Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
A kálvinizmusra való áttérés - ámbár ez is több évtizede folyamatban volt a katolikus liturgiával való gyökeres szakítást jelentette, a liturgia megváltoztatása pedig maga után vonta a templomi berendezés átalakítását. Az oltár és a kereszt tűnt el a templomból leghamarabb. Az 1552-ben tartott beregszászi zsinat utasítása szerint: ahol az oltárt eltávolították a templomból, ott már nem kell azt visszaállítani. Azonban ahol még nem építették meg az úrasztalát, ott használhatják egy ideig; csak az úrvacsora kiszolgáltatásában kell a tisztább és a pápista misétől mentes tanítást és gyakorlatot követni. Két évvel később a Csenger melletti Óváriban tartott zsinat sem az egyházra bízta az oltárok és a képek eltávolítását, hanem a világi hatóságok feladatává tette. Az erdődi zsinaton (1555) János Zsigmond fejedelmi parancsban fejezte ki rosszallását amiatt, hogy az oltárok és képek eltávolítását papok végzik és a zsinatok is foglalkoznak ezzel az üggyel. A folyamatot azonban nem lehetett feltartóztatni. Az erdélyi reformátusok szerint „ a templomokból minden mesés képeket ki kell hányatni, a történelmieket pedig meg kell hagyni". A Méliusz Péter által szerkesztett Debreceni Hitvallás (1562) az oltárokat, a szobrokat, a babonás képeket a prédikátorok által szóban kárhoztatni, a püspökök és a világi hatalom együttes közreműködésével tettleg is elrontani parancsolta. Báthori György birtokain ezt 1570-ben végre is hajtották^ Akármennyire is szigorodtak a határozatok, aligha hajtották azokat végre egy emberöltő alatt minden helyen. A falfestéseket időjártával lemeszelték vagy felülfestették (Ófehértó és Csaroda), de ez is inkább a XVII. században, mint előbb következett be. A középkori festésnyomokat sok helyen még a XIX. század elején is lehetett látni (Beregsurány, Papi, Nyírkarász). Nyírpazonyban 1550-ben a templom védszentjét, Szűz Máriát említik, és Jármiban a templom harangját 1623-ban még mindig „ad honorem B. Mariae" öntötték. A kálvinista szertartásrend egy évszázad alatt, a XVII. századra egységesült, és a legszebb, a kor iparművészetét őrző textíliák és ötvösművek tömege is ebből az évszázadból maradtak fenn. Az új hitvallás beköltözött a középkori templomokba, azokat az új liturgiához alakítva rendezték be. Nagyobb templomépítésről ebből a korból nincsen adatunk, bár Szabolcs megye statútuma elrendelte a pusztán álló vagy romokban heverő templomok újjáépítését és használatát, de csak kevés bővítésről és újjáépítésről tudunk. 87 Kiss Á., 1881. 24-25., 31., 41., 45., 76., 188., 190., 198., 671.
