Balogh István válogatott írásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 14. (Nyíregyháza, 2007)
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE
faluban volt kálvinista pap és 24-ben iskola is, ahol külön iskolamestert tartottak. Az anyaegyház mindenikében templom - némelyikében iskola is - van. A filiák közt is akad olyan, amelynek temploma van ugyan, de a falu oly kicsiny, hogy nem tud külön papot tartani. A kálvini hitvallás hívei magyarok, a XVII. században a felekezeti hovatartozás etnikai jegy is. Feltehető, hogy az egyházi hovatartozás kizárólagossága nem jelenti minden esetben azt, hogy egy faluban csak egy felekezet jobbágyhívei laknak, mégis vegyes vallású és etnikumú falu kevés lehetett. Inkább az egységes vallás és népi hovatartozás a jellemző. A XVII. században Gáván és Keresztúton (ma Kótaj) délszláv eredetű népesség lakott, 1632-ben I. Rákóczi Pál hívására Fejértóra 100 rác eredetű hajdúcsalád telepedett át Böszörményből. Ettől kezdve nevezték a mai Újfehértót a másik (Ó-)Fehértótól megkülönböztető névvel Rácfehértónak. Ugyanott azonban megmaradt a kálvinista egyház is. Az említett 1704. évi összeírás szerint Szabolcs megyében 14 faluban csak ortodox egyház van, a tizenötödik Új fehértó. A 15 helységből nyolcban iskola is állott. A görög ortodox hitvallású falvak népessége a XVII. század végén már kizárólag kárpát-ukrán (ruszin) eredetű volt. 85 A reformáció a faluközösség és az egyház viszonyában csak az esetben jelentett változást, ha a falu földesura a régi hitben maradt, mert ilyen helyen az egyház és az iskola fennmaradásáról a falunak kellett gondoskodnia. Az itteni viszonyok mellett ez nem ritkán fordult elő, főleg a nagyobb uradalmakban, mert itt a földesúr nem is lakott a faluban. A XVII. században már alig van olyan falu, ahol csak egy földesúr a birtokos. A távollakó úrnak legfeljebb néhány lakott és puszta telke van a faluban, s a középkori patrónus szerepet senki sem vállalja. Emiatt az egyházról való gondoskodás a faluközösségre hárul, amelybe azonban beletartoznak a helyben lakó birtokos nemesek is. Ez a magyarázata annak, hogy a XVIII-XIX. századi vizsgálatokban, II. József türelmi rendeletéig, a templomokról folytatott perekben oly gyakori a hivatkozás: „a falu költségén épült", „ a falu építette " és tartotta fenn emlékezet óta az egyházat. Azért elég sok adatunk van arról is, hogy a templom építéséhez, berendezéséhez vagy javításához a földesúr is hozzájárult, vagy az éppenséggel az ő költségével történt. Még gyakoribb a templomi felszerelés és berendezés (úrasztal, szószék, templomi kehely, keresztelőedény, terítő) elkészíttetése vagy adományozása. 86 85 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 6. No. 164. 1705. 86 Idevonatkozóan vö. a községi adattárban közölteket.
