szemben 1944-ben 2005 főt hurcoltak el. A különbség jelzi az asszimilálódottak nagy tömegét. Ok már nem voltak zsidó vallásúak, de a faji törvények alapján zsidónak minősültek. Ehhez jött a vidék 7-8000 fős létszáma, valamint Máramaros megye zsidóságának - Bustyaháza, Körösmező, Nagybocskó, Rahó, Tiszabogdány stb. - jelentős része. Técsőn kb. 10 000 személyt gyűjtöttek össze, akiket az eredeti terv szerint Mátészalkára kellett volna hozni, azonban őket Técsőről deportálták. Másként alakult az ötezres létszámú Szeklence (huszti járás)