Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

A görög katolikus kereszténységnek - amelyet népiesen görög vagy orosz hit­nek szoktak nevezni - a gyakorlata a megyében mikor kezdődött, nem tudni. Biz­tos, hogy a XVII. században - 1605 után - Kallóban, Rácböszörményben, Doro­gon és a kisvárdai járás néhány falujában már létezett. A ruthének és az újab­ban betelepült oláhok - ámbár görög szertartásúak, az áldozást római módra végzik. " A vallásfelekezeti hovatartozás ekkor még etnikai, nyelvi és kulturális keretet is jelentett. A XVIII. század végén a mai Szabolcs megye a kálvinista magyarság túlnyomó többsége mellett már nyelvileg és felekezetileg erősen kevert lakossá­gú terület. Szatmár megye mai részét a betelepülés kevésbé érintette, kizárólag német nyelvű falu csak Vállaj volt, Bereg megye ide tartozó részében is csak egy faluba, Marokba telepedett le a kárpát-ukrán (ruszin) többség. 114 A népi-nyelvi-vallási tarkaság a XVIII. század első kétharmadában és több ok következtében alakulhatott ki. Első ok kétségtelenül a falvak pusztulása volt, a török hódoltság e tájon lényegében 1685-ig szinte zavartalanul fennállott, s ez nagymértékben hozzájárult a Nyírség déli részének elnéptelenedéséhez. A falvak elnéptelenedése azonban tovább folyt a Rákóczi-szabadságharc alatt is, részben a hadjáratok, részben a jobbágy szökések miatt. 1718-ban még egy utolsó tatár­dúlás is végigfutott Szatmár megyén, és ez még a Szamosköz falvait is érintette. Az 1709-1711 között dühöngött pestisjárvány is megtette a magáét, igazában azonban a szatmári békét követő évek jobbágyszökései gyérítették meg a két megye falvainak lakosságát. A települések ritkulása és falvak pusztulása elsősorban Szabolcs megyére jel­lemző. Amikor 1704-ben II. Rákóczi Ferenc rendeletére összeírták a megye né­pességét, az akkori Szabolcsban 120 lakott helyet és 47 puszta falut írtak össze (ezek közül a mai megye területén 104 lakott és 29 puszta hely állott). A lakott helyek elnéptelenedése azért megállott, mert 1720-ig a 104-ből csupán egyetlen, Oroszújfalu vált néptelenné. Szatmár megye ma idetartozó területén véglegesen csak kettő (Sándor és Ecsedszentmárton) pusztult el 1720-ig, átmenetileg pedig csupán Rápolt és Usz­ka vált lakatlanná. Bereg megyének ide eső falvait a pusztulás ez időben nem érintette. Szabolcs megyének elsősorban a Rakamaz-Nyíregyháza-Nyírlugos vonaltól nyugatra és délnyugatra eső fele pusztult el nagymértékben. Itt a XVII. század végén 15 falu vált néptelenné; és ezek még 1720-ban is pusztán állot­tak. 115 114 Uo. 98-123.; Az idézett szövegrész Bél Mátyás Notitia Hungáriáé című, részben nyomtatásban is megjelent történeti-földrajzi-statisztikai enciklopédiájához a helybeliek által 1723-1730 között összeállított vázlat. Ezt a vázlatot Schemberger Ferenc, a megye levéltárosa 1784-89 között Addenda címen kiegészítette. Mind Bél, mind Schemberger szövege kéziratban maradt. A kézirat: SZSZBML, XIV. 7. fondban található. "5 VERES, 1961-1962.28-39., 129-132., 308-309.

Next

/
Thumbnails
Contents