Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

260 szekér téglát és 80 szekér követ hordatott el belőle. Az ecsedszentmártoni kolostor akkor még látható romjai szintén adhattak volna még 200 szekér követ. Időjártával ezeket is elhordatták, és 1827-ben már csak a törmelékek voltak a felszínen láthatók. 134 Az Ibrányi család ibrányi mocsárvárát Thököly Imre komolyabb erősséggé kívánta kiépíteni, de többszöri intése ellenére sem adott hozzá a megye anyagot és fuvart. Rákóczi szabadságharca alatt a várnak már nem volt jelentősége, a katonai kormányzat még arra sem méltatta, hogy mint Ecsed sáncait, felrobbantássá - bár a helyi hagyomány azt tartja, hogy Pálffy János tábornok romboltatta le. Omladékai maradványát a család 1853-ban három részre osztotta. 135 Valamivel kegyesebb volt a sors a Várdaiak várához. Ennek legalább falmaradványai ma is állnak. A vár egyes építményeit már 1712-ben kezdte az egyik részbirtokosa, Pexa Imre lebontani. Annak ellenére, hogy a megye - mivel levéltára még néhány évtizedig itt volt, s a nemessége a zavargások idején itt keresett menedéket - időnként hozzájárult a fenntartásához, sőt, meg is akarta erősíteni, a későbbi évtizedekben mégis romossá vált. A tucatnyi közbirtokos egyike sem törődött vele, egyik-másik a városbeli kúriáját építette a bontott anyagából. A pusztításnak az 1827-ben hozott közbirtokossági határozat vetett véget.

136 A Vay család egyik - katolikus - ága idejében letette az uralkodóra a hűségesküt, és így a Rákóczi-szabadságharcban kétszer is jelentékeny szerephez jutott vajai kastély megmenekült a lerombolástól. Ennek ellenére a gondatlanság miatt a XVIII. század közepén már ez is közel volt az összedőléshez. Azonban, mivel a családnak egy vagy több tagja állandóan benne lakott, a XIX. században már az akkoriban divatos parkkal is körülvették.

137 Az egykor jól megerősített rozsályi kastély vagy a tiszaszentmártoni vár sorsáról a XVIII. században már legfeljebb egy-egy birtokper kapcsán esik említés. Az előbbi 1945-ig folytonosan lakott volt, de erődített jellegét már a XVIII. században elveszítette. Az utóbbinak viszont egy XIX. század elején keletkezett birtoktérképen csak a romjai látszanak. Csak fametszetről ismeretes a Károlyiak olcsvai kastélya is. 134 MOL, Thököly- és Rákóczi-szabadságharc lt. G. 15. B. 27. 1705. febr. 27.; Károlyi es. lt. Lad. 46. No. 17. 1713.; uo. Károlyi es. Missiles. Sváb Kristóf csomója 120. 1769.; KÁROLYI L., 1911. I. 35. 135 SZSZBML, IV. A. l.Fasc. 102. No. 23. 1684.; Fasc. 103. No. 46. 1685.; uo. XV. 5. 43. sz.; Ibrányi család osztálylevele 1853.; Kiss L„ 1961. 153-154. 136 ÉRI, 1961. 45^16.; SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 51. No. 297. 1750.; Prot. 18. Fol. 283. 1717.; Prot. 18. Fol. 300., 524. 1718.; Fasc. 37. No. 40. 1736. 137 MOLNÁR, 1975. 5.