Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
püspök, felszentelése 1749-ben történt, de templomon levő felirat szerint az építést csak 1756-ban fejezték be. A rendház alapkőletétele 1749-ben történt, és 1753-ban az első öt bazilita szerzetes be is költözhetett a rendházba. 154 A kálvinisták számára a XVIII. század folyamán II. József türelmi rendeletének megjelenéséig (1781) a templomok, a parókiák és iskolák fenntartása elég körülményes volt. Új építésre nincs is adatunk. Az igaz, hogy az itteni egyházakra az 1681. XXI. és XXVI. tc.-ek nem vonatkoztak, de a vallás szabad gyakorlását szabályzó királyi rendelet, az 1731-ben kiadott Carolina Resolutio az újonnan alapított római katolikus esperességeknek széles körű felügyeletet biztosított a protestánsok minden egyházi tevékenysége felett, és a helytartótanács több intézkedésére hivatkozva ezek minden módon igyekeztek a templomok bővítését, sőt tatarozását is megakadályozni. Az akadályok ellenére mégis sikerült a három egyházmegye (a beregi, a szabolcsi és a szatmári) területén két új kőtemplomot (Nagykállóban 1710-ben, Baktalórántházán 1769-ben) építeni. 1781-ben a három traktusban - igaz, hogy néhány faluról nincs adat - összesen 138 kő- és 25 fatemplom állott; ezek azonban már korábban is a kálvinisták birtokában voltak. A türelmi rendelet kihirdetésétől 1809-ig 34 új kő- és 6 fatemplom épült - leginkább a régi, elromladozottak helyén. A türelmi rendelet kiadása előtt a tatarozást, fenntartást és bővítést nemcsak a vizsgálat hosszadalmassága, az engedélyezéssel járó hosszas huzavona, hanem a helytartótanács egy általános rendelete is akadályozta. E szerint az új templom építésére vonatkozó engedélykérelemhez mellékelni kellett a tervrajzot, a költségvetést és a megyei hatóságok jelentését, amelynek ki kellett terjednie arra is, hogy a község lélekszáma indokolttá teszi-e az új templom létesítését, és az egyháznak van-e elegendő pénze, hogy hívei külön megterhelése vagy kölcsön felvétele nélkül be tudja fejezni az építést. 1807 óta pedig ezeken kívül igen részletes tervet, költségvetést és tételes anyagkimutatást is kellett készíteni. A XVIII. században még azt is megvizsgálta a területileg illetékes katolikus esperes elnöklete alatt működő bizottság, hogy az engedélyezett tatarozás egy lábbal sem bővítette-e a templomot, vagy a torony nem lett-e magasabb, mint volt. 154 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 1. No. 23., 25-26., 30-31. 1786.; Fasc. 13. No. 32., 41. 1785.; Fasc. 16. No. 1267. 1816.; Fasc. 7. No. 103. 1807.
