Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE

Ugyanez a leltár számos fatemplomról és harangtoronyról tesz említést, közelebbi évjelölés nélkül. Bizonyos, hogy a faépítésnek a XVIII-XIX. századnál régibb múltjának kellett lenni e tájon, mert a XVII-XVIII. századi leltárak fából épült kúriákat, nemesi lakóházakat emlegetnek, de kétségtelen hitelűen korai fatoronynak csak a nyírbátori tekinthető. E torony a XVII. századi ácsmesterség magas fokú technikai fejlettségének bizonyítéka.

88 A sokféle csapás (hadjárás, hódoltatás, éhség, járvány) ellenére a reformáció a középkorhoz viszonyítva mégis alapvető változást hozott a falu életébe. A XVII. században már nemcsak a mezővárosban, hanem a faluban is ott van az iskola a templom mellett. Nemcsak olyan helyeken, ahol a patrónusok (Nyíregyházán Lorántffy Zsuzsanna, Ibrányban az Ibrányiak vagy Lövey Sámuel és felesége) gondoskodnak az iskolamester ellátásáról, hanem a kisebb helyeken is. A szatmári egyházmegyében a század végén „kisebb vagy particuláris iskolák nemcsak a mezővárosokban, hanem majdnem minden nagyobb faluban vannak és külön iskolamesterek is hozzájuk"'.

89 A fentebb idézett szabolcsi 1704. évi összeírás alapján megállapíthatjuk, hogy a prédikátorok legtöbbje annyi adóalappal rendelkezett, mint a jómódú 88 A freskómaradványokra vö. a községi adattárban közölteket.; Az ófehértói templomra: BALOGH-KRÁMER, 1975. 81-82.; A védőszentekre: SZSZBML, IV. A. 1. Prot. 1. Fol. 58. 1550.; Jármi: TREk. I. 1. S. 5.; A liturgiára: Révész, 1938. 225-229.; A templomok újjáépítésére: SZSZBML, IV. A. 1. Prot. 9. fol. 128. 1607. Újjáépítve vagy bővítve: Tiszabercel (1634), Nagyar (1642), Fehérgyarmat (1671), Kölese (1646): TREk, I. I. S. 1., 5-6.; Csenger: ENTZ, 1975. 142.; A XVII. századi berendezésekre: Anarcs, katedra (1620), Zsurk, katedra (1646), Tiszacsécse, karzat (1655).; Harangokra: Ajak (1619), Benk (1652), Tiszabercel (1638, Georg Wierd), Beszterec (1652, G. Wierd), Döge (1692), Nagyhalász (é. n., G. Wierd), Nagykálló (1640 és 1652, G. Wierd), Nyírlövő (1646, G. Wierd), Nyírmeggyes (1684), Nyíregyháza (1616), Oros (1638), Paszab (1642, G. Wierd), Nyírtét (1645), Jármi (1623), Zsurk (1655, G. Wierd), Kisvárda (1696), Kisvarsány (1652, G. Wierd), Kisar (1641, G. Wierd), Szamosbecs (1686), Fülpös (1686), Nagygéc (1698), Hermánszeg (1698), Rozsály (1646, öntetté rozsályi Kun István, G. Wierd), Kisszekeres (1646), Szamostatárfalva (1650, G. Wierd), Csengeniifalu (1698), Szamosújlak (1647, G. Wierd), Gulács (1646), Túritvándi (1686, A. Cultrarius), Tiszakóród (1635), Nagylónya (1636), Marokpapi (1637, G. Wierd), Tiszaszalka (1646), Tákos (1615): TREk, I. 1. S. 1., 5., 6.; A nyírbátori templomra: ENTZ - SZALONTAI, 1959. 89 LAMPE, 1728. 603.; Lorántffy Zsuzsanna alapítványa: SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 67. No. 5. 1649.; A földesúr egyház- és iskolafenntartási tevékenységére, az ellenreformáció közvetlen következményeire ibrányi prédikátor és iskolamester fizetéséről felvett tanúval látást. A tanúk szerint a prédikátornak „ a kastélyból adtak 20 köböl búzát, 20 köböl rozst, készpénzt 10 forintot és egy verő disznót". Az iskolamester fizetése 5 forint és 3 köböl gabona volt. ,JJe aztán egy idő múlva pápistává lön az asszony ő nagysága, úgy veszté el azon fizetését a parochia. " Uo. IV. A. 1. Fasc. 87. No. 53. 1669.; Lövey Sámuelről írják 1680 körül: „Isten igéje hallgatását szerette, kedvelte és követte, amelynek véghezvitelére falujában és helyben tudós lelki tanítókat tartott, azokat szép köntösökkel ékesítette, ruházta, étellel, itallal táplálta, a pataki és debreceni kollégiumokból ünnepekre, magához tudós, jeles ifjakat járatott, azokhoz szép patrociniumát mutatta. " SZÉLL, 1890. 212-213.